Erre a kérdésre egyszerre két oldalról kell válaszolnia: a gyerek és a felnőtt oldaláról.
Általában a szülőknek megvan a saját elképzelésük arról, hogyan kell a gyermeknek tanulnia, mit kell tanulnia, hogyan kell fejlődnie.
Dmitrij Raevszkij, az integratív orvosi klinikák hálózatának alapítója, gyermekorvos, pszichoszomatika és terápiás érintés specialistája elmondta, miért nem akarnak tanulni a gyerekek.
Ez alapján néhány elvárását a gyerekre vetíti. A gyermek tanulni akar, azért jön ebbe a világba, hogy tanulja. És legfeljebb hét évig a kognitív tevékenysége maximális szinten van.
Talán észrevetted, hogy egy kisgyereket minden érdekli, mindent meg akar érinteni, 10-szer dobja el ugyanazt a kanalat ugyanarról az asztalról. És minél idősebb lesz, annál érdekesebb számára, hogy különböző körökbe járjon, és próbáljon énekelni, táncolni, különböző sportokat űzni.
Ezután természetesen a gyermek kognitív tevékenysége halványulni kezd. Támogatni kell. De itt sok szülő bekapcsolja a mechanizmust, amikor egyértelműen tudja a gyermek számára, hogy mit kell tanulnia, választania kell helyette.
És mindez a gyermek második hét évére esik, amikor már nem kötődik teljesen a szüleihez, elkezdi kialakítani saját látásmódját, véleményét, vágyait. Vagyis a gyermek elkezdi azonosítani magát ebben a világban.
De a szülők, nem értve, hogyan viselkedjenek ebben a helyzetben, hajlamosak egyszerűen megváltoztatni a mintákat, miközben tanultak, ahogy másoknál is, ahogy kell. Ez természetesen lázadást, ellenállást vált ki a gyermekben. És rosszul kezd tanulni. És itt fontos megérteni, hogy a gyerekek új dolgokat akarnak tanulni és tanulni, de nem akarják úgy csinálni, ahogy a szüleik megkövetelik.
Mit kell tenni
Nagyon fontos ebben az időszakban (5-7 év), amikor lassan kezd elhalványulni a gyermekben a megismerés természetes folyamata, vagyis megtanult valami minimumot ebből az életből, megismerte, és már nem. annyira akar mindent, kiválaszt egy szakaszt/kört, és már nem érdekli, hogy mindenre menjen.
Ez normális, ez természetes. Ebben az időszakban pedig fontos, hogy a szülő érzékeny legyen a gyerekre, tiszteletben tartsa választását, bármihez is kezd a gyerek. Ha nem keverjük az elképzeléseinket arról, hogy például most hogyan fog egy gyerek a matematika alapjai nélkül robotikázni.
Egyszerűen elmegy ebbe a körbe, és akkor ő maga belefut abba a határba, hogy matematika nélkül nem tud továbblépni sem ott, sem azokon a területeken, amelyek érdeklik. Ezt ő maga is meg fogja érteni, ez az ő tapasztalata, meg kell szereznie. A szülőknek pedig már a kezdet kezdetén meg kell tanulniuk elfogadni a választást, és tiszteletből segíteniük kell neki ezt a döntést.
Hét év után a szülő már arra tanítja a gyereket, hogy a végére vigye a dolgokat, vagyis például a rajzolást választotta, akkor nem szabad azonnal elmenni az első nehézségnél. Ki kell találnia, hogy mi nem tetszett, mi nem sikerült, és meg kell próbálnia kijavítani, próbálja újra.
Vagy egy másik példa. A gyermek korán balettiskolát kapott. Minden sikerült. De hét év elteltével a gyermek hirtelen úgy dönt, hogy abbahagyja a balettet, és nem „éget” ezzel a művészettel. Itt nem szabad hóhérnak lenni, és a gyereket hibáztatni, amiért tönkretette az életét, nem értve, milyen fontos ez.
És csak beszélni kell, megérteni az okokat. Lehet, hogy a csapatban nem állnak össze a kapcsolatok, vagy nehéz a terhelés a gyermek számára, kényelmetlenséget, fájdalmat tapasztal. Fontos a gyermek támogatása, egyértelművé tétele, hogy nem szabad feladni az álmát az apró, megoldható nehézségek miatt.
A gyereknek még nincs akaratereje, ezért segítségre van szüksége ahhoz, hogy lépéseket tegyen álma felé. Motiválja és táplálja a kognitív érdeklődést.
