A „mestermadár”, ahogy nevezték, Maria Tănase hazánk egyik legkedveltebb művésze volt. Egy kíméletlen betegség csak 50 évesen véget vetne neki.
1962-ben, a Piatra Neamţ-i turné során Maria Tănase hirtelen elvesztette a hangját, és nem tudta tovább folytatni az előadást. Másnap Costache Andone orvos, az orvosi világ személyisége konzultált a művésznővel. Az orvos azt mondta neki, hogy soha többé nem fog tudni énekelni.
Maria Tănasét diagnosztizálták amely a tüdőig terjedt. Ennek ellenére a „mestermadár” tovább énekelt. Két héttel a koncert előtt tudta meg, hogy terminális tüdőrákja van, de még mindig nem volt hajlandó lemondani.
Lásd még:
Amit a végrendeletében kért
Maria Tănase 1963. június 22-én halt meg a bukaresti Fundeni Kórházban, mindössze 50 évesen. Maria Tănase élete utolsó napjaiban a „Lung î tulum Gorjului…” című dalt énekelte volna a nővéreknek. Úgy szerette a dalt, mint az életet.
Amikor érezte, hogy közeleg a vég, felhívta a közjegyzőt, akinek lediktálta a végrendeletet. Könyörgött az unokáinak, hogy ne dohányozzanak, és kérte, hogy a temetéséből ne legyen cirkusz.
Íme, amit a végrendeletében írt:
„Halál után a mosatlan, csak alkohollal letörölt testet az orvosok rendelkezésére kell bocsátani, ha szükségesnek tartják a boncoláshoz. A szekrényben lévő két fehér selyeming közül az egyik, amelyet a hátul gombolható fehér kórházi ruha alatt kell viselnem. Tegyél a fejemre egy fehér sarokbőrt, és a lábamra rövid fehér harisnyát.”
És tiszteletben tartották a kívánságait.
„Fehér ruha volt, hátul begombolva. Fehér harisnya volt a lábán – végre megszabadult a cipőitől, amelyek nem passzoltak a platformjához, ezért volt autója majdnem 20 évig. Virágok vették körül, többnyire fehérek, és a fejében egy férfi tartott egy nagy tükröt, hogy mindenki lássa és elköszönhessen.
Az egész Fővárosban vitték, a végső cél a Bellu temető volt. 1963. június 25. forró nap volt, de Bukarest utcáin alig lehetett látni a nap árnyékát. Utcák, utak, fák, erkélyek, háztetők, mind tele voltak emberekkel. A románok úgy gyászolták Măiastra madarukat, mint még senki más” – tájékoztat a historia.ro.