Az idősebb generáció a belyashit a pályaudvarhoz, az utazáshoz és a diákélethez köti. Lehet, hogy nem a legegészségesebb snack, de ízletes és tápláló.
- Titok: töltelék
- Második titok: tészta
- Három titok: sütés
Az a baj, hogy az otthoni konyhában a belyashi valamilyen oknál fogva hústöltelékes pitékké alakul, és nem ugyanazokkal az ízjellemzőkkel rendelkezik.
Beszéljünk a fehérek készítésének három fő titkáról.
Titok: töltelék
Ne higgy azoknak, akik azt mondják, hogy tölteléknek csak bárányt lehet használni. A titok nem a húsban van, hanem abban, hogy mit adnak a darált húshoz.
Nem kell különösebben okosnak lenni. Hagymát, sót és fekete borsot használnak. Sőt, a hagymát és a húst 1:1 arányban veszik, és akkor a darált hús lédús lesz, még akkor is, ha csirkemellből készül.
A töltelékhez tejet vagy vizet (hideg) is adunk, és főzés előtt több órán át hűtőszekrényben tartjuk.
Második titok: tészta
Nem az élesztő minőségéről van szó, hanem a burgonyáról. A legsikeresebb fehértészta burgonyával készül. A belyashi még másnap is olyan bolyhos marad, mintha most vették volna ki a serpenyőből.
Ne felejtsük el átszitálni a lisztet, és hagyjuk a tésztát kb 1 órát pihenni.
Három titok: sütés
Először is, vastag aljú serpenyőnek kell lennie – jobban felmelegszik és fenntartja a kívánt hőmérsékletet.
Másodszor, ha lyukas belyashit készítünk, akkor lyukakkal lefelé tegyük egy serpenyőbe, és süssük kb. 5 percig mindkét oldalát.
Harmadrészt sok olaj legyen, és sütés közben a tészta tetejére öntjük, kanállal kikanalazzuk a serpenyőből. Ne takarja le a serpenyőt fedéllel.
