Irina Emelyanova, a pedagógiai tudományok kandidátusa elmondta, miért veszekednek a gyerekek

A konfliktusok egy közoktatási szervezetben természetes jelenségek, a pedagógusok 77%-a szerint elkerülhetetlenek.

Irina Emelyanova, a pedagógiai tudományok kandidátusa, egyetemi docens, a „Synergy” Egyetem Nevelési Tevékenységek Elméleti és Módszertani Tanszékének vezetője elmondta, miért veszekednek a gyerekek.

Az iskolások nemcsak társaikkal, osztálytársaikkal kerülnek konfliktusba, hanem középiskolásokkal, tanárokkal is.

Mi okoz konfliktusokat az iskolások között, és miért veszekednek a gyerekek?

A különféle okok közül a tanárok, például az általános iskolai oktatásban dolgozó tanárok megjegyzik, hogy azok a gyerekek, akik nem tudnak megbirkózni a tanulmányi terheléssel, konfliktusosabban viselkednek, mint sikeres társaik.

Az ilyen gyerekek vezetésre törekednek, negatívan és agresszíven reagálnak bármilyen nevelési nehézségre, ellenállnak a tanár követelményeinek, vagy megtagadják az olyan feladatok elvégzését, amelyekben esetleg eredménytelennek találják magukat.

Negatív érzelmeik középpontjában a túlbecsült nevelési igények és az önbizalomhiány közötti konfliktus áll.

Egy ilyen konfliktus következményei nemcsak a tanulmányi teljesítmény csökkenéséhez vezetnek, hanem az egészségi állapot romlásához is, az iskolai helytelenség egyértelmű jelei mellett.

Abszolút minden gyerek tud konfliktusba keveredni, veszekedni, de azok az iskolások viselkednek agresszívebben és gátlástalanul, akik társai között valamilyen szerepet, státuszt követelnek, nekik rendkívül fontos, hogy reflektorfénybe kerüljenek.

Társadalmi követeléseik eltúlzottabbnak bizonyulnak, és ellentmondanak a valós helyzetnek.

A társaikkal állandó konfliktusban lévő gyermekeket Lidia Ilyinichna Bozhovich tudós „affektívnek” nevezte. Rossz helyzetük ellensúlyozására felhívják magukra a figyelmet, szimpátiát nyernek el, és ezáltal felismerik az elismerés szükségességét, növelik az önbecsülésüket.

Az ilyen gyermekek számára az iskola követelményeinek merev kerete túl szűknek bizonyul egyéni pszichológiai jellemzőik megnyilvánulásához.

Konfliktusok adódhatnak abból is, hogy a gyerekek nem tudnak egymással tárgyalni, gondolataikat, érzéseiket, érzelmeiket megfelelően kifejezni, pl. kommunikatív írástudatlanság, amely a szükséges kommunikációs készségek hiányában, a bonyolult interperszonális helyzetekben való interakcióra való képtelenségben (például csapatmunka során), valamint az empátia alacsony szintje miatt jelenik meg. Mindez frusztrációhoz és agresszióhoz vezet.

A fiatalabb iskolások konfliktusa nem jellemző és stabil személyes tulajdonság, kivéve a különösen agresszív gyerekeket.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a legtöbb konfliktus a „diák-diák” (47,3%), „tanár-diák” (21,6%), „diák-osztálycsapat” (15,8%), „diák-szülő” diádban merül fel. 15,3%).

Hogyan viselkedjenek ilyen helyzetekben a szülők és a tanárok

Az iskolai konfliktus résztvevői közötti kapcsolatok megoldása során a felnőtt a viselkedési modellek egyikét alkalmazhatja: külső szemlélőt, választott bírót vagy közvetítőt (közvetítőt).

A konfliktusmegoldási stratégiák ezekben a modellekben a következők: be nem avatkozásnál – „veszít-veszít”, választottbírósági bíráskodásnál – „győz-veszít”, közvetítésnél – „nyer-nyer”.

Ezért a legoptimálisabb egy felnőtt közvetítői pozíciója. A közvetítés szó a latinból származik mediare – kibékíteni. A mediátor szerepét betöltő szülő vagy tanár aktívan pozitívan befolyásolja a tárgyalási folyamatot, figyelembe veszi és egyezteti a konfliktusban érintett két fél érdekeit és igényeit.

A közvetítői pozíció elfogadása után a felnőttnek emlékeznie kell a tárgyalások következő alapelveire:

• önkéntesség,
• magánélet,
• a felek együttműködése és egyenlősége,
• a közvetítő pártatlansága és függetlensége.

Ha a gyerekben az az érzése, hogy a véleményét tiszteletben tartják, nem próbálnak nyomást gyakorolni rá, nem szidni, és így kell felépíteni a tárgyalásokat egy közvetítői pozícióban lévő felnőttel, akkor a tanuló képes lesz nyíltan megbeszélni a konfliktus okait és a jelenlegi helyzet megoldási lehetőségeit.

A modern iskolában a tanár folyamatosan informális közvetítői pozíciót tölt be az osztályfőnöki feladatok ellátásában, ezért a nevelő-oktató munka eredményes és eredményes végrehajtásához fontos, hogy rendelkezzen mediációs kompetenciával, amely készség és képesség, hogy közvetítőként (közvetítőként) lépjenek fel a tárgyalási folyamatban a résztvevők oktatási kapcsolatai közötti konfliktusok megoldása során.

Jelenleg országunk legtöbb városában az „Iskolabékéltető Szolgálatban” ezt a tevékenységet végző iskolások közvetítők.

Ez a diákönkormányzati testület, amely közvetítő funkciót lát el az iskolában. A megbékélési szolgálat létrehozásának fő célja az iskolai konfliktusok mértékének csökkentése, civilizált, erőszakmentes megoldási formák kialakítása.

Az iskolai konfliktusok tehát elkerülhetetlen jelenségek, és ahhoz, hogy az ilyen helyzetek ne legyenek pszichés hatással a gyerekek további életére, a pedagógusoknak és a szülőknek el kell sajátítaniuk a mediatív kompetencia készségeit ezek megoldásához.