Kezdjük azzal az egyértelmű kikötéssel, hogy „nyaralni” nem ugyanaz, mint „három gyerekkel strandolni”, legalábbis addig, amíg a gyerekek még öt éven aluliak. Olyan helyre mész nyaralni, ahol tested és lelked összhangba kerül, személyes hangulatod pedig az anyatermészet és az élet legjobb aspektusaihoz illeszkedik. Három gyerekkel (többé-kevesebb, de nálunk három) kimenni a tengerre: zsúfolt autó csomagokkal, felkelni az éjszaka közepén egy csendesebb kirándulásra, több ezer szükséges és felesleges játékot cipelni, a rezsimet követni. otthon, pakolás-kicsomagolás-újra bepakolás (most a koszos poggyász)-újra kipakolás,mosás,vasalás,hajtogatás,elrakás…és gyűlölet a következő ilyen paráznaság gondolata iránt a hangos „Családi vakáció” néven. „.
Ha szerencséd van, kapsz egy kis szünetet a szolgálattól. De aztán utolérsz mindent, ami az asztalodon van felhalmozva, így a szünettel újra előjön a hazugság.
Mindezt, bármennyire is igaz, mosolyogva és kacsintva jelzem. Főleg azért, mert a három gyerekem már túl van az ötévesen, és most, hogy a sorompó túloldalán fingok, megnyugtatás helyett megnyugtathatok.
Az igazság az, hogy mindannyian ismerjük a gyerekekkel töltött nyaralás forgatókönyvét, nevettünk már csüggedt és nyugtalan szülők vallomásain, akik mindenféle élethelyzetet mesélnek el komédiás-drámai hangnemben, és mindketten olvastok, nevettek, ordítotok, és felismered magad a sorok között és igenlően bólogatsz.
De! Kedveseim, jön az ötödik év, és simább lesz a pálya, egy ötlettel enyhébb lesz a hegy, amelyen megmászunk, az alvás hosszabb lesz, a csomagok kisebbek, a tengerig vezető út rövidebb (mert például háromszor megállsz, és nem harmincháromszor, mert két fiatalemberrel utazik, másfél éves, és egy hat és fél éves nyalóka, nyalókák, nincs nyitott ablak, nincs semmi…). Az ünnep tényleg kezd ünnepnek tűnni, és kiderül, hogy te is olyan lelkesedéssel kezded várni, mint a gyerekek.
A fiatalok hat és fél évesek, Kaká majdnem tizenkét éves, a vakáció pedig egy csodálatos délibáb, ami felé minden erőddel vagy teljes erővel kúszik az ember, már nem emlékszem, mert olyan gyorsan eltelik, hogy mintha ott se lett volna…
Az igazat megvallom, az ötödik év ugrása egy új korszakkal, egy vágyott álommal, egy valóra vált álommal egyenértékű. Természetesen a szülői felelősséged korántsem csökken, de egyre könnyebben teljesíthető. A két testvér és az aranyalma veszekedése, veszekedése nem csillapodott el teljesen, de a mennydörgés visszhangja már elült, a vihar elült.
Lehet, hogy egy könyvet olvas. Természetesen fontos a jó koncentráció és koordináció az olvasás sikeres kombinálásához:
– Anya? – Igen? – Kérdezhetek valamit? – Igen – Ó, anya, mit csinálsz? – Olvasok. – Nos, olvasol még? – Még mindig olvasok.
És rögtön utána:
Anya? – Igen? – Megnedvesíted ma a hajad? – Nem. – Eh, soha nem nedvesítetted be a hajad, és tavaly sem…
És rögtön utána:
Anya? – Igen? – Ó, olvasol? – Igen. – Ó, csak hogy kérdezzek valamit? – Igen? – Elmehetek bárhová, de a telefonomat nálad hagyom? – Igen.
És rögtön utána:
Anya?
IÁÁÁÁÁ????
