A Zamioculcas népszerű ellenálló képességéről és vizet tároló húsos leveleiről ismert. A Zamioculcas Afrika trópusi és szubtrópusi vidékeiről származik, és eredete miatt megszokta a nehéz környezeti feltételeket.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent túlél, és hogy nem szabad táplálni. Főleg, ha zavaró változásokat észlelünk a növény megjelenésében. Mihez kell használni vissza formába?
A Zamioculcas zamiofolia a picaceae családjába tartozó évelő lágyszárú növény. Sötétzöld, húsos levelei vannak, és általában eléri az egy méter magasságot. Bár leveleiben és földalatti rizómáiban vizet raktároz, ami lehetővé teszi, hogy jól bírja a szárazságot, mégis megfelelő körülményekre van szüksége az egészséges növekedéshez.
Először is, a növényt nem szabad túlöntözni. Ez a növény gyökereinek viszonylag rövid időn belüli rothadásához vezethet. Sárga leveleiről és a száron lévő barna foltokról ismerhetjük fel. Csak akkor célszerű öntözni, ha a cserépben a talaj 3-4 cm mélyre kiszárad.
A Zamioculcas-t károsíthatja a hosszú távú fényhiány (ekkor a szára elvékonyodik és megnyúlik), az alacsony hőmérséklet és a túltermékenyítés. Érdemes enyhe, házi készítésű tápanyagokkal táplálni őket, például almahéjból készültekkel.
Ha a zamiokulkas rosszabbul néz ki, házi készítésű kondicionálóval segíthetünk. Elkészíthető például almahéjból, magból és állóvízből. Ezért ha süteményt készítünk, a maradékot ne dobjuk ki, hanem használjuk fel a cserepes növények egészségére.
Az almamaradványokat kemencében száríthatjuk és ledarálhatjuk, majd a keletkező port elkeverjük az aljzat felső rétegével, amelyben a zamioculcas nő. Egy liter ülepítővízzel is elkeverhetjük, és a kész keveréket felhasználhatjuk növények öntözésére. Ahhoz azonban, hogy ennek értelme legyen, legalább 4 alma maradványait kell felhasználnunk 1 liter vízhez.