Hogyan és hol gyűjtsük a gombát? Tedd úgy, mint a szakértők

Hogyan és hol gyűjtsük a gombát?

A legtöbben ugyanazokba az erdőkbe járnak gombászni újra és újra, megvan a „helyük”, tudják, mi hol terem. De hogyan viselkedjünk egy olyan erdőben, amelyet nem ismerünk? Mi szerint tájékozódjunk?

  • Általánosságban elmondható, hogy a vegyes erdők a legelőnyösebbek a gombatermesztés szempontjából, mivel ezek a fajok tekintetében a legváltozatosabbak és legmegbízhatóbbak. Mindenképpen jó tudni, hogy egyes gombák mikorrhiza partnerei csak bizonyos fák, ezért mások alatt nem találhatók meg – például a vörösfenyőlégy a vörösfenyő alatt, a szarkalégy és a közönséges légy kéttűű fenyők alatt nő, ill. a fehér légy öttűs fenyők alatt. A göndör nem minden tuskón terem, hanem csak fenyőcsonkon (vagy annak közelében).
  • Néha azonban egy gomba fajneve zavaró lehet. Például egy vargánya nem csak lucfenyő alatt nőhet, hanem nyír, tölgy vagy bükk alatt is. Éppen ellenkezőleg, a gombák soha nem fognak növekedni egyes fák alatt, például kőris vagy juhar alatt.
  • Minden erdőtípusnak megvannak a maga jellegzetes fajai is. A fenyőkben tiszta rozsdát találunk, a bükkfákban a csőgombát, a szarvas kozák szarvasgombáját… Érdekesség, hogy a Šumavában vannak olyan fenyők, amelyekben gyönyörű tölgygombák, vagy tölgygombák nőnek.
  • Az is igaz, hogy ehető gombát érdemes ott keresni, ahol a talaj tápanyagszegény – ez azt jelenti, hogy ott a fák sokkal jobban függenek gombapartnereiktől, és ezért elegendő tápanyaggal látják el őket. Az ilyen helyeket arról lehet felismerni, hogy csak gyér aljnövényzet van mohákból vagy áfonyából.
  • Nagyon függ attól is, hogy az év melyik szakában érkezünk az erdőbe. A nyári galambok nagy része ehető, az ősziek viszont többnyire csípősek. Az igazi (vagy fehér) gombák általában két hullámban fordulnak elő – az első nyár elején és a második ősszel. Egyes gombák jellemzően őszi jellegűek, mint például a csiperkegomba vagy a csiperkegomba, és a sóska már az első novemberi fagyok után növekedésnek indul.

Milyenek a cseh gombászok?

A gombaszedőket tapasztalat alapján lehet megkülönböztetni. A tiszta amatőrök egyszerűen bemennek az erdőbe és gombát keresnek. Nem terhelik őket megfontolások, hogy melyik erdőben mi nőhet. A képzettebbek már tudják, hol keressenek bizonyos fajokat. Tudják például, hogy nyírfák alatt találhatnak kozákot vagy cseresznyét, alacsony lucfenyőkben lucgombát, nedvesebb helyeken lucfenyőt és 8-12 éves lucfenyőben stb.

De a legjobb gombászok azok, akik szinte professzionálisan közelítik meg a gombászatot – figyelik, hol, mikor és mennyi eső esett, majd odamennek gombászni, különbséget tesznek az erdőfajták között, tudják, hogy az adott faj melyik évszakban nő, stb.

De a gyakorlatias gombászok túlnyomó többsége „saját” erdeibe, „helyére” jár, ahová rendszeresen jár.

Mi a mikorrhiza?

Számos nagy gomba mikorrhiza. Ez azt jelenti, hogy szimbiotikus, azaz baráti, kölcsönösen előnyös kapcsolatban élnek egy bizonyos fafajta gyökereivel. A fa a gombát a fotoszintézis során keletkező cukrok formájában energiaforrásokkal látja el, míg a gomba az aljnövényzeten keresztül ásványi anyagokkal, enzimekkel és információkkal látja el a fát.

Kiderült, hogy azok a fák, amelyek gyökereit egy bizonyos típusú mikorrhiza gomba köti össze, például a gombafonalai által hordozott kémiai jelek segítségével tájékoztathatják egymást a kártevők fokozott előfordulásáról. A mikorrhiza fajok közé tartozik a legtöbb étkezési céllal gyűjtött faj – például gomba, vargánya, rizsgomba vagy néhány vargánya.

A gombák idegenek és rothadóak

A parazita (idegen) gombák a még élő fán nőnek fel, és előbb-utóbb fokozatosan elpusztíthatják, míg a szaprotróf – korhadó gombák a már elhalt fát bontják le. Egyes fajok eleinte parazitaként viselkednek, majd a fa elpusztulása után szaprotróf táplálkozási módra váltanak.

Ilyen gomba például a patás, amely először megtámadja a fát, és amikor meghódítja, szaprotrófként él rajta még évekig. Az erdei ökoszisztémában különösen a korhadó gombák játszanak pótolhatatlan szerepet, mivel a fát egyszerűbb anyagokra bontják, amelyeket más élőlények is felhasználhatnak.

