Az AAT (Animal Assisted Therapy) hatékony szövetségesnek bizonyult a különböző klinikai állapotú betegek fizikai, érzelmi és kognitív rehabilitációjában. A főként kutyákat és lovakat terápiás facilitátorként alkalmazó gyakorlat jelentős eredményeket hozott a stroke-ban, idegrendszeri betegségekben és fejlődési rendellenességekben szenvedőknél, amint azt Marcos Stavale, a Sírio-Libanês Hospital és az Israelita Albert Einstein Kórház idegsebésze kifejtette egy interjúban. CNN Vital Signs.
A szakértő szerint ez alapvetően attól függ, hogy az agy sérülések után képes-e alternatív áramköröket toborozni. Stavale kifejti, hogy „minél több elektromos stimulációt biztosít a páciensnek, annál könnyebben tud alternatív áramköröket toborozni”. A szakember azt is kiemeli, hogy az életkor meghatározó: „Minél fiatalabb a beteg, annál könnyebb alternatív köröket toborozni.”
Mérési eredmények
Az állatasszisztált terápia során elért előnyöket speciális skálák segítségével értékelik, amelyek a betegek funkcionális függetlenségének szintjét mérik. Cristiane Isabela Almeida, a rehabilitációra szakosodott fiziáter elmagyarázza, hogy ezek a táblázatok lehetővé teszik „egy személy függőségi szintjének vagy függetlenségének mérését élete különböző területein”. A mutatók közé tartoznak az olyan alapvető képességek, mint az étkezés, az öltözködés, a fürdés és a mozgás.
„Képesek vagyunk dokumentálni ezt a progressziót a terápia révén” – mondja Cristiane, bár hangsúlyozza, hogy a bonyolultabb esetekben „az ember nem csak ezt a terápiát végzi”. A szakember kiemeli a különböző terápiás megközelítések közötti integráció fontosságát, valamint a fiziáter alapvető szerepét, mint híd a multidiszciplináris orvosi csapat és a terapeuták között.
Elköteleződés és elfogadás
Az állatasszisztált terápia egyik fő előnye a betegek fokozott bevonása a rehabilitációs folyamatba. Az állatok jelenléte barátságosabb és stimulálóbb környezetet teremt, megkönnyítve a kezelés betartását. Marcos Stavale megjegyzi, hogy bár egyes betegek kezdeti ellenállást mutathatnak, mivel nem voltak korábban érintkezésben bizonyos típusú állatokkal, „megéri a progresszív kontaktus munkáját, hogy a beteg hozzászokjon, és megfelelően ki tudja használni a terápiát”.
A gyakorlatot olyan megközelítésként konszolidálták, amely ötvözi a tudományt és a humanizálást a helyreállítási folyamatban. Az érzelmek kiterjesztésével az állatasszisztált terápia javítja a hagyományos rehabilitáció eredményeit, átfogóbb és humanizáltabb kezelési perspektívát kínálva a fizikai és kognitív helyreállítási kihívásokkal küzdő betegek számára.
