Ismered a cseh tücskök fajtáit? És tudod, milyen hangokat ad ki a sáska? Meg fog lepni

A csicsergés vagy a csíkozás egy szerelmes dal. A hímek a nőstények vonzására használják, és figyelmeztetik a nedveket is. A szenvedélyes zenészekből álló kórus elsősorban este és éjszaka ad koncerteket, de gyakran már délben is kezdődik. Minden tücsök-, szöcske- vagy szöcskefaj kissé eltérő hangot ad ki. Így nincs szükség felesleges félreértésekre vagy késlekedésekre – a nőstények pontosan tudják, melyik a megfelelő számukra.

A hang, amit a kis lény tud kiadni, meglepően hangos. Tücsköknél és szöcskéknél a bőrszerű elülső szárnypár egymáshoz dörzsölésével keletkezik. Ezeket a szárnyakat, a sapkákat nem repülésre használják – hangszerek és külső héj egyben. A tücskök belül kis fésűkkel vannak felszerelve.

A kalap érdes felületének a fésűhöz való dörzsölése által keltett hangot felerősíti az az üreg, amelyet a hím a sapkák felemelésével hoz létre. Ráadásul a föld alatti odúja szájába fészkel, így a hang még erősebben rezonál. A hím szöcskék viszont szeretnek magas emelvényre, például bokorra vagy magas fűszálra ugrani. Hangszerük némileg eltér a tücsökétől – szárnyaik tövében megemelt erekkel húzódnak, amelyeket egymáshoz dörzsölnek. A sáskák az első szárnyak megemelt ereit is használják, de erős combjukkal játszanak rajtuk.

Mezei krikett (Gryllus campestris)

Forrás: Youtube

Körülbelül 2-3 cm nagyságú és feltűnő színű. Ritkán látja, de dallamos csiripelése nem hallható. Eredetileg az ország melegebb vidékein élt, de a felmelegedés miatt más vidékekre is terjed. A föld alá akár 40 cm hosszú odúkat is ás, amelyeket a biztonságos pihenésre használnak, és a nőstények is tojnak bele. A tücskök békés, fűevő vegetáriánusok. De csak addig, amíg az egyik hím nem figyelmezteti a másikat, és közeledik az üregéhez. Utána halálos harc lesz.

Oecanthus pellucens

A tücsök rokona, a rétek és a száraz bozótos domboldalak termofil lakója. Csak egy centiméter nagy, de nagyon hangos.

Zöld szöcske vagy szöcske (Tettigonia viridissima)

Forrás: Youtube

Akár 4 cm-es is lehet, de füves-zöld színe miatt ritkán látni sűrű növedékben. Azonban észre fogja venni, amikor ugrik – bajnok az ugrásban. A harmadik pár speciálisan formázott, erős combokkal rendelkező láb lehetővé teszi, hogy nagyon gyorsan magasra és messzire ugorjon. Az első pár láb nem sokat segít ugráskor, de hordozza a hallórendszert – az úgynevezett dobszerveket. A szöcskékről valóban elmondható, hogy térdelve hallgatnak. Pontosabban egy membránnal ellátott nyílás, amely a lábszáron, közvetlenül a térd alatt található. A zöld szöcske rovarokra vadászik, elkapja az útjába kerülő lárvákat és imágókat. Annyira mozgékony, hogy akár legyet is el tud fogni – először az első lábpárban ragadja meg a zsákmányt, majd a mandibulákkal megöli. Az étrendjét azonban növényekkel is kiegészíti. Kedveli a napos, száraz réteket és a bozótos domboldalakat. Stridulációja gyakran szakaszos, ellentétben a kitartó tücsökkel. A legfeljebb 6 cm hosszú melegkedvelő déli szágó vagy szágószöcske (Saga pedo) főleg Dél-Morvaországban található. Ragadozó és röpképtelen. Mozdulatlanul ácsorog és fürge, szálkás mellső lábaival vadászik.

