Fotó: iStock/Gulliver
Bármennyire is az iskolai sikerességre és a gyerekek intelligenciájára koncentrálunk, van egy fontos tényező, amelyet nem a hagyományos osztályzattal mérnek. És ezt hívják a jellem erejének. Nem létezhet kognitív kontroll nélkül – a kielégülés késleltetésére, az impulzusok irányítására, az érzelmek kezelésére és a koncentráció fenntartására.
Bármely gyermek, függetlenül attól, hogy milyen környezetben él, megtanítható a kognitív kontroll fejlesztésére.
Az Oprah Winfreynek adott interjújában Daniel Goleman kifejti megfigyelését:
„Meglátogattam egy harlemi iskolát, egy második osztályos spanyol órán. Szociális lakásban élő gyerekekről van szó, az elképzelhető legrosszabb körülmények között. Ebben az osztályban a tanár egy bizonyos gyakorlatot végez el a gyerekekkel. Minden nap minden gyerek odamegy a szekrényéhez, kivesz onnan egy kitömött játékot, keres egy helyet, ahol lefekhet a szőnyegre, a kitömött játékot a pocakra helyezi, és figyeli, ahogy belélegzik, ahogy kilélegzik, és leesik. Számoljon egy-kettő-hármat belégzéskor és egy-kettő-hármat kilégzéskor.
A gyakorlattal töltött kevés idő haszna az egész tanítási nap során érezhető, a tanár meggyőződése. A gyerekek nyugodtabbak és koncentráltabbak, és ez adja a legfontosabb előnyöket hosszú távon.
Az agy szempontjából ez a gyakorlat segít megerősíteni a prefrontális kéreget, amely a működési központ, a „főnök” az agyban. Aki tanul, ahol tervezünk, ahol döntünk és megvalósítunk.
A gyakorlatok erősítik a kognitív kontrollt, ami a gyermek jövőbeli sikerének erős előrejelzője.