A tavasz ideális időszak a kerti tervezéshez vagy építkezéshez is. Az egyik lehetőség a víz elemmel való újjáélesztése. Ha szeretnénk kellemesebbé tenni a fáink árnyékában való ücsörgést, vagy olyan sarkot kialakítani, ahol a nap tükröződik a víz felszínén, akkor a kerti tó építése az ideális választás. Több megoldás is kínálkozik. Egy ötrészes websorozatban megmutatjuk, hogyan. A mai és egyben az utolsó részben a tó halállományával foglalkozunk részletesen.
A kárász mellett a kerti tavakban tartott leggyakrabban tartott hal a ponty.
A negyedik rész végén bemutatott kárász mellett a ponty a leggyakrabban tenyésztett hal a szabadtéri tavakban. Az általunk ismert különféle formák csak valamivel igényesebbek a kárásztenyésztésnél. Ez is mindenevő. A kárászhoz hasonlóan fenékhal. A tóban nagyon könnyen megtanulja a táplálékot a felszínről, sőt gyakran közvetlenül a kezéből is elvenni.
A ponty egy métert meghaladó hosszúságúra nő, és akár 30 évig is elél komolyabb probléma nélkül. A Hanako nevű nőstény ponty tudományosan dokumentált története arról tanúskodik, hogy valóban hosszú életű halról van szó. Japánul azt jelenti, hogy „viráglány”. Hanako 1751-ben született Japánban. 1776-ban megszületett az Egyesült Államok, 1887-ben megépült, mindkét világháború, az első atombomba 1945-ös felrobbanása és az első ember Holdra szállása 1969-ben. A tekintélyes, 226 éves kor ellenére amit a tudósok a mérlegből megállapítottak, nem nőtt gigantikusra – 7,5 kilogramm volt és 70 centiméter.
Václav Jícha bemutatja pontyokkal teli tavát:
Forrás: Youtube
szó szerint művészet Japánban. Még az is biztosan hallotta a KOI szót, akit nem érdekelnek a tavak és a tavi halak. A KOI japánul pontyot jelent. Ami nálunk ponty, az Japánban KOI, és amit itt koi pontynak hívunk (a szó szerinti fordításban pontyponty), a japánok nishikigoinak – „brokátpontynak” hívják.
Meg kell említeni, hogy bár a koi japánul pontyot jelent, ugyanazt ejtik, mint a „szeretet” vagy a „szeretet”. A japánok a pontyot a szerelem és a barátság szimbólumának tekintik, és nagy becsben tartják őket. A KOI nemzetközi megjelölést a pontyok korának meghatározásánál is használják. Az egyéves ponty a tosai, a kétéves nisai, a hároméves sansai és a négyéves yonsai.
Japánból exportálják a halgazdaságokból származó különböző színű pontyfajtákat az egész világba. Minden színváltozatnak saját japán neve van.
Ponty színváltozatai? Még egy fehér Sanke is piros foltokkal
Kohaku a koi ponty legrégebbi és legismertebb változata. Összefüggő fehér alapszín és piros foltok jellemzik őket. A legjobb minőségű Kohakut tiszta, makulátlan fehérjéről, mély, erőteljes vörös tónusairól lehet felismerni. Ez a színváltozat az eredeti fekete ponty mutációjaként jelenik meg Magoi már a tizenkilencedik század elején, Niigata tartomány rizstermesztőinek tározóiban. Úgy döntöttek, hogy kíváncsiságból megtartják ezeket a furcsa fehér-vörös halakat, és tovább tenyésztik őket egymás között.
Pontyok Taisho Sanke, vagy röviden Sanke, a Kohaku pontyokkal együtt az egyetlen színváltozat, amelyben még nyomon követhetjük őseik eredeti genetikai vonalát. A Kohakuhoz hasonlóan élénk fehér alapszínük van, piros foltokkal díszítve. De ehhez a kettőhöz hozzáadódik a fekete. Azt mondják, hogy a minőségi Sanke minta egy kiváló Kohaku-ként kezdődik, amelyet megfelelően kiegészítenek a fekete foltok is. Az első ismert felnőtt Sanke 1914-ben került a Tokiói Kiállításra, ami arra utal, hogy már a 19. század végén megjelentek.
Pontyok Showa Sanshoku, ismertebb nevén Showa, fekete alapon fehér és piros vagy narancssárga foltok jellemzik. Ezekben a pontyokban a fekete foltok teljesen körülveszik a testet, ahelyett, hogy csak a felső felén jelennének meg. A Sanke pontytól eltérően a Showa pontyok fején is fekete foltok vannak. Egy kezdő könnyen összetévesztheti a Showa és Sanke változatokat, de ne feledje, hogy bár mindkettőn piros, fekete és fehér van, a Showa ponty alapszíne fekete, nem fehér, mint a Sanke változatnál. . A legjobb Showa példányokon a fekete, a piros és a fehér egyensúlyban, erős és határozott határokkal jelennek meg a halakon. A koi Showa változata már 1927-ben megjelent.
