A libanoni cédrus egy gyönyörű, hatalmas fa, amelyet a középkor óta nemcsak fája, hanem olaja miatt is nagyra becsülnek. A bibliai források szerint a cédrusfát használták Salamon jeruzsálemi templomának építéséhez.
A libanoni cédrus (Cedrus libani) egy egzotikus megjelenésű, örökzöld tűlevelű fa, amely sok örömet és szórakozást nyújt azoknak a kertészeknek, akik valami ismertebbre vágynak, és szeretnek kísérletezni. Ha Ön is közéjük tartozik, akkor tudja, hogy nem fog csalódni ebben a lassan növő fában, amelynek sötét, pikkelyes, hosszanti irányban repedezett kérge és vastag ágai négyszögletes, sötét- vagy kékeszöld színű tűkkel vannak körülvéve, amelyek az ágak végén kötegeket alkotnak. Amikor évekig tartó gondos munka után gyönyörű kis tobozai lesznek, amelyek saját magjaikat hullatják, büszkén mondhatja magát kertészmesternek.
Nézd meg a körülbelül 300 éves libanoni cédrust:
Ez a valóban mitikus fa, amelynek fájából a bibliai források szerint Salamon jeruzsálemi templomát építették, Észak-Afrika hegyvidéki területein őshonos, ahonnan Cipruson és a Közel-Keleten át egészen a Himalájáig húzódik. Hazájában akár 50 méter magasra is megnő, törzse akár 3 méter széles is lehet, és lenyűgöző, 900 éves koráig él. Az 1300 és 2000 méter közötti magasságban található, így érthető, hogy jól tűri a mínusz 30 °C alatti fagyokat és a hótakarót. Lúgos talajra van szüksége, ezért leggyakrabban mészköves aljzatú területeken fordul elő.
Szabadon szaporodik magvakkal, amelyek az idősebb, 8-10 cm-es, nagy, lapított női tobozokból hullanak, míg a barnás színű hím tobozok vékonyak és gyertyaszerűen felfelé állnak.
A libanoni cédrus a 17. században került Európába, Csehországban 1812-ben jelent meg a Hluboš-birtok kastélykertjében. Ma elsősorban arborétumokban és parkokban látható. Průhonicében például biztosan találkozhatunk vele, de sok szép fa nő például Mělník környékén is.
Virágzat
Az őszi napokban hullik, a mi viszonyaink között szeptember és október folyamán. A viszonylag nagy, kb. 5 cm hosszú, sárgás vagy rózsaszínű hímvirágok hengeres alakúak, a nővirágok pedig apró, kb. 1 cm hosszú, világoszöld vagy vöröses kúp alakúak.
Termesztés
Már az elején meg kell említeni, hogy ennek az importált fafajnak a termesztése egy kicsit több figyelmet és rendszeres gondozást igényel. Hiszen más körülmények közül érkezik, és különösen a következetlen téli időjárás nem tesz neki jót. A cédrus ezért a magasabb, állandó hótakaróval borított területeken és olyan helyeken fog jól fejlődni, ahol védve van az oldalról érkező széllökésektől, lehetőleg egy déli fekvésű lejtő szélárnyékában. Ezenkívül lúgos, sok kalciumot tartalmazó talajra van szüksége, ezért nem jó ötlet a cédrust más tűlevelűek közelébe ültetni. Gondoskodjon a megfelelő vízelvezetésről, és készítsen vízelvezető rendszert.
Teljes pompájában a libanoni cédrus szoliter növényként tűnik ki. Ha találunk neki egy szárazabb, napos helyet, ahol a beépítésnek vagy a környező fáknak köszönhetően nem éri túl sok szél, már félúton vagyunk. Figyelembe kell azonban venni, hogy legalábbis kezdetben, télen fóliás védelemre lesz szüksége, amely megakadályozza a hideg víz túlzott bejutását a gyökerekhez is.
Szaporítás
A legjobban magvakkal szaporítható, amelyeket érés után a lehető leghamarabb, amint kihullanak a tobozból, a földbe kell helyezni. Mivel ez a cédrusfaj lassú növekedésű, a cserepes növényeket fűtetlen üvegházban teleltessük át, és csak akkor ültessük át őket állandó helyre a kertben, amikor már elég erősek és szívósak. A téli védelem egy polytunnel alatt elengedhetetlen a korai években.
Látnivalók
A libanoni cédrust, mint a többi e fajhoz tartozó fát, elsősorban fája miatt értékelik (vagy inkább értékelték), amely rendkívül tartós és kellemes illatú. Desztillálásából olaj nyerhető, amely a fával együtt olyan keresett nyersanyag volt az ókorban, hogy az eredeti állományokból már csak a törzsek torzsai maradtak meg. „A ma az európai piacokon megjelenő „cédrusfa” vagy -olaj többnyire borókából, ciprusból, illetve csipkebokorból származik.
Forrás: B: cz, biolib.cz
