Talán leginkább ebben a járványos időszakban hiányoznak az ölelések, hogy érezzük azt a kapcsolatot néhány másodpercig, azt az intimitást, amely néhány rövid pillanatra megosztott. Hiányozunk, hogy megérezzük az embereket, kapcsolatot teremtsünk velük, és szavakon, képernyőkön vagy maszkokon túl ismerjük őket.
Andra Tănăsescu pszichológus, a Neuro-Linguistic Programming Institute (INLPSI) alelnöke szerint az ölelés, akárcsak a tánc, finom, de erőteljes módja annak, hogy megismerjük egymást, és sokkal mélyebb szinten kapcsolódjunk egymáshoz. és hiteles, mint azon keresztül, amit verbálisan mondunk. „Amikor valaki átkarol minket, érezhetjük, milyen kényelmes neki, hogy intimitásban és kiszolgáltatottságban fejezze ki magát. Érezzük, mennyire merev vagy feszült, ahogy azt is, hogy mennyire ellazult és elzárkózott, mennyire engedi meg magát. Érezhetjük, hogy tekintélyelvű és hideg ember-e, vagy meleg és gyengéd” – magyarázza Andra Tănăsescu pszichológus.
Mit veszítünk, ha elfelejtünk ölelni?
1.
Kapcsolat másokkal. „Az érintések és ölelések sok ember számára a szeretet nyelve. Születésünk pillanatától kezdve keressük azt a kapcsolatot, amelyet anyánk ölelésében kapunk, amely a tudatalattinkba szeretetként, törődésként és ragaszkodásként fordítódik le. A fizikai érintkezés, a tartás és a simogatás döntő fontosságú az egészséges pszicho-érzelmi fejlődéshez. És ez az igény továbbra is sokak számára fontos a felnőtt életben. Ha hiányzik, vagy nagyon kis mennyiségben kapjuk meg, akkor a végén úgy érezhetjük magunkat, hogy kiüresedünk, elfogy az energia, a motiváció vagy az életkedv” – mondja a szakember. Számos tudományos tanulmány kimutatta, hogy az ölelés csökkenti a stresszt, erősíti az immunrendszert, javítja a szív- és érrendszer egészségét, és csökkenti a fizikai fájdalomérzetet. A jelenség pedig nagyon egyszerű. Mivel az ölelést az anyai szeretettel társítjuk, agyunk oxitocint választ ki, és „részegül” érezzük magunkat a boldogságtól. Vagy amikor átöleljük, a belülről jövő boldogsághullám alatt megengedjük magunknak, hogy sokkal hitelesebben kapcsolódjunk egymáshoz, és olyan módon ismerkedjünk meg, amire másképp nem tudtunk volna.
2.
Intimitás és kiszolgáltatottság. Maga az ölelés meglehetősen intim gesztus, mert azon túl, hogy egy másik személy fizikai megérintésével jár, azt is jelenti, hogy lehetővé teszi számukra, hogy belépjenek a személyes terébe, és érezzék az energiáit. Ez megköveteli, hogy bátran hagyjuk magunkat sebezhetővé, valaki más ölelésében. „Számomra úgy tűnik, hogy az egyik legerőteljesebb dolog, amit magunkért tehetünk, ha hagyjuk magunkat megölelni. Ennek a szokásnak a ápolása és bátorítása jelentős hatásokat eredményezhet, különösen a párkapcsolatokban és azon túl. Minden, ami egy kapcsolattal jár – barátság, szerelem, szülőkkel vagy gyerekekkel – automatikusan magával vonja azt is, hogy közel, nyitott és őszinte legyél azzal kapcsolatban, hogy ki vagy, mit érzel és mire van szükséged. Minél könnyebben hagyod magad egy szeretett ember karjaiba ölelni, annál könnyebben fogsz megnyílni és beszélni az igazán fontos dolgokról, amivel erősítheted a köztetek fennálló kapcsolatot. Hosszú távon ez a gesztus teljesen jó irányba változtathatja a kapcsolat dinamikáját. Lehet, hogy az intimitás a kiszolgáltatottságból és egy olyan erős kapcsolatból születik, amelyet nehéz lenne destabilizálni” – jelenti ki Andra Tănăsescu pszichológus.
3.
Bizalom önmagunkban vagy másokban. Vannak esetek, amikor túlságosan hosszú ideig megfosztva a vágyott ölelésektől, az a benyomásunk támadhat, hogy valami „baj van” velünk, és nem vagyunk méltók arra, hogy elfogadjuk mások szeretetét és szeretetét. „Az ölelésnek sokkal nagyobb ereje van, mint azt néha gondolnánk, és ennek a fordítottja is igaz – éppoly erősen érezzük hiányukat. Minél nyitottabbak vagyunk, és minél nyitottabbak vagyunk mások által, annál jobban növekszik önmagunkba vetett megbecsülésünk és önbizalmunk, és boldogabban éljük életünket. Az az érzés, hogy méltók vagyunk a szeretetre, hogy megérdemeljük, hogy megbecsüljenek, szeressenek és elfogadjanak minket olyannak, amilyenek vagyunk, lényünk teljességében az ölelkezés által lehorgonyozódik, így ez az önmagunkról való hit megerősödik” – mondta Andra Tănăsescu pszichológus.
4.
Valamilyen szinten hatással van az egészségünkre. A mentális, érzelmi síktól kezdve egészen a fizikai síkig a szeretet és a fizikai kapcsolat hiánya más számunkra jelentős emberekkel nagyon nagy egyensúlyhiányt okozhat, amely később olyan „tünetté” válik, amelyre panaszkodunk. „Akár egyre jobban egyedül érezzük magunkat, akár elkezdjük azt hinni, hogy az élet nem olyan szép, akár elkezdjük szomatizálni (az érzelmeket – szomorúságot, frusztrációt, reménytelenséget – a fizikai test szintjén érezni), a kapcsolat hiánya miatt előbb-utóbb látni fogják egymást. És minél inkább tiltjuk ezt, annál jobban elbizonytalaníthat bennünket minden szinten. Ez az időszak sokak számára erős próbatétel volt, nemcsak a kapcsolat hiánya miatt, hanem nagyon nehéz kihívások miatt is. Úgy gondolom, hogy az ölelés a legjobb gyógymód, amelyhez fordulhatunk, és ez adja a legnagyobb erőt, hogy szembenézzünk bármivel is, amit az élet sodor ránk. Ráadásul ez a legolcsóbb gyógymód, mert őszintén szólva ingyenes és korlátlan készlettel rendelkezik. Tehát bármit is tesz, ne feledje megölelni szeretteit az életében, és felajánlja támogatását azoknak, akiknek hiányzik ez a gesztus. És még ennél is fontosabb, ne feledd, hogy vannak, akik akkor is vágynak egy ölelésre, ha szóban nem is kérik, amit a testbeszédükön is látni fogsz – hajlamosak fizikai közelséget keresni a körülöttük lévőkhöz, apró gesztusok, hogy támogassanak valakit, vagy nyomják az embereket, akikkel együtt vannak, viccelődjenek a köztetek lévő „távolságon” stb. Ha igazán látni akarjuk, mindig észrevesszük, mire van szüksége másoknak. Ahogy megfigyelhetjük magunkat és felfedezhetjük, mire van igazán szükségünk” – összegzi Andra Tănăsescu pszichológus, a Neuro-Lingusztikai Programozási Intézet (INLPSI) alelnöke.
