Az ókorban a kelták vagy gallok, ahogy a rómaiak nevezték őket, a mai Franciaország területén éltek – amelyet akkoriban ennek megfelelően Galliának neveztek. A latin nyelvben azonban a „gal” szó egybeesik a „gallus” – „kakas” szóval. Ezért a reneszánsz idején egyes európai történészek azt állították, hogy a kakas a független Gallia szimbóluma volt már a római hódítás előtt is.
A francia tudós, Adolphe Blok ragaszkodott hozzá, hogy a rómaiak azért adták ezt a nevet a keltáknak, mert vörös hajúak voltak, és tűzvörös hajuk kakasfésűre emlékeztetett.
Az 1791-es francia forradalom idején versenyt hirdettek új érmére. A bizottság tagjai azt tanácsolták, hogy tegyenek rá egy kakast – az éberség szimbólumát. A kakast azonban a gallokat őseiknek tekintő franciák „gael kakasként” értelmezték – és kezdték nemzeti jelvényüknek tekinteni. Nem sokkal ezután Napóleon császár száműzte a nemzeti jelképrendszerből – de 1830-ban visszahelyezték benne a kakast, a Bourbon-dinasztia királyliliomai helyére.
I. Lajos Fülöp király (ur. 1830-1848) alatt a gall kakas képét zászlókon és közelharci fegyverek fogantyúin kezdték használni.. 1899-ben a gall kakast tíz- és húszfrankos érméken kezdték ábrázolni.
Ducroc francia numizmatikus azzal érvelt, hogy az úgynevezett „gael kakast” tévesen tekintették nemzeti jelképnek, és ezt az a tény is bizonyítja, hogy a Párizsi Nemzeti Könyvtárban őrzött gall érmegyűjteményben a 10 413 érméből mindössze tizennégyet ábrázoltak. egy kakas.
A „gael kakas” kifejezés azonban a nemzet allegóriájaként került be az irodalmi beszédbe. A karikaturisták gyakran kakasként ábrázolják Franciaországot, utalva arra a hevületre, amely állítólag a franciák nemzeti vonása. De Gaulle Franciaország harci szellemének szimbólumaként vezette be a katonai érmek közé. Ma a kakas a Francia Nemzeti Olimpiai Bizottság emblémája is.
De kevesen tudják, hogy a kakas egy másik ország – Portugália – nemzeti szimbólumai közé tartozik.
Ez a „Galo de Barcelos” – „Barcelos kakas”, amelyet általában kerámia kakasként ábrázolnak, fekete színű, szívekkel és virágokkal díszítve. A legenda szerint a 15. században az észak-portugáliai Barcelos városának lakói megijedtek egy megoldatlan bűntől – olyan szörnyűségtől, hogy az emberek féltek éjszaka elhagyni otthonaikat. De megtörtént, hogy egy éjszaka egy szegény zarándok haladt át Barceloson a híres Santiago de Compostela felé vezető úton. Annak ellenére, hogy magyarázatot adott, hogy éppen áthaladt a városon, mégis letartóztatták, és megvádolták a szörnyű bűncselekménnyel. A bíró, aki abban a pillanatban a barátaival lakomázott, halálra ítélte.
A zarándok ártatlanságára esküdött, a bíró asztalán lévő sült kakasra mutatott, és ártatlanságának bizonyítékaként kijelentette, hogy a madár az akasztás órájában kukorékolni fog. Ezek a szavak sok nevetést és gúnyt váltottak ki. A bíró nem figyelt rá, de elment az étvágya, és elrendelte a kakas elrakását. A szakácsok visszavitték a konyhába.
Amikor eljött az ítélet végrehajtásának ideje, a zarándok az akasztófához ment. Aztán hirtelen felrepült a sült kakas, az asztalra szállt és kukorékolt, ahogy a zarándok megjósolta. A bíró belátta hibáját, és maga távolította el a hurkot a nyakáról.
Később a zarándok visszatért Barcelosba. Keresztet faragott Szűz Mária és Szent Jakab tiszteletére, akikről azt hitte, hogy feltámasztották a csodálatos madarat. Ma ezt a keresztet az Úr kakas keresztjének hívják, és a Barcelos Régészeti Múzeumban őrzik.
A legenda eredete nem pontosan ismert, mert sok változata létezik – de a kakas a bölcsesség, az őszinteség és az igazságosság portugál szimbóluma lett, és a „szerencsekakas” néven is ismert. Általában feketén ábrázolják – elégették. mikor hozott szerencsét és igazságot?
