Laura több mint 10 éve naponta küzd az egyik olyan betegséggel, amely valóban megváltoztatja az életet… a HIV-vel. Kezelés alatt áll, és nagy tervei vannak.
Olvasónk valódi nevét titkoljuk, mert az olyan emberek, mint ő, általában marginalizálódnak. – mondtam Laurának. Vasluiból származik, és több mint 10 évvel ezelőtt HIV-fertőzést diagnosztizáltak nála. A betegség minden stádiumát a kezdeti sokkkal, rosszulléttel ment keresztül. De továbbra is a maga módján csinálta a dolgokat. Élénken írja le a problémákat, amelyekkel szembesül. „A HIV/AIDS társadalmi probléma, ezért a törvény szerint jogunk van anonimnak maradni – szeropozitívként nem létezünk! De mi mindenhol ott vagyunk, akkor hogyan fogadjam el, hogy nem létezem? Hogyan nevessek és szeressek, hogyan hagyjam, hogy a szemem nézzen, amit látok, de nem tudom?” – kezdte történetét Laura.
Egy beteg gyermek problémái
Laurát élete első éveitől fogva orvosi szempontból „beteg gyerekként” sorolták. Télen gyakran hideg volt, de nyáron is. Emlékszik gyermekkorára, gyakori orvosi látogatásokra és antibiotikumos kezelésekre. Bár a szülei több orvoshoz is elvitték, a válasz minden alkalommal ugyanaz volt…”nem tudjuk, miért fázik olyan gyakran”. „Minden megfázásként kezdődött. Egyéb, alaposabb vizsgálatok elvégzése után kiderült, hogy a megfázást a tüdőn lévő folt okozta, ami semmilyen kezelés után sem tűnt el. Nem sokkal ezután ugyanez az orvos tüdőgyulladást diagnosztizált nálam” – mondja Laura.
Három HIV-teszt…kettő pozitív
Tüdőgyulladásos kezelés után a következő vérvételi sorozat a vashiányra hívta fel a háziorvos figyelmét. Az ő unszolására Laura elvégezte a HIV-vírus kimutatására szolgáló tesztet is. Az első teszt pozitív, a második negatív, a harmadik szintén pozitív lett.,,Három hét kórházi kezelés után elkezdtem a kezelést. Eleinte úgy éreztem, hogy csak azért csinálom a kezelést, mert 2-1 esélyem volt.Hallottam a betegségről, és nem értettem, hogy miért van ez. Bár hozzászoktam az orvosokhoz, nem hittem el, hogy attól a pillanattól kezdve a kezelés olyan gyógyszereket tartalmaz, amelyeket életem végéig szednem kellett” – vallja Laura. A családja segítségével, aki mindig mellette volt, Laura hozzászokott a gondolathoz, hogy HIV-fertőzött, ez a betegség a legtöbb esetben marginalizálja Önt. Idővel motivációs fegyvernek tekintette. <
Mentalitás, a siker kulcsa
Laura természeténél fogva optimista embernek tartja magát, és a HIV-pozitív diagnosztizálása óta az elmúlt évek során optimizmussal „töltik”. „Gyakran mosolygok, ritkán sírok és sokat gondolkodom. Gyakran, ritkán, sokat: ezek voltak azok a lépések, és pozitív, negatív, pozitív eredmények vezettek HIV-pozitív státuszom felismeréséhez. Az ember kezdettől fogva nem tudja, hol van a képességeinek forrása, ki vagy mi ad ekkora erőt” – mondja a fiatal nő. Viccelődik, és azt mondja, hogy a betegséget és a mentalitást egy párnak tekinti. „A pár jólétéhez és a kapcsolat tartósságához a mentalitásnak kell kordában tartania a fertőzést, a kakasnak kell lennie a házban, ahogy mondani szokás” – teszi hozzá Laura.
Erőt és motivációt a szeretteinktől
Laura bevallja, hogy a legnehezebb napok után megfeledkezik a kezelésről, és annyi év gyógyszeres kezelés után fáradtnak érzi magát, de tisztában van vele, hogy a kezelés jelenti az egyetlen esélyt a normális életre. Ragaszkodott ahhoz, hogy mindent „könyv szerint” tegyen, és kövesse az élet minden szakaszát. „A kezelés és az éberség a mindennapok fő gondja. Nem lehet nehéz… mert a végén azt csinálom, amit igazán szeretek, és szeretettel és felelősségtudattal csinálom. Nagyon eltökélt vagyok, hogy a végsőkig harcolok az általam cipelt fertőzésből örökölt szenvedésekkel” – folytatja Laura. Azt mondja, hogy a betegség minden „harapása” segítette őt abban, hogy más fiatalokhoz képest korábban érjen be, de abban is, hogy erőt és motivációt találjon szeretteinél, ami annyira szükséges volt a továbblépéshez.
IDÉZET: „Néhányunknak soha nem volt esélye az egészségre, DE az orvostudománynak köszönhetően esélyt kaptunk az életre.”
Laura, HIV pozitív
Shutterstock fénykép szimbólum
