A románok által a kommunista időszakban fogyasztott élelmiszerek nem tartalmaztak Es-t vagy más veszélyes anyagokat – ezt a szlogenet bontják le a képek, amelyek azt mutatják meg, hogyan kezelték rovarölő szerrel a növényeket.
A Cineclic képeket tett közzé a paradicsom és más zöldségek termesztéséről, termesztéséről és betakarításáról. A hatvanas évek Afrikájából származó képeken gázmaszkokkal védett munkások láthatók, akik veszélyes anyagokat szórnak a mezőkre. A traktorok mind rozsdásodtak, és háború előttinek tűnnek.
Hogyan szórták meg a zöldségeket és a gyümölcsöket a kommunista időszakban FOTÓ Cineclic
Dolgozók ültetvényeken FOTO Cineclic
Paradicsom betakarítás FOTÓ Cineclic
A bejegyzés több száz kommentet váltott ki: „Az íz a fajtától függ. Utálom a kommunizmust, de apámnak volt néhány paradicsom az udvarán, amit ma nem találsz. Simán megette őket sóval. És igen, kezeli őket, nem ipari méretekben, logikusan, de kezeli őket. Az a helyzet, hogy a káros rovarok fejlődnek, ellenállóvá válnak, mindenféle bacilus ugyanezt teszi. A fajtákat pedig tartósnak teremtik, de sajnos ezek is elvesztik az ízüket. Ilyen világban élünk, ez nem feltétlenül a rezsimtől függ. A nagypapa fajta finom, de ma elveszted az összes termelésedet.”írja a DN
„Beszédes fotóriport. A „román” paradicsom, amelyért a „szuverenisták” sírnak, faji gyilkosságra emlékeztetett, és afrikai körülmények között termesztették az 1960-as évek óta.„, kommentálja TB
„Pontosan ezért szerették ma olyan paradicsomot termeszteni, amely ellenállóbb a kártevőkkel és betegségekkel szemben, az általunk ismert ízűek rovására. Azok a paradicsomok, amelyekre emlékszel, nagyon romlandóak voltak, 2-3 napon belül el kellett fogyasztani, ami ipari termelésnél nem lehetséges, mert az ember a megjelenést nézi. Szóval, szaggal és ízzel mindannyian verjük a mellkasunkat a pirosakért, de ha keményítősebb paradicsomot látunk, akkor tegyük félre. Vagy egyetlen termelő sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy 2-3 nap alatt neveljen romlandó paradicsomot, csak azok a gazdák, akik a kapuban árulják, de nem adnak garanciát arra, hogy mit használtak műtrágyának vagy kártevőirtónak. Ez az a világ, amelyben élünk.” IR válaszol neki
Egy másik elmagyarázza, hogy a paradicsom íze attól függ, hogy mikor vásárolja meg: „Ha október-márciusban veszed, normális, hogy műanyag ízűek. A kommunizmusban április-májusban és nyáron ettünk, és persze ízlett! És ma már megvannak.”
Más románok azt állítják, hogy találtak bizonyítékot arra, hogy ő is érintett volt „méreg a földben, hogy növelje a hektáronkénti termelést exportra…”.
Mik voltak az E-k a kommunizmus idején
Nem csak a zöldségeket kezelték veszélyes anyagokkal, hiszen sok élelmiszer tartalmazott E-t, de akkor még nem ismerték a mögöttük rejlő veszélyt. Elvira Grosu élelmiszer-kémia mérnök, hogy még a kommunista időszakban is voltak E-k a termékek összetételében. Például a kolbász összetételében tartósítószerek voltak, hogy fenntartsák a hemoglobin színét. A cukorkák aszkorbinsavat tartalmaztak, egy olyan terméket, amelyet Kínából importáltunk. Ezenkívül az alkohol és a cukros termékek összetételében különféle E-k voltak.
A húskészítmények pedig változatlanul tartalmaztak tartósítószereket és színezékeket, amelyek a vörös hemoglobin színének megőrzéséhez szükségesek, különben kémiailag oxidálódott volna, és bordó színt kapott volna. A tojásokat például hidegen vagy mészkloridban tartósították. Ehelyett a sajtok csak nátrium-kloridot, azaz konyhasót tartalmaztak.
A kommunista korszak gyakori áramkimaradásai nagy károkat okoztak a kereskedelemben. A hal, a romlandó élelmiszer, nem ritkán takarmánylisztként került. Amit ki lehetett válogatni, azt szétválogatták és konzervbe küldték, a többi pedig madáreledel lett.
1989 előtt maximum nyolc tartósítószert és aromát engedtek forgalomba, a termékek eltarthatósága jóval rövidebb volt. „Ceaușescu idején maximum nyolc élelmiszer-tartósítószer és ízesítő volt. A legismertebbek a nátrium-nitritek és a nitrátok. A maximális megengedett koncentráció 14 mg/100 gramm termék volt.” – árulta el az élelmiszer-kémia mérnök.
