Az óceán mélyén olyan titkok rejtőznek, amelyek éjszakánként ébren tartják a tudósokat. Az egyik ilyen egy világító lény, amely úgy néz ki, mintha más állatok részeiből állna össze. Olyan a teste, mint egy medúzáé, a lába, mint egy csigáé, és úgy vadászik a zsákmányra, mint néhány anemon. A genetikai vizsgálatok után azonban a tudósok rájöttek, hogy egyik állat sem az. A tengeri csigák egy új családjába tartozik. Az MBARI tudósai Bathydevius caudactylusnak nevezték el, és eredményeiket nemrégiben publikálták a Deep Sea Research Part I. című szakfolyóiratban. A Bathydevius nem hasonlít semmilyen más tengeri csigához, amelyet a tudósok valaha is láttak.
Több mint 20 év telt el azóta, hogy a tudósok először látták a kaliforniai Monterey-öböl melletti vizekben lebegni a különös, élénk színű szervekkel és rojtos farokkal rendelkező, ámulatba ejtő, izzó lényt. Fogalmuk sem volt, hogy mi lehet az.
– Úgy néz ki, mintha más állatok alkatrészeit rakták volna össze” – mondta a Business Insidernek Bruce Robison, a Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI) vezető kutatója, a tanulmányt vezető tudós.
Egyedülálló új tengeri csigafaj
A Bathydevius jellemzően több száz kilométerrel a felszín alatt él, távol a tengerparti árapály medencéktől vagy hínárerdőtől, amelyeket sok tengeri csiga kedvel.
Zsákmányát egészen más módon ejti el. A tengeri csigák általában durva nyelvükkel kaparják le a táplálékot a tengerfenékről. Ez a titokzatos, biolumineszkáló puhatestű azonban a csuklyáját használja arra, hogy úszva kapja el a táplálékot. A tudósok még mindig nem tudják, hogyan kapják el ezek a lassan mozgó tengeri csigák a gyors rákféléket, amelyeket felfalnak.
Ezek a szokatlan tulajdonságok és viselkedésmódok valószínűleg a mélyen a felszín alatt, az óceán úgynevezett „éjféli zónájában” található különleges környezetüknek köszönhetőek.
– A Bathydevius szinte minden aspektusa az ehhez a környezethez való alkalmazkodást tükrözi: anatómia, fiziológia, szaporodás, táplálkozás, viselkedés; egyedülálló – mondta Robison a CNN-nek.
Azóta, hogy 2000 februárjában először észlelték, az MBARI távirányítású járműveivel az óceánokat kutató tudósok több mint 150 alkalommal találkoztak vele. Egyszerűen megjelent egy Oregontól Dél-Kaliforniáig terjedő területen.
Kezdetben senki sem tudta, hogyan osztályozza ezt a furcsa tengeri csigát. A víz alatti kamerák legújabb fejlesztései lehetővé tették a tudósok számára, hogy filmre vegyék élénk biolumineszcens színeit, és a genetikai elemzés feltárta, hogy a családfán milyen messze áll a többi tengeri csigától.
– Robison szerint mind megjelenésében, mind genetikájában gyökeresen különbözik rokonaitól.
Északi tengeri csiga
Amellett, hogy csapdába ejti a zsákmányt, a csiga csuklyája összecsukódhat és ellökheti az állatot a veszélytől. A ragadozók figyelmen kívül hagyhatják a tengeri csiga átlátszó testét, vagy meglepődhetnek biolumineszcenciáján.
– Ez betörésjelzőként működik” – mondta Robison.
Az MBARI az 1980-as évek vége óta használ ROV-okat. Ma már olyan kamerákat használ, amelyek nagy felbontásban képesek filmezni a biolumineszcenciát, így a tudósok láthatják, hogyan világítanak ezek és más világító élőlények az óceán mélyén.
A tudósok évente több ezer új tengeri fajt fedeznek fel, és a gépek lehetővé teszik számukra, hogy közelebbről is megismerjék az ismeretlen élőlényeket.
Robison szerint a tudósok még csak most kezdik megérteni, hogy az óceán mélyén élő tengeri élőlények hogyan hatnak a lazacoktól kezdve a kardhalakon át a fókákig mindenre, mindazokra a halakra és emlősökre, amelyeket megeszünk vagy gondozunk.
– Ha harmóniában akarunk élni a bolygó többi részével, akkor legalább tudnunk kell, hogyan kapcsolódik és hogyan működik – mondta.
