A pneumothorax a tüdőn kívül, de a pleurális üregben lévő levegő gyűjteménye. Ez akkor fordul elő, amikor a levegő felhalmozódik a mellkas parietális és zsigeri mellhártyája között. A mellhártya savós membrán, amelyből áll két levél – zsigeri és parietális, amelyek között a pleurális üreg korlátozott. A mellhártya zsigeri lapja a tüdőt fedi, azzal szorosan egybeforrva, a mellhártya parietális lapja pedig a mellkasfal belsejét.
A levegő felhalmozódása a pleurális térben nyomást gyakorolhat a tüdőre, és azt okozhatja összeomlik. Az összeomlás mértéke határozza meg a pneumothorax klinikai megjelenését. A levegő kétféle módon juthat be a pleurális térbe – vagy trauma révén, amely a mellkasfalon keresztül nyílást okoz; vagy a tüdőből a zsigeri mellhártya elszakításával.
Kétféle pneumothorax létezik: traumás és atraumatikus. Az atraumás pneumothorax két altípusa az elsődleges és a másodlagos. Az elsődleges spontán pneumothorax spontán, ismert kiváltó esemény nélkül, míg a másodlagos spontán pneumothorax egy mögöttes tüdőbetegség után következik be. A traumás pneumothorax tompa vagy átható trauma következménye lehet.
A pneumothorax tovább osztályozható egyszerű, feszült vagy nyisd ki. Egy egyszerű pneumothorax nem mozdítja el a mediastinalis struktúrákat, mint a feszítő pneumothorax. A nyitott pneumothorax egy nyitott seb a mellkasfalban, amelyen keresztül a levegő belép és kilép.
A pneumothoraxban a mellkason belüli nyomásgradiens megváltozik. Normális esetben a mellhártya üregében a nyomás negatív a légköri nyomáshoz képest. Amikor a mellkas fala kifelé tágul a légzés során, a tüdő is kitágul a mellhártya parietális és zsigeri mellhártyája közötti felületi feszültség miatt. A tüdő összeeshet miatta rugalmas visszarúgás (rugalmas szívási ellenállás).
A pneumothorax klinikai megjelenése lehetséges váltakozik a tünetmentestől a mellkasi fájdalomig és a légszomjig. A tenziós pneumothorax súlyos hipotenziót (obstruktív sokkot) és akár halált is okozhat. A megemelkedett központi vénás nyomás nyaki visszértágulathoz és hipotenzióhoz vezethet. A betegek tachypnoét, nehézlégzést, tachycardiát és hipoxiát tapasztalhatnak.
Az elsődleges spontán pneumothoraxot a betegeknél előfordulóként határozták meg mögöttes tüdőbetegség nélkül, de ezeknél a betegeknél tünetmentes bullák vagy thoracotomia során bullák voltak. A primer spontán pneumothorax patogenezisében elengedhetetlen a tüdőgyulladás és az oxidatív stressz. A dohányosoknak megnövekedett a gyulladásos sejtek száma a kis légutakban, és fokozott a pneumothorax kockázata.
Másodlagos spontán pneumothorax fordul elő mögöttes tüdőbetegség jelenléte, túlnyomórészt krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD); mások lehetnek a tuberkulózis, a szarkoidózis, a cisztás fibrózis, a rosszindulatú daganatok, az idiopátiás tüdőfibrózis és a tüdőgyulladás. pneumocystis jiroveci.
Iatrogén pneumothorax miatt fordul elő szövődmény orvosi vagy sebészeti beavatkozásról. A thoracentesis a iatrogén pneumothorax leggyakoribb oka.
A traumás pneumothoraces tompa vagy áthatoló következménye lehet sérülés; gyakran egyirányú szelepet hoznak létre a pleurális térben (lehetővé teszi a légáramlás belépését, de nem távozását). A tenziós pneumothorax leggyakrabban az intenzív osztályon fordul elő pozitív nyomású lélegeztetés alatt álló betegeknél.
Referenciák:
1. Nemzeti Biotechnológiai Információs Központ (NCBI). Catherine L. McKnight; Bracken Burns. Pneumothorax
2. Wong A, Galiabovitch E, Bhagwat K. Az elsődleges spontán pneumothorax kezelése: áttekintés
3. Singh SK, Tiwari KK. A tuberkulózissal összefüggő pneumothorax klinikai és radiológiai jellemzőinek elemzése