Alap színváltozat Utsuri fekete, fehér (Shiro Utsuri), vagy sötétnarancs (Hi Utsuri) vagy sárga (Ki Utsuri) színnel kiegészítve. A Showa változathoz hasonlóan itt is fontos megjegyezni, hogy az Utsuri pontyok alapszíne a fekete, egyébként összetéveszthető a Bekko változattal, amely fordított sémájú, azaz fekete a fehéren. Az utsuri változat eredete nem tisztázott, egyesek azt állítják, hogy a showa ponty leszármazottja, amely elvesztette vörös színét, mások az utsuri ponty eredeteként a legendás Magoi vonalat említik, amelyet 1925-ben Kazue Minemura fejlesztett ki. Az asagi ponty testén pikkelyek találhatók, színük pedig nem olyan „fémes tulajdonságú”, mint a többi fajtának. Ez az oka annak, hogy egyes tenyésztők nem tartják túl távol az eredeti fekete pontytól, ezért meglehetősen fejletlennek.
Ponty változatok Asagi hajlamosak gigantikus méretűre nőni. Jellemzőjük a hátukon kék hálószerű mintázat, amelyet vörös vagy narancssárga szín egészít ki a hasukon, a kopoltyúkon, az uszonyokon és a testükön. A vörös vagy narancssárga elemek az életkorral fokozatosan, a hastól felfelé fejlődnek. A legjobb Asagiban a vörös elemek nem jelennek meg a test felső felén. Az Asagi véletlenszerű mutációként jelent meg a tavakban az első változatok között, de a figyelem, mint célváltozat csak sokkal később kezdődött.
A koi pontynak 18 alapszínváltozata létezik, más néven fajták, és folyamatosan jelennek meg újak. Az egyes színváltozatok különböznek egymástól színben, mintázatban, valamint az úgynevezett Doitsu ponty bőrén lévő pikkelyek jelenlétében vagy hiányában. A Doitsu név a koira utal, vagy teljesen pikkelyek nélkül, vagy csak nagy pikkelyekkel a háton. A kifejezés Németország japán nevéből származik. A pikkelyes koi azért emlegetik így, mert a 20. század elején Japánba importált ponty keresztezéséből tenyésztették ki, eredetileg a helyi lakosok étrendjének gazdagításaként. Az 1980-as években a „Ghost koi” és a „Butterfly koi” változatok is megjelentek a piacon. A koi ponty és a vadponty keresztezése. Sok tenyésztő azonban nem tartja ezeket a változatokat igazi nishikigoi-nak.
Ha a KOI-nak van elegendő tápláléka, akkor a növekedése meglehetősen gyors, ezért észben kell tartanunk, hogy egy kis tó esetében hamar elfogyna a hely.
Élet a kerti tóban Tomáš Markoéknál:
Forrás: Napló/Tomáš Marek
Az arany ősz vonzó egy nyájban
A koi és a kárász mellett a tóban a legelterjedtebb hal az aranykőris. Őshonos jegenyefenyőnk narancssárga vagy kék fajtája. Nagyon mozgékony hal, vékony, hosszúkás testű, apró pikkelyekkel borítva. Nyájban különösen vonzó, amikor a felső oszlopban folyamatosan gázolja a vizet, és a felszínre hulló táplálékot keresi, vagy éppen felette repülő rovarokra vadászik.
Ez a nagyon aktív hal nem okoz csalódást egyetlen tulajdonosnak sem. A bak legfeljebb 10 évig él, és körülbelül 40 cm hosszúra nő.
Compó? Meglep majd a hosszú élettartamával
Egy másik „házi” halfajta, amely a mi éghajlatunkon tóba is alkalmas, a compó. Pontosabban annak arany (narancssárga) változata. A csókra lekerekített uszonyok jellemzőek, míg a farokúszó levágottnak tűnhet.
Kerti tó lépésről lépésre, első rész: A megfelelő hely kiválasztása
Ez a fajta pontyhal vastag iszapréteggel rendelkezik, amely alatt kis pikkelyek találhatók, amelyek mélyen beágyazódnak egy nagyon vastag bőrbe. Ezek a vastag rétegek arra szolgálnak, hogy a lajhár biztonságosan behatoljon a növényzetbe. A hím lajhár maximális hossza 70 cm, súlya pedig 7,5 kg. Átlagos hossza azonban 20 cm. Akár 20 évig is él. Bár tipikus fenékhal, akárcsak a kárász vagy a ponty, a tóban könnyen megtanul táplálékot venni a felszínről.
