Hogyan kapcsolódik ez a szüleinkhoz?

Szülőnek lenni soha nem könnyű, mert akkor nem csak a saját életedért vagy felelős, hanem a gyermeked életének központi emberévé is válsz. És hogy milyen lesz – boldog vagy nem túl boldog – az is rajtad múlik.

A modern szülők nagyon tudatosak a gyermeknevelésben: olvasnak irodalmat, járnak előadásokra. Vagyis mindent megtesznek annak érdekében, hogy erős személyiséget neveljenek, akit nem traumatizált a gyerekkoruk. De mi áll a vágy mögött, hogy ideális szülők legyünk? Valószínűleg ez a szám a gyermekkori nevelés bizonyos kérdései között.

Amikor azt akarod mondani a szüleidnek, hogy nem bánhattál volna velem úgy, ahogy tetted, tanácsold nekik, hogy olvassanak könyveket, mondjon példákat az életből. Amikor azt akartuk, hogy valaki segítsen és támogasson minket. De ehelyett azt kaptuk: „Ez a te hibád, akkor is sajnálni foglak.”

De gyakran azért, mert megsértették azt, ami gyerekkorunkban lehetett, de nem volt, nem engedjük meg magunknak, hogy megértsük a történtek kontextusát. Mi történt szüleink életében, ami befolyásolta nevelésünket?

Hogyan nőttünk fel

Valójában gyerekként számos manipulatív nevelési módszerünk volt. Közülük a legerősebb a bűntudat és a szégyenérzet volt. Olyan kifejezések, amelyeknek a szülők, úgy tűnik, nem tulajdonítottak sok értelmet a példának: „Hogy merészeled?”

A bűntudat és a hálátlanság mérgező érzését keltették benne, és velük együtt a szégyent, amiért másmilyenek.

Ez egy másik oktatási rendszerrel magyarázható – a szovjet rendszerrel. Akkor a gyermekről való gondoskodás fontosabb volt, mint az érzelmei, utóbbiakat egyáltalán nem tartották fontosnak. Értékesebb volt, hogy a gyermeket ruházattal, oktatásra szánt pénzzel és tápláló élelmiszerrel látták el.

Szüleink úgy gondolták, ez elég ahhoz, hogy a gyermek hálás, egészséges és általában boldog felnövekedjen.

Az oktatás helyzete megváltozott, amikor Benjamin Spock 1946-ban kiadta a könyvet Gyermek és gondoskodás, ahol azt a megközelítést javasolta, hogy a gyermek érzelmei nem kevésbé fontosak, mint a vele való törődés. De a 70-es években került Ukrajnába, és szinte lehetetlen volt megszerezni.

Hogyan nőttek fel a szüleink

A szülők elégtelen figyelme később hatással lehet pszichés állapotunkra. A fő érzés, amelyben az érzelmi magány. De a válasz abban rejlik, hogy egykor szüleink is így éreztek.

Érzelmileg elhagyatottnak érezhettük magunkat, mert a szüleink is ilyenek voltak. Az emberek általában nem tudnak érzelmileg elköteleződni, ha nem rendelkeznek ehhez szükséges érzelmi erőforrásokkal.

Ha az előző generációkat említjük, ott a fizikai büntetés volt a jellemző. A megbüntetett szülők első reakciója gyakran az, hogy felemeli a kezét, rángat vagy kiabál. Ezt hívják kötődési sebnek a felnőtt kapcsolatokban.

Ugyanolyan elégedetlenek leszünk szüleinkkel, ha felnőünk, mint ahogy a szüleink is elégedetlenek voltak velünk gyerekként.

Amikor a szüleink azt mondták, hogy valami nincs rendben velünk, akkor egész életünkben ezzel a gondolattal járunk, és nem csak magunkat, hanem szüleinket is próbáljuk megérteni. De még az sem mindig sikerül, ha támogató szavakat hallani, hogy javítsák, és azt mondják, hogy minden rendben. Mert ha a szülők nem figyelnek magukra, akkor nem tudják megadni azt az elismerést és tiszteletet, amit szeretnénk.

