Az autoimmun betegségek olyan betegségek, amelyek a szervezet immunrendszerének saját sejtjei elleni túlzott aktivitásának következményeként jelentkeznek. Az immunrendszer szöveteit idegen elemként érzékeli, és elkezdi károsítani azokat. Az ilyen betegségeket szisztémásnak is nevezik, mivel a test egészének egy bizonyos rendszere károsodik, és néha az egész testet érinti. A modern orvosok számára az ilyen folyamatok megnyilvánulásának okai és mechanizmusa továbbra is tisztázatlan.
Úgy tartják, hogy a stressz, a sérülések, a különféle fertőzések és a hipotermia kiválthatja az autoimmun betegségeket.
Az autoimmun folyamat (autoimmunitás) az autoantigének által kiváltott immunválasz egy formája normál és patológiás körülmények között.
Az autoimmunitás és a bélmikrobióma állapota közötti kapcsolat
Az autoantitestek jelenléte önmagában nem jelzi a betegség kialakulását. Alacsony titereknél az autoantitestek folyamatosan megtalálhatók az egészséges egyének vérszérumában, és részt vesznek a homeosztázis fenntartásában: megszabadulnak a hibás struktúráktól, eltávolítják az anyagcseretermékeket, idiotípusos kontrollt és egyéb élettani folyamatokat biztosítanak. Az autoantitestek viszonylag alacsony titere, valamint az antitest-receptor komplexek gyors endocitózisa miatt ezek az autoantitestek nem képesek saját sejtjeik károsodását okozni.
Normális esetben az immunrendszer szabályozó mechanizmusokon keresztül gátolja a limfociták autoreaktivitását. Ha megzavarják őket, az önantigénekkel szembeni tolerancia elvesztése következik be. Ennek eredményeként az autoantitestek feleslege és/vagy a citotoxikus sejtek aktivitásának növekedése vezet a betegség kialakulásához.
Tágabb értelemben az „autoimmun betegségek” kifejezés magában foglal minden olyan rendellenességet, amelynek etiológiájában és/vagy patogenezisében az autoantitestek és/vagy autoszenzitizált limfociták elsődleges vagy másodlagos komponensként vesznek részt.
Az autoimmun betegségek krónikusak, mivel az autoimmun választ folyamatosan fenntartják a szöveti antigének. A sejtek autoimmun pusztításának mechanizmusa magában foglalja mind a különböző osztályokba tartozó specifikus antitesteket, mind a T-sejtek olyan alpopulációit, amelyek képesek reagálni saját antigénjeikre. Valamennyi autoimmun betegségben a gyulladás szerepel, mint előfordulásuk egyik vezető patogenetikai mechanizmusa.
Egyes esetekben a tolerancia megsértése elsődleges, és a betegség kialakulásának oka lehet, más esetekben különösen hosszú távú krónikus betegségekben (krónikus pyelonephritis, krónikus prosztatagyulladás). Gyakran előfordul, hogy egy betegnél több autoimmun betegség, különösen autoimmun endokrinopátia alakul ki.
Az ebbe a betegségcsoportba tartozó betegségek közül meg kell jegyezni a rheumatoid arthritist, a pajzsmirigy számos autoimmun betegségét. Az autoimmun az 1-es típusú diabetes mellitus, a sclerosis multiplex, szisztémás kialakulásának mechanizmusa is erythematosus. Vannak olyan szindrómák is, amelyek autoimmun jellegűek.
Probiotikumok, mint immunmodulátorok
Napjainkban az orvostudomány egyre inkább az immunmodulációra helyezi a hangsúlyt, mint egy természetesebb és hatékonyabb taktikára, amely kiváló kilátásokkal rendelkezik a jelenben és a jövőben is. Ezzel a megközelítéssel pedig nagy kilátások vannak a probiotikumok használatában.
Például a B. longum bifidobaktériumok és a P. shermanii propionsav immunmoduláló baktériumok. Ezért ezeknek a baktériumoknak az autoimmun betegségben szenvedő betegek általi fogyasztása, akár külön-külön, akár egymással kombinálva, korlátozhatja a szervkárosodást, és hozzájárulhat a szervezet normál homeosztázisának helyreállításához.
Megjegyzendő, hogy az autoimmun jellegű betegségekben a gyomor-bélrendszeri mikroflóra egyensúlyában észrevehető változások következnek be a szervezetben, pl. változások az emberi mikrobiomban. Bizonyos baktériumok uralják a bélrendszert, elnyomva a más nemzetségekből származó baktériumokat, amelyek fontos anyagok termeléséért felelősek.
A normál mikroflóra vizsgálata nagy jelentőséggel bír a betegségek megelőzésében és kezelésében. A baktériumok tanulmányozása Faecalibacterium prausnitzii jelentős előrehaladást ért el a Crohn-betegség kezelésében. Kiderült, hogy a Faecalibacterium fontos szerepet játszik az immunválasz modulálásában, és képes megakadályozni a bélfal pusztulását ebben a betegségben.
Érdekes tények derültek ki az emberi mikrobiom változásai és egy olyan autoimmun betegség, mint az ízületi gyulladás közötti kapcsolat vizsgálata során is. Egyébként a mikrobiomnak az enthesitissel összefüggő ízületi gyulladás lefolyására gyakorolt hatásának egyik mechanizmusa a Faecalibacterium nemzetséghez tartozó baktériumok számának csökkenése a bélben, ami butirátot termel, amely gyulladásgátló tulajdonságokkal rendelkezik.
Egy rheumatoid arthritis vizsgálata során pedig azt találták, hogy az olyan ízületi gyulladásban szenvedő betegektől származó anyagminták 75%-ában, akik még nem kezdték meg a kezelést, magas koncentrációjú Prevotella copri. A Prevotella copri populáció növekedésének hátterében a jótékony Bacteroides baktériumok szintje csökken. Mindössze két hét alatt a P. sopri domináns pozíciót foglalt el a bélrendszerben, elnyomva a nemzetségekhez tartozó baktériumokat Bacteroides és Lachnospiraceae.
Érdemes megjegyezni, hogy számos tanulmány talált kapcsolatot a bélmikrobióta összetétele és a sclerosis multiplex kialakulása között. A sclerosis multiplex egy krónikus autoimmun betegség, amelyben az agyban és a gerincvelőben lévő idegrostok mielinhüvelye érintett. A baktériumok két csoportja, az Acinetobacter és az Akkermansia négyszer gyakrabban fordul elő sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél, mint egészségeseknél, amelyek négyszer akkora, mint a Parabacteroides. A kísérleti ellenőrzés pontosan ezt mutatta Acinetobacter és Akkermansia azok, amelyek specifikusan a T-sejtekre hatnak, végül gyulladáshoz és az autoimmunitás aktiválásához vezetnek.
Mindezen tanulmányok szerzői azt sugallják, hogy a bél mikroflóra korrekciója (beleértve a probiotikumok segítségével is) ha nem is gyógyít, de jelentősen enyhítheti a betegek állapotát, de az autoimmun betegségek és a mikrobiom változásai közötti kapcsolat további vizsgálata szükséges.