Egy titokzatos és ügyetlennek tűnő tamasaba
Az elmúlt években a tenyésztők körében megjelent egy titokzatos nevű hal – tamasaba. Érdekes tenyésztett változata a kárásznak. Egy egyszerű elképzeléshez igazából egy „hétköznapi” kárász, azaz egy magasabb testű, domború hasú és fátyolos farkú kárász. A tamasaba jellemző tulajdonsága azonban az egyszerű farok a tekercselt farokhoz képest. Tóban úszva ez a hal kis sebességgel szép, ügyetlen mozgást végez. A KOI-hoz és a kárászhoz hasonlóan a legjobb a felszínről gyűjteni a táplálékot.
Élet a kerti tóban Tomáš Markoéknál:
Forrás: Napló/Tomáš Marek
A tokhal, mint élő kövület
A nagyobb és mélyebb tavak tulajdonosai számára vonzó hal a tokhal, vagy a hosszúsága miatt hal. Szó szerint élő kövületről van szó, mivel az első tokhalak a felső jura vizein kóboroltak, ami körülbelül 80 millió évvel ezelőtt történt.
Ezek a porcos halak első pillantásra felkeltik a figyelmet. Megnyúlt karcsú testüket csontos lemezek borítják. A megnyúlt, hegyes ormány alján az alsó szájat találjuk bajusszal – ezért is hasonlít homályosan az egérre. A természetben főleg bentoszokkal (élő fenék táplálékkal), bizonyos halfajtákkal vagy vízi rovarlárvákkal táplálkoznak. Úgy kapják meg a táplálékot, hogy behúzható szájukkal felszívják az alsó felület felső rétegét, megtartják az ebben a rétegben élő kis állatokat, és kiköpik a használhatatlan maradékot. Ugyanígy visznek élelmet a tóban is.
Ritka tokhalat és paliát is tenyészt. A žumbereki Radek Slavík halász valóra váltja álmát
A fent leírt halfajokhoz képest a megfigyelők számára az a különbség, hogy a tokhal az idejük túlnyomó részét a fenéken tölti. Ott állandóan úszik és élelmet keres. Ez egy olyan hal, amely könnyen megtanulja elfogadni a pelletet a kezéből. Nem félelmetes, de ez sokszor végzetessé válik számukra, és a nagyobb egyedeket könnyen kirángathatja a tóból például egy macska.
A tokhal meglehetősen helyigényes, ezért 10 m3-nél kisebb tó nem javasolt tenyésztésére. A tokhal tenyésztése igényesebb, mint a pontyhal tenyésztése, mert még télen is táplálékot vesz fel, amikor a KOI-val ellentétben nem hibernál a fenéken. Etetésük is elég problémás, ha ponty van a tóban.
Ahogy már mondtuk, a tokhal alulról kap táplálékot, ezért süllyedő szemcsékkel etetjük. Azonban nagy vonzerőt jelentenek a KOI számára, amikor felszínre kerülnek. Az etetés úgy végezhető, hogy először a felszínről takarják le a táplálékot kapó legénységet, és csak ezután kerül sor a tokhalokra. Egy másik lehetőség a cső használata. A felszíntől az aljáig kell nyúlnia, így a szemcsék elkerülik az éhes pontyokat.
Lapáthal és ponty. Ez valami ínyenceknek való
Az ínyencek számára olyan szokatlan fajok tenyészthetők ki régiónkban, mint az amerikai lapáthal vagy a kínai ponty. Az első névre keresztelt lapáthal egy egészen különleges, tokhalhoz hasonló, nagyon érdekes megjelenésű hal. Megjelenése túlzás nélkül a tokhal és a kacsacsőrű keresztezésének nevezhető. Lapított, hosszúkás csőrű tokhal.
Kerti tó lépésről lépésre, harmadik rész: Szűrünk, szivattyúzunk és fényesítünk
Tenyésztésük nagyméretű, éles falak nélküli tartályokban javasolt, mert ilyenkor gyakran megsérül a fent említett kinyújtott pofa. Egy másik dió az etetésük. A lapáthal táplálékot vesz fel a vízoszlopból, így csak a lassan a fenékre süllyedő táplálék érdekli.
A kínai ponty a halak birodalmának pontyszerű képviselője. Teste megnyúlt, jellegzetes ívelt hátú, és kifejezetten magas és hosszú hátúszója van. A test színe többnyire világosbarna, néha narancssárga is, három függőleges fekete csíkkal. E halak életciklusa a természetben nincs részletesen leírva, hiányoznak a pontos adatok az élettartamról, a táplálékról és a szaporodásról.
Ez az apa apa apa, ez a vége barátaim! Reméljük, hogy elnyerte tetszését tó sorozatunk, és várjuk visszajelzését e-mailben: .