Csak érzelmekre van szükségünk?

Az érzelmek minden kapcsolat alapját képezik, és a szülőkkel való első érintkezés után kezdenek kialakulni. Vagyis ha az anya hideg vagy érzelmileg elérhetetlen, de a gyerek mégis figyelmet, érzelmeket akar, ezért elkezdi provokálni azokat, hogy legalább valamilyen reakciót kapjon tőle.

Ez viszont olyan, mint a manipuláció, de mindkét oldalról – szülőkről és gyerekekről. Különbözőek lehetnek, például megbetegszik, hogy szülői gondoskodást kapjon, vagy sikereket mutasson fel valamiben, amiért pozitív érzelmeket és több szeretetet kap tőlük.

Ha a gyerekeket csak az osztályzatukért dicsérik, akkor talán jobban rágják a tudomány gránitját. A gyerekek, akik csak jó jegyeket akarnak kapni, gyakran azok a gyerekek, akiket csak ezért dicsértek meg. Ezért felmerül a gondolat, hogy a szerelmet ki kell érdemelni.

Az ilyen gyerekek a jövőben menekülni szeretnének a valóság elől az oklevelek és az elismerések állandó hajszolása mellett, de belül valóban az az érzés, hogy nem érik meg. Nem érdemlik meg, hogy így szeressék őket.

Amikor a szülői szeretettől megfosztott gyerekek felnőnek és saját kapcsolataikat építik fel, megpróbálnak valami már ismerőst találni, mert az biztonságosnak tűnik.

Vagyis ugyanazt a kapcsolatot keresed, ahol mindig szerelmet próbálsz szerezni ezzel az új személlyel. De ahhoz, hogy szabadnak és nyitottnak érezd magad a szeretetre, meg kell értened, hogy értékes lény és személy vagyok.

A szüleink érzelmileg is magányosak voltak?

A legtöbb esetben az elmúlt generációk minden érzelmet megtartottak maguknak, mert nem volt itt az ideje. A nehéz múlt miatt: állandó háborúk, a szovjet rezsim elnyomása, katasztrófák, kollektív traumák keletkeztek. És a szüleink akár akarták, akár nem, az ő hatása alatt neveltek fel minket.

Szüleink egy olyan generáció, amely sok kihívással néz szembe. Vagyis ha megváltoztatjuk a tekintetünk szögét, elkezdünk másként látni szüleinket, és elszakadunk a fájdalmunktól.

Amikor látjuk azokat az embereket, akik megpróbáltak a lehető legjobban nevelni minket, kevésbé látjuk magunkat áldozatnak, és egyre több empátiát mutatunk.

Figyelni kell a hálára is, és egyszerűen sajátítania kell ezt az életszakaszt. Végül is, ha tagadsz mindent, ami a szüleiddel és a hozzád való hozzáállásukkal kapcsolatos, az a saját gyermekkorod tagadása.

Hogyan változtass a hozzáállásodon

A legegyszerűbb módszer az, ha megpróbáljuk megérteni. Végezzen terápiát, és derítse ki, hogy pontosan mi volt a baj, és hogyan segíthet rajta. Ennek nem kell egy pszichológusi rendelőben megtörténnie, öntudattal végigdolgozhatja, és felteheti magának a kérdést: ez az, amit igazán akarok.

A tudatosság azért fáj, mert amikor levesszük a páncélt, nagyon érzékeny és sebezhető érzelmek vannak alatta.

Ezért érdemes olyan barátokkal és szeretteivel körülvenni magad, akik támogatni tudnak az ilyen pillanatokban. Vagy fordítsa a hangsúlyt a szabadidőre: sport, jóga, egészséges és ízletes ételek.

A jövőre nézve pedig ne feledje, hogy ahhoz, hogy jó szülők legyünk, támogatásra is szükségünk van. Először is ez a támogatás és az önmagadhoz való jó hozzáállás.

A különböző generációknak megvan a saját viselkedésük és életfelfogásuk. Korábban Viknát elemezték, hogy mi befolyásolta életértékeik kialakulását.