És oldalról nézve előfordulhat, hogy valaki azt mondja magában – micsoda engedelmes gyerekek, az anyjától kérnek mindent!
Lehetséges, hogy kártyázzon vagy backgammonozzon, vagy mellette egy baráttal 3 percnél tovább beszélgessen, és valóban elbeszélgessen, valódi mondatokat mondjon elejével, közepével és végével. Amikor valaki félbeszakít téged azzal, hogy „Anya?”, akkor is marad egy utóízed az idős emberrel való interakciótól. A gondolat, hogy több mint 20 méter választ el a férjedtől, nem olyan végzetesen ijesztő, már felnőtt vagy (általában családos felnőtt vagy, mindannyian kihagytátok az ötödik évet!) összeesküvően osztoztok. megfigyelési perifériáját, és sikerül eltölteni egy napot a strandon érdeklődéssel.
Óhatatlanul eljön az a pillanat, amikor laza hangulatát megzavarja a „Gyerekek!!! Hol vannak a gyerekek?!?!” Dobogó szívvel ugrasz, és abban a pillanatban nagyon közel vagy kissé oldalra látod őket, de minden rendben van. És egy vékony gombostű szúrja a szívükbe – hogy már felnőnek, nincs szükségük arra, hogy velük legyél a vízben, vagy együtt áss lyukat, vagy kagylókat gyűjts, ami után azon töprengsz, mit csinálj itthon. Az ön érdekei egyenlőek az ő érdekeikkel. A barátokkal folytatott beszélgetése számukra egyenértékű új tengerparti barátokkal. Együtt vagytok, és mindannyian egyénileg élitek át a strandnapokat a maga szórakoztatásával.
Ezenkívül egy családi, háromgyermekes tengeri nyaralás az ötödik év után lehetővé teszi, hogy kulturális nevelési céllal letérjen a közvetlen tengeri útról. Megmászni Shipkát a tenger előtt, megállni a Trák Királyok Völgyében, megnézni a Zsrebcsevo-gát elsüllyedt templomát. Persze ez az eddigi gyengécske tapasztalatom, mert mostanában a sorompó túloldalán vagyunk, „már elég nagyok a gyerekek ahhoz, hogy az utazás ne néma horror, hanem vidám kaland legyen”. És persze ez az én nézőpontom. A másik nézőpont: „Láttuk már?”, „Anya, láttad, amit látni akartál?”, „Apa, üljünk már be a kocsiba?”, „Milyen messze van a tenger ?”, „Nem fényképezett rólunk kicsivel korábban!”, „Anya menj, nem lesz időd strandolni!”
De tudod mi a legjobb? Télen az „Ah, anya, emlékszel, mikor…” következik, sok nevetés és őrült érzelmek a gyerekekkel, akik még kicsik ahhoz, hogy a közeledben legyenek, és most már nagyok, hogy emlékeztessenek a bohóckodásra és a szórakozásra. családi vakáció.
Az igazat megvallom, eljön az idő, amikor elmúlnak az ötvödrös, háromlapátos, medence, öntözőkannák, övek, hűtőtáskák, hátizsákok plusz ruhákkal, tej, pürék, alváshiány, gyorsétterem, alvó üzemmód . És amikor elmentek, csak néha és csak rövid ideig hiányoznak. Nem a ragacsos homok miatt, nem a lecsökkent „catun” miatt, nem a „pihenjek egy kicsit és gyorsan” verseny miatt, hanem mert már nagyok lettek a gyerekek. A vakáció vakációvá változik, és csak az emlék marad az első érzelmekről „gyermekekkel a tengeren”. Olyan nehéz feladat, mint egy családi nyaralás három (többé-kevesebb) öt éven aluli gyermekkel – ne vonja meg magát ettől, élje át minden alkalommal, mert nagyon hamar a boldog napok szép emlékévé válik. És máris közeledik a szeptember iskolacsengővel a kézben!
Szerző: Martina Stoeva