Lúgos vagy savas?

Egyes gombafajták meglehetősen lúgos, mások savas talajon nőnek. A szikes talajok, például mészkövön vagy löszön gyakran különösen gazdagok mikorrhiza gombákban – megfelelő élőhelyeken például számos ritka színű gomba nő rajtuk, mint a királygomba vagy a gombagomba. Sok különböző galamb-, harkály- vagy pókhálófaj létezik.

Savanyú környezetben például a kovácsgomba, a közkedvelt barna gomba – a vargánya vagy a rókagomba jobban teljesít. Egyes fajok tápanyagban gazdag talajt keresnek – ilyen például a közönséges trágyabogár, amely bár ritkán gyűjtik, fiatalon nagyon finom.

A gombák halhatatlanok?

A latin nyelvű micélium még viszonylag feltáratlan. Tudjuk például, hogy sokféle gomba – például a tönköly, a gombagomba, a csiperkegomba vagy a fehér csiperkegomba – úgynevezett mágikus körökben nő, ahol a hüvelyek termőtestekből köröket alkotnak, és a közepén fokozatosan elhalnak, így a a koncentrikus körök folyamatosan bővülnek. A vargányáról viszont tudjuk, hogy a hüvelyük olyan hatalmas területen nőhet az erdőben, hogy megtörténhet, hogy egy erdőben valójában csak egy hüvelyből találunk termőtesteket. A gombaszerű gombák egyik micéliuma viszont legfeljebb néhány termőtestet hoz létre.

De például a pikkelyes növények egyik fajtája az ősi lápokhoz kötődik, amelyek a mintegy tízezer évvel ezelőtti utolsó eljegesedés után alakultak ki. Tehát lehetséges, hogy azokban a lápokban több ezer éve növekszik!

Veszélyes zavarok

Forrás: Youtube

A fajmeghatározás során a legnagyobb nehézséget a csiperkegomba, vagyis a csiperkegomba jelenti. Mindenekelőtt összekeverik a dögöt a báránybőrrel. Néhány gombagomba is problémás. Például az emberek összekeverik a népszerű rózsaszín gombagombát a rendkívül mérgező tigris gombagombával.

Gyakran összekeverik a rókákat is – sápadt rókát, közönséges rókát, Fries rókát és narancssárgáját, de ezek a zavarok nem életveszélyesek. A kukmakot is nagyon összekeverik: rikító, tápláló és pince. Fennáll az összetéveszthetőség az ehető zuzmóval, a változó és mérgező tűlevelű kalappal, a pikkelyekkel és a sásokkal, a közönséges sással és az óriássással is.

Okos gomba

Néha így hívják a sündisznó korallt (Hericium erinaceus), amely ritkán nő ősszel keményfán, különösen bükkön és tölgyen. Ez a gyönyörű és szokatlan külsejű faj (ezért nevezik Ázsiában majomgombának, mert majomfejre hasonlít) erinacin nevű anyagot tartalmaz, amely támogatja az agy működését – javítja annak kognitív funkcióit, lassítja a neurodegeneratív betegségek előrehaladását és hat. demencia ellen.

Nagymamák és rák?

Nem is olyan régen volt egy gombabotrány a jól ismert vargányával (ez igaz, a sárga húsú gombával) – a repedt kalapúak állítólag rákot okoznak. Az igazság az, hogy a nagymamákat nagyon gyakran megtámadja egy parazita gomba, az úgynevezett afta, amelyről kiderült, hogy valóban termel néhány mérgező metabolitot – paradox módon ezen metabolitok némelyike ​​a rák kezelésére is alkalmas. Tehát bár ez az állítás nem bizonyított, mégis igaz, hogy csak fiatal gombákat gyűjtünk, „penész” nyoma nélkül.

Nehézfémek a gombában?

Egyes gombák valóban képesek koncentrálni néhány nehézfémet, beleértve a radioizotópokat is. Ezért ne gyűjtsünk gombát olyan utak mentén, ahol fokozott a nehézfémek előfordulása, ugyanez vonatkozik a bányákra vagy egyes gyárak környékére is.

Gyönyörű és mérgező

A vörös gombagomba egykor a gombamérgezés tankönyvi szimbólumává vált, némileg méltatlanul. Valójában csak enyhén mérgező. Azonban hallucinációkat okozhat, ezért is alkalmazzák ősidők óta különféle sámánszertartásokban. Fogyasztása előtt azonban figyelmeztetni kell, mert a többi hallucinogén gombához hasonlóan a hatóanyag mennyisége nehezen becsülhető meg, és kellemetlen következményekkel járhat.

Legalattosabb gombánk

A mérgező gombák királynője a zöld gombagomba. Amanitint tartalmaz, egy rendkívül heves mérget, amely képes teljesen elpusztítani a májsejteket. Az a tény, hogy a gomba lenyelése után hosszú idővel (leggyakrabban nyolc óra elteltével) jelentkeznek a tünetek, nagyon veszélyessé teszi, és gyakran nehéz életet menteni.

