Honnan jöttek?
A tizenkilencedik század elején a rózsa nagy tenyésztése folyt, és teljesen új csoportok jöttek létre. A kertészek figyelmük hamarosan a rózsák kúszónövényként való felhasználásának lehetőségére fordult. Főleg két, Kelet-Ázsiából Európába importált vadon élő fajon alapultak.
A sokvirágú rózsa (Rosa multiflora) négy vagy több méter magas. Sok fehér egyszínű virága van, bár csak 3 cm nagyságú, de igazán dús virágzata van. Egy másik dekoráció a kicsi, kerek, sötétvörös csipkebogyó, amely gyakran télen is eltart. Így karácsonyi díszként is szolgálhatnak. A Wichura rózsa (Rosa wichuraiana) nem sokban különbözik az előzőtől, de csak két méterig nő.
Mivel mindkét rózsa csak nyár elején virágzik, a mászórózsák nemesítésének másik célja a virágzás meghosszabbítása volt, ami sikerült is. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a rózsáknak először új hajtásokat kell képezniük, hogy megismételjék a virágzatot. Új virágok is vannak rajtuk. Így csak a nyár eleji első virágzáskor látunk teljesen virággal borított területeket. Ha a rózsa remonts – többször virágzik, a virágzatot a levelek zöldjébe ültetik.
Hogyan nőnek?
Forrás: Youtube
A hegymászó rózsáknak nincs indája, karógyökere vagy öntekervénye. A természetben csak a szomszédos magas bokrokra és fákra támaszkodva érnek el jelentős magasságot és szó szerint a legjobb helyet a nap alatt. A gerincük nagyon jól szolgálja ezt. Csak próbálj meg egy hosszú rózsahajtást kihúzni a bozótból. Ez nem fog működni.
Hol és hogyan ültessük őket?
Kúszó rózsákat ültessünk egymástól legalább méter távolságra, napos helyre, de ne közvetlenül a napfényre, fehér fal elé. Itt a saját növényeik mellett a virágok is szenvednek szépségükben.
A szabályok ugyanazok, mint a többi rózsa esetében – az őszi ültetés ideális 5 cm-rel mélyebbre, mint a rózsák, amelyek az óvodában nőttek. Az ültetés előtt és alatt a lyukat alaposan meg kell öntözni.
Általában nem kell túl sokat foglalkozni a talaj előkészítésével. A hegymászó rózsák alkalmasak agyagos vagy vályogos-homokos talajra, amelyet két ásó mélységig művelnek; azaz 30-40 cm-ig. A lyuk körülbelül fél méter széles legyen. A rózsák az enyhén savas talajreakciót részesítik előnyben, mint a lúgost. Ezért ültetéskor vagy később ne meszezze be őket.
A hegymászó rózsák meglehetősen mélyen fejlett gyökérrendszerrel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy más cserjékhez képest jól tűri a szárazságot. Általában nem száradnak ki, de nem is nőnek a kívánt magasságra és kevésbé virágoznak. A fiatal növényeket azonban bőségesen és rendszeresen öntözzük.
A súlyos fagyok érkezése előtt adjunk hozzá egy vödör komposztot. Kora tavasszal végezzen radikális, legfeljebb 15 cm-es vágást, és csak a legerősebb hajtásokat hagyja meg.
Milyen támogatásra kell felkészülni?
Ültetés előtt készítse elő a rózsák szerkezetét. Legyen szellős, az egyes válaszfalak körülbelül fél méter távolságra legyenek egymástól. A sűrű felépítés szükségtelen árnyékolást biztosít és eltörhet. Anyagként természetes, megfelelően impregnált fa vagy fém használható. Ebben az esetben olyan színek megfelelőek, amelyek nem árnyékolják be a rózsák szépségét, és nem vonzzák a hőt – például bézs vagy világosszürke.
Virágzó falat vagy kaput készíthetsz rózsákból. A hosszabb alagutak vagy a felugró pavilonok is szépek. Ne feledje azonban, hogy ha a rózsák alatt sétál, a szerkezetnek legalább 2,4 m magasnak kell lennie. Ha kaput vagy alagutat ültetünk, ugyanazokat a fajtákat érdemes egymással szemben elhelyezni, különben kellemetlenül versenyeznek. A hosszú vékony hajtású fajták nagyobb vízszintes területek lefedésére alkalmasak.
A szerző botanikus. Évtizedek óta kutatta és termeszti a növényeket a Silva Tarouca Táj- és Dísznövénykertészeti Kutatóintézetben, amelynek része egy rendkívül inspiráló, nagyközönség számára is nyitva tartó Dendrológiai Kert. További információ a dendrologickazahrada.cz oldalon
kapcsolódó cikkek
Forrás: Receptář magazin
