Az Ivana Chýlková és Jan Tománek páros nem élte túl a StarDance második kiesési körét, amelyet ezúttal kivételesen vasárnap rendeztek meg az állami díjak átadása miatt. Végzetessé vált számukra a quickstep tánc, amiért tizenöt pontot adott a zsűri. Még a közönség sem tudta fordítani a helyzetet, így a párnak el kellett hagynia a versenyt. Annak ellenére, hogy a színésznő sajnálja, hogy a következő körben nem táncolhat paso doble-t, sportszerűen vállalja a kiesést.
Elmondaná az olvasóknak, hogyan sikerült az edzésetek?
Ivana: Az első találkozásunk után, amikor Honzík úgy érezte, hogy mindjárt táncolunk… (nevet)
János: … Csak ki akartam próbálni néhány gyors mozdulatot.
Ivana: Neki múlandó, nekem teljesen új… Csak annyit mondtam: „, Nem. Mi másképp fogjuk csinálni. Először jógázunk, hogy a testnek információt adjon a mozgáshoz, aztán táncolunk…” Ettől kezdve amikor csak lehetett, minden órát legalább húsz perces jógával kezdtünk, amit én vezettem, majd szerepet cseréltünk. kettő pedig a mester órákon át idekalauzolt.
János: Ez egy ilyen különlegességünk volt, és nagyon örülök neki, mert a jóga felmelegít és szépen kiegyensúlyoz.
a StarDance-ben végzett munkáról:
Forrás: Marian Dvořáček jóvoltából
Ivana: Mondd, drágám, miben segítettem?
János: Ivanka alapvetően segített a hátproblémámban. Tizennyolc éve van a hátamon egy panda medve, akivel változatosan beszélgetünk, néha többet, néha kevesebbet, és amikor felhíztam, kicsit fájt, de most már nem, mert Rendszeresen sportolok.
Ivana: A fizikoterapeutája azt mondta neki, hogy hajoljon le, ami szerintem butaság. Ha fáj a csípője, a legtermészetesebb dolog az ellazulás. Azonnal közöltem vele, hogy azonnal le kell cserélni a gyógytornászt, hogy utána van és le akarja vágni. (nevetés)
Mindkettő egyformán: Ezt a versenyt mindenképpen ajánlani tudjuk mindenkinek. Hadd menjenek táncolni gyógytornász helyett.
A DAMU-n végeztél, nem tudok táncolni… Volt már táncos tapasztalatod a Stardance előtt?
Ivana: A nyolcvanas években csak a DAMU-ban volt ilyen ritmus. A StarDance előtt teljesen nem zavart a társastánc. Ez volt a legelső élményem.
János: Ivanka nagyon jól kezeli a betegségeket. Tudod mi ez?
Nem tudom…
János: A Chorovod egy orosz táncosok által használt mozgás. Különféle összefüggéseket kerestünk az Ivanka életében valahol megpillantott mozdulatok és azok között a variációk között, amelyeknek van egy bizonyos technikája és neve, és igyekeztem Ivankát megtanítani edzés közben.
Ivana: Folyton kiáltott néhány néven, és egyáltalán nem értettem őket. Például azt mondta: „Van egy nyitott kanyar.” És arra gondoltam: „A fenébe, milyen nyitott kanyar?” (nevet)
Josef Maršálek: Nincs nagyobb ambícióm a StarDance versenyen, mint egészségesen túlélni
Melyikőtök volt dominánsabb az edzéseken? Ivan, szabad kezet engedtél Honzónak, és megtetted, amit mondott?
Ivana: Próbáltam így csinálni… Honzík, rosszul gondoltad, meg akarod cáfolni?
János: Nem, mármint az elején így ment, de aztán kicsit bonyolult lett… és már volt asszisztensem. (nevetés)
Ivana: Mondtam neki, hogy nem tartja rendesen a keretet.
János: Igen, pozícióban voltam, rosszul tartottam a keretet, és Ivanka azt mondta, hogy rosszul tartom a keretet. Megértheti, hogy kissé meglepődtem ezen…
Ivana: (nevet) Én is, mert hülyén tartottad.
Hányszor mutattad ezt fel neki?
Ivana: Egyszer-kétszer megtörtént…
Mit szóltak a körülötted lévők a versenyen nyújtott teljesítményedhez?
Ivana: A környék többé-kevésbé beszorított a versenybe, úgyhogy remélem elégedettek lesznek.
A párod, Jan Kraus nem szokott otthon táncolni veled?
Ivana: Nem tehette! Elrontaná a testhelyzetemet. A derekam körül van, nem létezett. Honzíčekkel szorgalmasan edzettük a keretet, ő is küszködött egy kicsit… Akkor mit csináljak? (nevetés)
János: Egy gyönyörű emlékem van erről a témáról. Amikor először hívtak a tévétől, hogy akarok-e táncolni a StarDance-ben, azt hittem, hogy ez egy rejtett kamera. Csak amikor másodszor hívtak, akkor jöttem rá, hogy komolyan gondolják. Hazajöttem, kerestem egy pragmatikust, aki a feleségem, Kamilka, és azt vártam tőle: „Akkor mindannyian megnyugszunk.” Mondtam neki, hogy azt akarják, hogy táncoljak a StarDance-ben, elgondolkodott, és azt mondta a szörnyűt. sor: „Nézd, nem lenne rossz, ha lenne valaki öreg!” (nevet)
Ivana: (nevetés) Megtanultad, hogy miért vagy otthon.
János: Igen. Minek rángatni apát a Cseh Televízió épületei között, és hagyni, hogy szenvedjen a StarDance élő adásain.
Kipróbáltad a bíró és a versenyző szerepét is. Melyik áll közelebb hozzád?
János: Mindkettőben van valami közös, de szívemben táncos vagyok, a mai napig szeretek táncolni. Táncolni kezdtem, mert lányokkal volt, és szerettem mozogni. Nekem ez maradt. Nem hagytam abba a táncos létet, és nagyon boldog vagyok, hogy újra lehetőséget kaptam.
A táncos kifejezésmódom nincs teljesen kiművelve – mondja Eva Adamczyková a StarDance-ről
Szeptember huszonhetedikén farönkök voltak, Iván. Ünnepeltél a táncparketten?
Ivana: Egyáltalán nem ünnepeltem. Utoljára huszonévesen ünnepeltem a születésnapomat. Alig vártam ezeket.
János: Hát nem szégyen?
Ivana: És miért lenne ez szégyen?
János: Az ember barátokat hív, emlékszik…
Ivana: Kérem, mire emlékeznék? előre nézek. A születésnapomat sem a családommal ünneplem, kihagyom. Ha az ismerősök írnak, én visszaírom: Köszönöm szépen. Ezzel véget is ér.
János: Remélem, legalább mosolyogsz! (nevet) Tudom, hogy nagyon szeretem a születésnapokat.
Ivana: Nem, mert állandóan találkozunk. Családdal és barátokkal. Nem értem, miért kell ennek feltétlenül egy születésnap alatt történnie.
János: Hatvanéves leszek, szeretném, ha lenne olyan kedves, és szánna rá időt. Megszerzem a tűzijátékot.
Ivana: Oké. (nevetés)