Sajnos sokéves kutatás után sem történt áttörés az amanitinmérgezés kezelésében, bár az elmúlt évek terápiás eljárásait más váltotta fel. Ha a mérgezett nagy mennyiségű termőtestet evett, akkor a konzervatív, tüneti kezelés hatástalan, és májátültetésre kerül sor. Állítólag a fiatal termőtestek a legveszélyesebbek, de az igazság az, hogy az érett, kifejlett termőtestek, különösen a héja tartalmazza a legtöbb méreganyagot.

Az eddigi leghatékonyabb kezelési mód az, ha a mérgezett étel elfogyasztása után azonnal beveszünk tíz tabletta állati szenet, amelyhez a méreganyag megköt, és a finom szén a gyomor- és bélnyálkahártyán is védőfilmet képez. Ennek eredményeként a toxin nem szívódik fel a véráramba.

A méreganyagok vizelettel történő eltávolításához is szükséges a lehető legtöbbet inni. Az is kellemetlen az amanitinmérgezésnél, hogy először hatalmas hasmenésben nyilvánul meg, így általános gyengeség és kiszáradás miatt a mérgezett nem is megy orvoshoz. Az egyetlen igazán hatékony megelőzés, ha jól ismerjük a zöld gombagombát – és van kéznél elegendő állati vagy növényi szenet.

Leguggolt róka

Érdekes, jól használható konyhai faj a hajlott róka. A hajlott róka szárai a közönséges rókáéhoz hasonlítanak, de a kalap alján lécek helyett tüskék vannak. A kalap legfeljebb tíz centiméter széles, hajlított, fiatalon a szélén feltekeredett, sárgásfehér. A tüskék kezdetben rövidek, később megnyúltak, törékenyek, fehéres-krémesek, és a gerincen összefolynak. A hajlott róka nyártól őszig főként lucfenyők és bükkfák alatt nő, általában csoportosan. Enyhén savanykás ízű, de keményebb, állandó pépességű, és nagyon jól illik édes-savanyú savanyúságokhoz vagy savanyú szószokhoz és levesekhez – különösen kulaida esetén.

Gomba és a szárazság

Mindenki tudja, hogy a gomba növekedéséhez esőnek is kell lennie. Hosszan tartó aszályban a gombák egyszerűen nem nőnek. Azonban még egy hosszabb szárazság hatása a gomba növekedésére meglepően kisebb, mint azt várnánk. A legtöbb esetben elég néhány nagy eső, lehűlés, és sok helyen szinte azonnal megjelenni kezdenek a gombák. A legtöbb fajnál, amelynek micéliuma a talajban él, elegendő nedvesség a felszínhez közeli viszonylag sekély rétegben, függetlenül a talaj mélyebb rétegeinek telítettségi fokától.

A kéregbogarak segítenek a gombáknak

A mikroszkopikus gombák rendkívül fontos tulajdonsága, hogy lebontják az állati táplálékban kevésbé hozzáférhető összetevőket. A klasszikus eset a kéregbogár. Ő maga nem képes megemészteni a fát, mégpedig az azt alkotó cellulózt és lignint. És ezért „hordja” magával a hasában gombát, ami megemészti a cellulózt. A termeszek, akiknek egész gombakertjei vannak a fészkükben, ugyanúgy viselkednek, mint a hangyák vagy az ácsméhek – beleharapnak a fába, és a gombák lebontják a belekben lévő anyagot, így meg tudják emészteni.

A sörélesztő (Saccharomyces cerevissiae), amelyek valójában mikroszkopikus gombák, akárcsak a borerjesztéshez vagy kenyérkészítéshez használt élesztő, évszázadok óta rendkívül hasznos munkát végez az ember számára. A Penicillium roqueforti vagy P. camemberti nevű gomba nélkül nem lennének a kiváló Niva és Hermelin sajtok.

Mikroszkópikus gombák a kertben

A növényeket megtámadó szervezetek közül a gombák a leggyakoribbak. Például a Neofabrea gomba az alma és körte körkörös barna rothadását okozza. A moniliózishoz hasonló sötétbarna lágy foltot hoz létre. A rezisztenciát szerző gombákkal is gondok vannak, ilyen például a burgonyavész, amely többek között a paradicsomot támadja meg.

Új gombafajták is folyamatosan jelennek meg – például a Puccinia bornmuelleri. 2006-ban találták itt először, és ma már viszonylag gyakori lakója kertjeinknek. Egyszerűen több száz gomba okoz gondot a kertészeknek.

Néhány gomba azonban hasznos a kertben is. Például a Botrytis cinerea nemes penészgombát széles körben használják a borkészítésben ritka botritiszes kollekciók előállítására. De vigyázz, ha túl sok botrytis szőlőt adsz a cefréhez, a gomba gombaellenes szerek koncentrációja olyan magas lesz, hogy elpusztítja a borélesztőt.

Forrás: Receptář magazin

admin/ author of the article
Loading...
Kirsche