Hogyan viselkedjünk biztonságosan az interneten? A gyerekek beszélnek erről a szüleikkel, de csak egy bizonyos korig. Míg a 12 évesek még maguk keresik meg a szüleiket, ha nem tudják, mit tegyenek, addig a 9 évesek már alig beszélnek a szüleikkel erről a kérdésről. Erről és más témákról beszélgettek a Safer Kids Online projekt képviselői a prágai Our School Prague általános iskola 2. osztályos tanulóival.
A projekt az óvatosságra összpontosított a kiberinformációk megosztásakor, az online barátokkal való kapcsolatokra, valamint a kölcsönös bizalomra és a szülőkkel való kommunikációra, és az általános iskola 6-9. osztályos gyermekcsoportjaival tartott megbeszélést.
A Munkaügyi és Szociális Minisztérium is nyilatkozott a projekt előnyeiről: „A Munkaügyi és Szociális Minisztérium támogatja ezt a projektet. Nagyra értékeljük azt a tényt, hogy a gyermekek véleményén és személyes tapasztalatain alapul, akik most elkerülhetetlenül szembesülnek az internettel. A gyermekek könnyű célpontok lehetnek, és gyakran szembesülnek különböző buktatókkal az online térben. Ezért közös célunknak kell lennie az oktatásnak ezen a területen, és mindenekelőtt a korai figyelmeztetésnek a kockázatokra, amelyeket az internet gyakran jelenthet egy gyermek számára. A gyermeknek nem szabad félnie attól, hogy beszéljen a problémáiról, és a hangját meg kell hallgatni. Ez elengedhetetlen a mai társadalomban.
Ezzel egyidejűleg a felnőttek körében felmérést végeztek ugyanebben a témában, amelynek eredményeit később a különböző csoportokban a gyerekekkel is megvitatták.
„A Safer Kids Online részeként megpróbálunk teret teremteni a gyermekek és a felnőttek közötti vitának a technológiahasználatról és az online térben végzett tevékenységekről. A kapott információkat aztán figyelembe lehet venni a gyermekek online környezetben való biztonságára összpontosító további projektek és tevékenységek létrehozásakor, és így különösen a szülőknek segíthetünk abban, hogy jó vezetői legyenek a gyermekeknek a digitális technológiák világában” – magyarázza Vladimíra Žáčková, az ESET kiberbiztonsági szakértője.
Tudják-e a gyerekek, hogy valójában kikkel barátkoznak a hálózatokon?
A gyerekek csak olyan emberekkel beszélgetnek a neten vagy az interneten, akiket a mindennapi életből ismernek. A gyerekek 100%-a válaszolta azt, hogy azokat az embereket, akikkel a közösségi hálózatokon barátkoznak, személyesen, azaz az online környezeten kívül is ismerik. Így soha nem voltak kétségeik egy online barát valós létezésével kapcsolatban, és soha nem jutott eszükbe, hogy az egy hamis profil lehet. Az idegenektől érkező üzeneteket figyelmen kívül hagyják, azonnal letiltják az adott személyt, vagy nem válaszolnak rá. A 9. osztályos tanulók is megnézik azokat a profilokat, amelyek barátságot kérnek tőlük, és megpróbálják kiszúrni a hamis profilra utaló jeleket.
„Fontos, hogy a gyerekek így érzékeljék az online barátságot, őrizzék a virtuális világukat, és ne engedjenek be oda „idegeneket”. A tanácsadói irodámban olyan tinédzserekkel is találkozom, akik olyan emberekkel barátkoznak online, akikkel soha nem találkoztak személyesen a való világban. Ők például csak webkamerán keresztül kommunikálnak egymással, mégis hasonlóan értékesnek tartják ezeket a kapcsolatokat” – mondja Kamila Ryšánková pszichológus. Abban viszont mind a megkérdezett felnőttek, mind a gyerekek egyetértettek, hogy ha egy barátság csak online zajlik, annak ereje és mélysége soha nem érheti el ugyanazt az intenzitást, mint egy valós világbeli barátságé.
Az iskolások őrzik a magánéletüket
A fókuszcsoportban részt vevő gyerekek többsége megerősítette, hogy a közösségi médiaprofiljaikat bizalmasan kezelik, és nem sok információt közölnek magukról az interneten. Általában csak a profilképüket és a nevüket osztják meg, egyébként semmilyen más információt nem osztanak meg magukról. Inkább zárt csoportokban kommunikálnak a Messengeren vagy a WhatsAppon. A nyilvános profilok esetében csak követnek másokat, de saját tartalmukat minimálisan osztják meg.
„Nem adok hozzá senkit a barátaim közé, akit nem ismerek a való életben. Vagy ha valakit nem ismerek közvetlenül személyesen, akkor legalább beszélgetésből ismerem. Például egy barátom barátja, valaki, aki ugyanazt a sportot űzi, de más klubba jár, ilyesmi” – írja le a tizenkét éves Ádám a Mi iskolánkból.
A felnőttek nem nagyon bíznak a gyerekekben
Míg a tanulók állításaiból főként az derült ki, hogy őrzik a magánéletüket, és csak minimális információt említenek magukról, a szülők ennek ellenkezőjét gondolják. A felnőttek körében végzett felmérésből ugyanis az derült ki, hogy a többség szerint a gyerekek nem elég óvatosak az internet használatakor (56% szerint inkább nem, 23% szerint pedig nem). Érdekes megállapítás volt, hogy bár a szülők kevésbé bíznak gyermekeikben, amikor az online biztonságukról van szó, nem korlátozzák vagy ellenőrzik őket túlságosan.
A szülők a fiatalabb gyerekeket ellenőrzik, a kilencedikeseket már nem
A gyerekekkel folytatott vitából kiderült, hogy az idősebb gyerekeket (8. és 9. osztályosok) többnyire már egyáltalán nem ellenőrzik a szüleik, és sem időben, sem más módon nem korlátozzák őket. Néhányan közülük még azt is gondolják, hogy ez szükségtelen lenne.
Ivan Čermák, a prágai Our School általános iskola igazgatóhelyettese így nyilatkozott a projektről: „Számomra nagyon sokat jelent, hogy a gyerekek teret kapnak arra, hogy kifejezzék magukat ebben a kérdésben. A különböző, gyerekekkel folytatott prevenciós programokon vagy a szülőkkel tartott műhelymunkákon többször is kiderül, hogy mi felnőttek milyen gyakran tévedünk, amikor azt feltételezzük, hogy a gyerekek egy bizonyos módon gondolkodnak és cselekszenek” – kommentálja. Maguk a gyerekek pedig a fókuszcsoport után különösen nagyra értékelték, hogy tudatosították bennük a szerepüket, és hogy van értelme, hogy részt vegyenek benne” – tette hozzá Čermák.
Forrás: Čermák, B:
