Gyerekkora óta mindenkit arra tanítottak, hogy segíteni kell a barátain, rokonaikon, tudni kell együtt érezni másokkal. Az egyén mindezt tudomásul veszi, és ha felnő, elkezdi ezt a gyakorlatba átültetni.
- Az ember nem áll készen a változásra
- Emberi erőforrás hiány
- Neki beszélnie kell
- Fennáll a negatív következmények veszélye
- Az infantilizmus megerősítése részvétel által
- A változás tönkreteheti a világról alkotott képet
- A probléma a norma
Úgy tűnik, ez nem rossz, de néha a gátlástalan emberek elkezdik használni a vágyát, hogy segítsenek. Folyamatosan panaszkodnak, elmondják, milyen rosszul érzik magukat, és segítő kezet nyújt az a személy, aki senkit sem akar bajban hagyni.
Ugyanakkor elfelejti, hogy a kezdeményezés büntetendő. Amikor befejezi, amit elkezdett, nemcsak hogy nem hall hálaadó szavakat, hanem válaszul kapja a vádak egy részét is.
Nagyon meglepődik, bár ebben nincs semmi különös. A lényeg az, hogy nem tudsz segíteni annak, aki nem kér. Ez több okkal magyarázható.
Az ember nem áll készen a változásra
Semmin nem lehet változtatni, ha nincs rá morális felkészültség. Az egyénnek újra kell gondolnia a helyzetet, meg kell értenie, miért kell változtatnia.
Néha az ember nem akar semmilyen változtatást végrehajtani, mert rejtett haszna származik a helyzet siralmas állapotából. Például mindig reflektorfényben van, mindenki sajnálja. Néha a problémák növelik státuszát, például egy parazita férj hátterében egy lány kemény munkásnak tűnik.
Mindenki csodálni fogja őt, mert nehéz időket él át, nehéz helyzetben van és mindennel megbirkózik.
Emberi erőforrás hiány
Oldalról mindig könnyű tanácsot adni, megmondani, mit kell tenni. De mindezek a tippek értéktelenek, mert senki sem értheti meg teljesen az egyén helyzetét.
Talán depresszió alakult ki, ami elvette minden belső erejét. Az is előfordulhat, hogy az embert munkahelyi elbocsátással fenyegetik, így nem tudja kezelni a személyes problémákat.
A tétlensége nem jelenti azt, hogy bármit is szabotál. Valószínűleg most nem a legjobb időszak az életében valamiféle változásra.
Neki beszélnie kell
Nem mindig beszél az ember a problémáiról, hogy segítséget kapjon. Néha csak ki kell dobnia a felgyülemlett érzelmeket, erkölcsi támogatást kell kapnia, nem pedig segítséget.
Nincs szüksége szemrehányásra és előadásokra. Csak egy kis együttérzésre van szüksége.
Fennáll a negatív következmények veszélye
A helyzet csak kívülről nézve tűnhet egyértelműnek. De maga az áldozat is láthatja ezt különböző szögekből. Egy személy megértheti, hogy bármilyen cselekedet csak súlyosbítja helyzetét, és nem javítja.
Ebben az esetben inkább kivárja a vihart, és akkor kezd el cselekedni, amikor a helyzet stabilizálódik. Természetesen vannak esetek, amikor az egyén a korlátozott gondolkodás miatt nem látja a nyilvánvalót. Ebben a helyzetben el kell magyaráznia, mi történik, nyissa ki a szemét. De nem kell érte tenned semmit.
Az infantilizmus megerősítése részvétel által
Ha az ember érett ember, akkor saját magának kell megoldania a problémáit. Az egyén felnövekedésének folyamata lehetetlen döntések meghozatala, kezdeményezőkészség nélkül.
Meg kell tanulnia felelősséget vállalni, függetlennek lenni. Semmiben nem szabad segíteni annak az embernek, akinek fel kell nőnie, tapasztalatot kell szereznie. Csak a dudorok betömésével lesz képes igazán felnőtté válni.
A változás tönkreteheti a világról alkotott képet
Ha részt vesz egy másik ember problémáinak megoldásában, felnyithatja a szemét valamire, amit sokáig nem vett észre. Amit lát, megdöbbentheti az egyént, egy pillanat alatt lerombolhatja a világról alkotott megszokott képét.
Mindez nem csak árt az embernek, hanem a lelki egészségére is kihat. Az ember nem fog tudni megbocsátani annak, aki elvette a reményét a legjobbak iránt, aki megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy higgyen a csodában.
A probléma a norma
Ha ezt a véleményt az áldozat is osztja, akkor biztosan nem szükséges segítséget nyújtani. Az ember megszokhatta a pénzhiányt, a megaláztatást, a sértéseket. Számára a rossz élet a norma.
Megszokta, hogy egy bizonyos környezetben él, nem nehéz kommunikálnia egy bizonyos körrel. Ilyen helyzetben csak oktató beszélgetéseket folytathat, magyarázza el, miért nem szabad elviselnie egy rémálmot. De semmiben sem kell segítenie az áldozatnak.
Nem kell senkihez rohanni az első hívásnál. Igen, meghallgathatod egy barátod, de nem kell azonnal sietned, hogy segíts neki. Ez túl sok. Néha csak meg kell hallgatni a szenvedőt, együttérző szavakat mondani neki. Ez elég lenne ahhoz, hogy megkapja a hőn áhított megkönnyebbülést.