Zeller
A zellert (Apium graveolens) három formában – gumó, levél és levél – termesztik. Bár a zeller világszerte a legnépszerűbb, nálunk a zellergumó a legnépszerűbb. Ez utóbbi októberben még növekszik, de a kemény fagyok beköszöntéig ki kell bújnia a földből. A gumók részben kiemelkednek a talaj felszíne fölé, így akkor is szenvednek, ha csak néhány fok van fagypont alatt. A zellert azonban nem szabad fagyott állapotban betakarítani, hanem vagy korán ki kell gyökereztetni, vagy meg kell várni, amíg teljesen kiolvad. Betakarításkor ügyeljünk arra, hogy a fiatal levelekkel ne sértsük meg a gumókat vagy a szívet. A gumóra tapadt földet óvatosan le kell hámozni, soha nem szabad vízzel leöblíteni.
A kitépett zellert azonnal tárolni kell. Ne hagyjuk lazán a parcellában heverni, mert hamar elfonnyad, mivel a levelek vizet vonnak el a gumókból. Ezért kézzel törjük le az összeset, de a legfiatalabb, szív alakú gumókat hagyjuk meg a kialakult gumókon. A gyökereket éles késsel néhány centiméteresre vágjuk le. Vigyázzunk, hogy a letört leveleket ne hagyjuk az ágyásban a későbbi termesztéshez, mert ez elősegítené a zeller szeptória, egy kellemetlen gombabetegség terjedését. Az egészséges levelek viszont felhasználhatók fűszerként, nyersen vagy szárítva.
Pincetárolásra a nedves homok vagy tőzeg a legjobb. Ez jobban megtartja a vizet, és fertőtlenítő tulajdonságokkal rendelkezik. A gumókat szorosan egymás mellé ültessük az aljzatba, a felső, fiatal leveleket tartalmazó részt hagyjuk szabadon a levegőn. A tél folyamán ellenőrizze a homok állapotát, és szükség szerint tartsa nedvesen. A zeller ezután a következő nyárig tárolható.
Hagyma és fokhagyma
A hagyma betakarításakor kézzel húzzuk ki a növényeket, és lazán terítsük ki őket az ágyásban, ahol körülbelül egy hétig hagyjuk őket visszahúzódni. Bármilyen eső nem fogja zavarni őket. Amikor behúzódtak, és a rügyek kellőképpen elhervadtak, kötözzük a növényeket 5-10 fürtbe (mérettől függően). Ezeket akassza fel árnyékba vagy részlegesen árnyékos helyre, egy tető alá, ahol a levegő áramlik. Soha ne szárítsa a hagymát erős napsütésben! Hagyja a fürtöket lógni, amíg a hagymák teljesen megszáradnak. Ezután kézzel nagyon könnyen eltávolítható, ami jobb, mintha késsel vágnánk le. Érdemes eltávolítani a felső héjat is, amely a száradás során meglazul. Az így előkészített hagymákat vékony rétegben tegyük egy tálba. A tárolóhelynek szellősnek és száraznak kell lennie. Nedves körülmények között a hagyma gyökeresedni kezd, és gombabetegségek támadhatják meg.
A fokhagyma betakarítása hasonló a hagyma betakarításához. A betakarított növények egészségi állapotát talán még gondosabban ellenőrizzük, és kíméletlenül kidobjuk a penész és kártevők által akár csak kissé is megfertőzött fokhagymát. A vegetációs időszak alatt fokhagymafoltossággal fertőzött növényeket a fejletlen és torz hagymákról lehet felismerni. A betakarítás utáni maradványokat ezúttal sem hagyjuk az ágyásban, hanem alaposan megsemmisítjük.
Amikor a fokhagymagerezdek megfonnyadtak, összecsomagoljuk őket, és szellős, árnyékos helyen szárítjuk, amíg a gerezdeket alaposan meg nem szárítjuk, és a felszíni héjakat el nem távolíthatjuk. A gerezdeket körülbelül 5 cm hosszúra vágjuk. A fokhagymát úgy tároljuk, hogy vékony rétegben a levelekre terítjük, és hűvös, de száraz helyre tesszük.
Receptacle Magazine
