Az atelektázia a tüdő egy részének vagy egészének levegőhiánya, aminek következtében a tüdő parenchyma (egy adott belső szerv fő funkcionális elemeinek összessége) összezsugorodik. A kis légutak részleges vagy teljes, reverzibilis összeomlása okozza, ami a szén-dioxid és az oxigén cseréjéhez vezet.
Az atelektázia kialakulásának mechanizmusa az egyiknek köszönhető a három folyamat: a tüdőszövet összenyomódása (kompressziós atelektázia), az alveoláris levegő felszívódása (reszorpciós atelektázia), vagy a pulmonális felületaktív anyag károsodott termelése vagy károsodott működése. Az atelektázia obstruktív, nem obstruktív, posztoperatív és lekerekített atelektáziaként osztályozható.
Nem obstruktív atelektázia tovább osztályozható a kompressziós, adhezív, a cicatrizáló, a relaxációs és a helyettesítő atelektázisnak. A kompressziós atelektázia másodlagos a tüdőre gyakorolt megnövekedett nyomás miatt, amely az alveolusok összeesését okozza.
Tapadó atelektázia gyakran a felületaktív anyag hiányából vagy diszfunkciójából ered, amint az akut légzési distressz szindrómában vagy koraszülött légzési distressz szindrómában látható. A felületaktív anyag csökkenti az alveolusok felületi nyomását és megakadályozza az alveoláris összeomlást. Ezért a felületaktív anyagok termelésében és működésében bekövetkezett bármilyen változás gyakran az alveoláris felületi nyomás növekedésében nyilvánul meg, ami instabilitáshoz és összeomláshoz vezet.
Cicatrizáló atelektázia gyakran a tüdő parenchymát érintő fibrózis következménye, ami tüdőzsugorodáshoz vezet. Az atelektázis gyulladásához vezető folyamatok közé tartozik a tuberkulózis, a tüdőfibrózis és más krónikus folyamatok, amelyek megzavarják a tüdőt.
Relaxációs atelektázia a parietális és zsigeri szövetek közötti kapcsolat elvesztésével jár, amint az pneumothoraxban és pleurális folyadékgyülemben látható. A helyettesítő atelektázia az atelektázia egyik legsúlyosabb formája, és akkor fordul elő, ha a teljes lebenyben az összes alveolus helyébe daganat lép. Ez általában bronchioalveoláris karcinómában figyelhető meg, és a tüdő teljes összeomlását eredményezi.
Obstruktív atelektázia gyakran reszorpciós atelektáziának nevezik, részben vagy teljesen elzárja a szellőzést, és belső vagy külső légúti elzáródás miatt következik be. A reszorpciós atelektázia másodlagos lehet számos kóros folyamat miatt, beleértve az intrathoracalis daganatokat, a nyálkahártya dugókat és a légúti idegentesteket. A gyermekek különösen érzékenyek a reszorpciós atelektázisra, ha aspirált idegen test van jelen, mivel gyengén fejlett lélegeztetési útvonalaik vannak.
Posztoperatív atelektázia általában az általános érzéstelenítést követő 72 órán belül jelentkezik, és jól ismert posztoperatív szövődmény. Lekerekített atelektázia ritkábban fordul elő, és gyakran előfordul azbesztózisban. A patológia magában foglalja az atelektatikus tüdőszövet felhajtását a mellhártya felé.
Referenciák:
1. Peroni DG, Boner AL. Atelektázia: mechanizmusok, diagnózis és kezelés
2. Woodring JH, Reed JC. A pulmonalis atelectasia típusai és mechanizmusai
3. Nemzeti Biotechnológiai Információs Központ (NCBI). Kelly Grott; Shaylika Chauhan; Julie D. Dunlap. Atelektázia