Szöcske

A sáskák is csíkozhatnak, gyakran rettegett növényevők, amelyek túlszaporodva a szántóföldi növények – üreges fúrók – teljes pusztulását okozzák. Szerencsénk, hogy tájunkat nem érintik a falánk vonuló sáskák rohama. A sáska (Chorthippus parallelus) nem okoz katasztrófát. Mindössze két cm magas, a nedvesebb, szép lédús réteket kedveli, de szinte bármilyen növényzethez alkalmazkodik. Hasonló a változékony sáska (Ch. biguttulus), amelynek megjelenése valóban meglehetősen változó. Szárazabb réteken, különösen a magasabban fekvő területeken, a 4 cm-es szöcske (Psophus stridulus) tud énekelni. A réteken sok más sáskafaj is megtalálható. A szöcskékkel ellentétben mindegyiknek rövid tapintója van – a szöcskéknél viszont gyakran túlnyúlnak az alján.

Kényszer öngyilkosság

A rét szépnek és békésnek tűnik, de kuszaságában állandó harc folyik az életért, mint a természetben mindenhol. És néha nagyon furcsa formája van. A szöcskéket és a tücsköket is sokszor kapták már érthetetlen viselkedésen. A legközelebbi vízfelszínre ugrottak, a vízbe ugrottak és megfulladtak. Ma már tudjuk, hogy ennek az önpusztító viselkedésnek a hátterében a húrféreg parazita (Spinochordodes tellinii) áll. Arra tudja rávenni a szerencsétlen szöcskét, ami neki jól esik. A víz nem károsítja a húrt, éppen ellenkezőleg, szüksége van rá a szaporodáshoz. A tojásokat egy korty vízzel együtt egy másik gyanútlan szöcske megeszi, amiben egy új akkordat nő ki. És ha felnő, a napjai meg vannak számlálva – a vízben, amelybe beleugrik, egy élősködő bukkan elő, bár vékony, de hosszabb, mint ő.

Fülsiketítő kabócák

Délen a tenger mellett, ahol erősebb a nap melege és intenzívebb a gyógynövények illata, még a rovarok is hangosabbak. A kabócák nem fukarkodnak a decibelekkel az ünnepekhez kötődő koncerteken. Az általuk kiadott hangok pedig teljesen különböznek a mi tücsköinktől és szöcskéinktől – dobognak egy dobhangon.

A melegkedvelő kabócák főként trópusi és szubtrópusi vidékeken élnek, de a mérsékelt égöv melegebb vidékein is eljutnak. A rovarok szabványai szerint sok meglehetősen nagy, akár 6 cm-es is, de az általuk keltett zaj ereje még így is meglepően aránytalan a testükhöz képest. Vannak alig néhány milliméter hosszú kabócák is, de még a hangjukat sem lehet kihallgatni.

Erős, néha már-már fülsiketítő hangot ismét csak a hímek adnak ki, és a nőstények vonzására használják. A fenék első ízületén hangkeltő eszközök vannak, amelyek távolról hasonlítanak a dobhoz. A hanglemezhez rostos membrán és egy speciális, nagyon erős izom kapcsolódik. Ezzel a timpanonnak nevezett, enyhén ívelt, hajlékony membrán rezgésbe hozható, így akár 500 rezgés/másodperc sebességgel is rezeghet. A kabócák különféle módon tovább feszíthetik a timpanont, ezáltal megváltoztatva a hangot. A híres hangerőt hanglemezek és légzsákok fokozzák, amelyek gyakran kitöltik az egész alját. A hangerő elérheti a 120 decibelt is, így több száz méteren keresztül is hallható a kabóca. Minél többet hallják, annál kevésbé látják őket – tökéletesen álcázzák a fatörzsek és ágak kérgét. Egyes fajok nappal többet csipognak, mások este és éjszaka.

A közönséges kabóca (Lyristes plebejus), amelyet leggyakrabban a Földközi-tengeren nyaralva hallhat, Szlovákiában is megtalálható, és nagyon ritkán látogathatja meg vidékünket is. A szőlőkabóca (Tibicen haematodes) is nagyon ritkán fordul elő itt Dél-Morvaország napsütötte lejtőin és szőlőültetvényein, ahol rikítóan csicseregnek, mintha darálón köszörülnék a vasat. Hiszen egyes trópusi kabócák inkább körlevélként szólalnak meg, így otthoni tücsköinknek és szöcskéinknek lehetünk hálásak a kellemes és tisztességes esti koncertekért.

kapcsolódó cikkek

Forrás: Receptář magazin

admin/ author of the article
Loading...
Kirsche