Az, ahogyan a különböző alkoholos italokat érzékeljük, nagyban függ a hozzájuk tartozó ételektől. Vannak olyan alkoholok, amelyekhez szükségszerűen „reggeli”, „előétel” vagy „petishku” szükséges – még gyakran változatos és kombinált. Például 1917 előtt a nagy moszkvai kereskedők, a „kereskedők” háromnapos étkezéssel fogadták a karácsonyt – ami vodkával és 64 féle előétellel kezdődött. És vannak olyan italok, amelyek ebből a szempontból nem különösebben szeszélyesek – például, hogy mi kell a whiskynek: néhány mandula és földimogyoró, vagy konyak: két-három csokoládé.
A pálinka ezeknek a követelményeknek a közepén van. Például könnyű előételekkel fogyasztható: zöldségsaláta, olajbogyó, sajt, sujuk. Vagy desszertnek gyümölcsökkel és dióval. Evés után kávéval is: Spanyolország nyugati régióiban és Portugáliában szokás az ebédet vagy vacsorát néhány csepp pálinkával a kávéba zárni (hogy ne hangozzon tiszteletlenségnek, de az ibériai pálinka minősége sok mindent hagy maga után kívánt , bocsánatkéréssel).
És Bulgáriában van egy tévhit: a pálinkát hidegen kell inni, szinte jeges. De ebben az esetben aromáinak számos tulajdonsága és sajátossága egyszerűen elveszik. Valójában régóta megjegyezték, hogy a jég csak egy bizonyos pálinka hiányosságait takarja el. A pálinka tálalásához a legjobb hőmérséklet általában 15 és 20 fok között van. Főleg a hosszabb érlelésűt szokták 27-28 fokon tálalni, főleg a szilvát – amikor ezen a hőmérsékleten bontakozik ki minden sajátos aromás és illatos bukéja.
Bulgáriában kétségtelenül a legnépszerűbb rakia előétel a Shop saláta – ahogy a pletyka járja, az 1960-as években az egyik „balkanturista” intézményben találták ki kombinációként. De a „legnépszerűbb előétel” nem feltétlenül jelenti az egyetlen előételt. A pálinka egy széles skálájú ital aromák, illatok és ízek egész komplexumával – ami azt jelenti, hogy ennek megfelelően sokféle nassolnivalóval párosítható.
A leghíresebb kombinációk a következők:
– szőlő bolti salátával;
– szilvaleves hússal (kolbász, sonka);
– birsalma sajttal;
– körte ecetes sajttal;
– sárgabarack saláta salátával és ecetes sajttal.
Nagyon fontos az is, hogy a pálinka pontosan mikor kerül be közvetlenül a fogyasztási folyamatba. Néhány pálinkafajta jó megoldás kezdő, úgymond kezdő aperitifnek az asztalnál: körte, sárgabarack, málna; túl gyakran a klasszikus szőlő „kamenarka” bolti salátával szolgál aperitifként.
Sok ínyence általában a szilvapálinkát hagyja főpálinkaként a főétel mellé egészen a desszertig.
Az érlelt pálinkát általában jobbnak tartják frissből, éretlenből. Természetesen ez bizonyos koncentrátumokra igaz, mint például a konyak, az armagnac vagy a whisky. De az is előfordul, hogy a friss pálinka az egyedi illatok és aromák magasságaiba emelkedik – ez különösen igaz a körtepálinkára (az ún. „viliamovka”, azaz a „Williams” körtefajtából), ahol a hangsúly a friss ill. az ital friss lehelete, nem annyira az öregedés.
Mikor és melyik évszakban isszák a pálinkát?
Sokakban akarva-akaratlanul megmaradt az a gondolat, hogy a pálinka téli ital – talán azért, mert gyakran tölgyfahordókban, hideggel társuló kazamatákban érlelik, és maga az ital melegséget, felmelegedést kölcsönöz. Másoknak pont az ellenkezője: nekik ez egy pusztán nyári ital, mert a zöldségsalátákhoz, az üveg leengedéséhez, hogy hűvös és hideg kútban lehűljön, kihűlt tál és egyéb hagyományos kellékek, kiegészítők asszociálnak.
A következtetés több mint egyértelmű: a pálinka univerzális szezonális ital, amely az év bármely szakában fogyasztható.
Ezért: egészségére!
