Bár a kaktuszok a legkeményebb szobanövények közé tartoznak, különböző betegségektől szenvedhetnek. Ismerje meg a leggyakoribb kaktuszbetegségeket, valamint azt, hogyan küzdhet ellenük és hogyan előzheti meg őket.
A kaktuszok viszonylag szívós növények, de a károsító szervezetek szívós bőrük ellenére is megtámadhatják őket. Az olyan kártevők, mint a rügyféreg, a lisztbogár, a skorpióféreg és a levéltetvek fenyegetik leginkább a kaktuszokat, mivel kiszívják a sejtjeik tartalmát, és a leválasztott mézharmattal beszennyezik a növények testét.
A selyemhernyó-fertőzést a sárgás vagy ezüstös-fehéres miniatűr foltokról lehet felismerni. Amikor ez a kártevő elszaporodik, a kaktuszok először megváltoztatják a színüket, és tompa kékes színt vesznek fel. Később barna foltok vagy rozsdás kalluszok kezdenek megjelenni. A selyemhernyók fehéres hálót is hagynak a kaktuszokon. A meleg, száraz környezet ideális feltételeket teremt a tücsök fejlődéséhez.
Ha fehér viaszos fonalak jelennek meg a kaktuszokon, és azok satnyulást okoznak, akkor a kaktuszokat gyökértetvek fertőzték meg. Ezek a talajban tartózkodnak, jól elrejtőzve a cserép fala és a növény gyökerei között.
A talajban élő gombák, a fitoftóra vagy pitofóra felelősek a kaktuszok tövének rothadásáért. A túl nehéz talaj és a túlöntözés a leggyakoribb okai e kaktuszkártevők kialakulásának. A szürkepenész viszont szereti a magas páratartalmat. A rothadó, szürke, gombás bevonattal ellátott foltokban jelentkezik.
Hogyan kell a kártevők ellen védekezni?
A fertőzött kaktuszok ellen először mindig próbálkozzunk természetes módszerekkel. Ha ezek az enyhébb módszerek nem működnek, használjon aktív hatóanyagú rovarölő szereket a kezeléshez. Ne feledje, hogy a kaktuszok védelmére csak engedélyezett termékek használhatók. Ezenkívül mindig előbb ellenőrizni kell ezeknek a termékeknek a tűrőképességét. A kaktusz minden egyes része másképp reagálhat, sőt egyes esetekben nagyon érzékenyen.
Például a ragadozó atkák, az aranyvessző és/vagy az ausztrál napraforgó atka természetes kártevőként használható a férgek és a lisztbogarak ellen. Ha azonban a fertőzés túl erős, és a természetes kártevők nem tudnak megbirkózni vele, olyan hatóanyagú rovarölő szereket kell használni, mint a dimetoát vagy az aldikarb.
A szürkepenész ellen elegendő a kaktusz fertőzött részeinek eltávolítása és a sejtek eltávolításával érintett területek beszórása.
A gyökértetveket alaposan ki kell mosni a kaktusz gyökérrészeiből, és vízsugárral ki kell öblíteni. A kaktusz átültetése után vigyen fel levéltetűirtó szert az új talajba, vagy kezelje a kaktuszt Pirimor hozzáadásával ellátott öntözőkannával. A gyökérlabdának nedvesnek kell lennie a hozzáadott Pirimorral történő öntözés előtt.
A talajgombák elleni védekezésként tavasztól őszig csak enyhén öntözze meg a kaktuszt, majd hagyja, hogy a gyökérlabda időnként kiszáradjon.
Forrás: B,
