Mi az a 3 dolog, ami azt jelzi, hogy az ember elégedett az életével?

Az élettel való elégedettség megfizethetetlen luxussá vált az elmúlt években.

Egyre többen szenvednek saját igénytelenségüktől, kudarcuktól, több sikeres ismerőst, volt osztálytársat irigyelnek, sokan maró, sértő kommentek segítségével adják ki haragjukat az interneten.

Az igazán boldog ember azonban nem reagál az őt körülvevő keserűségre és irigységre. Minden helyzetben önmaga marad.

Milyen jelei vannak ennek a szerencsés srácnak?

1. Egyenrangúság.

Mintha elérte volna a hírhedt nirvánát, vagyis békében van önmagával. Kényelmes, nyugodt, magabiztos a jövőben, nem rángatózik, nem aggódik az apróságok miatt.

Egyszerű: már régen mindent eldöntött magának, például nem alapít családot, vagy nem találkozik idegesítő rokonokkal.

A felháborodásra válaszul egyszerűen csak gondolatban kikapcsolja a „hang” gombot. Minden szitkozódás és sértés számára nem más, mint üres beszéd. A bloggerek általában ilyen jellegűek: egyszerűen blokkolják a rosszindulatú kommentelőket, sőt egyesek teljesen letiltják a véleménynyilvánítás lehetőségét.

Egyszóval a boldog emberek nem hajolnak le a botrányokra és a kiabálásra. Nincs rá szükségük és nem is érdekli őket. A sztereotípiákat és a csínytevést pedig a múlté és az elégedetlenség jelének tekintik.

Ha veszekedés szagú a dolog, akkor a szerencsés inkább okosan és kissé arrogánsan káromkodik. Nem engedi meg magának, hogy trágár nyelvezetet vagy sértő jelzőket használjon, de ügyesen zsonglőrködik az olyan szavakkal, mint „mérgező”, „bántalmazó”, „gázgyújtás”, „szülői zsarnokság áldozata”, „tudatlan”.

2. Nem kell félni a magánytól.

Az ilyen ember nem fél attól, hogy társaságban töltse az estét önmagával, egy macskával vagy egy üveg sörrel. Érzelmi szempontból annyira önellátó, hogy nem igényel további megerősítést.

Azok az emberek, akik folyamatosan próbálnak találkozni valakivel, vagy hangos buliba mennek, valójában a legbelül boldogtalanok. Igyekeznek – legalábbis így – elvonni a figyelmüket a belső élményekről, és megfeledkeznek önmagukról. A boldog embereknek erre nincs szükségük.

Egyformán jól érzi magát családjával, barátaival és egyedül. Még az sem háborodik fel különösebben, ha nincs kivel moziba, koncertre menni.

Egy igazán szerencsés ember éppen ellenkezőleg, csak egy jegyet próbál szerezni egy film, színdarab vagy zene élvezetére. Egy barát vagy rokon csak elvonja a figyelmet a szépségről való elmélkedésről.

3. Lehetőség, hogy azt csináld, amit szeretsz.

Az igazán boldog egyéneknek nemcsak van hobbijuk, hanem pénzt is keresnek vele. A kreatív emberek például blogokat írnak, könyveket írnak, rajzolnak és énekelnek. Nem akarják az életet két részre osztani: szomorúra és boldogra.

Igyekeznek minél jobban megszabadulni a hivataloktól, a felülről rárótt munkaköri kötelezettségektől, a szóváltástól, a káros és konfliktusokkal terhelt ügyfelektől. Igen, eleinte nehéz és teljesen veszteséges, de ha valakinek tehetsége van, akkor biztosan talál magának hasznot.

És amikor valaki egy kormányhivatalban dolgozik, bizonyos ruhákban megy dolgozni, nincs lehetősége érvényesülni, elviseli főnöke durvaságát és kollégái intrikáit, soha nem fogja megtapasztalni a boldogság szépségét.

Így az élettel elégedett ember azonnal látható. Ragyogó tekintetével, gyakran virágzó mosolyával, könnyed járásával, jó hangulatával tűnik ki a tömegből.

Sokan szeretnének vele beszélgetni, vagy csak állni mellette, hogy feltöltődjenek pozitivitással és pozitív energiával. És néhányan, sajnos, éppen ellenkezőleg, megpróbálnak távol maradni, mert fekete irigységet éreznek iránta. Azonban bárki válhat ilyen öngyújtóvá, ha van kedve.