Meglepőnek tűnhet az az elképzelés, hogy a fák hangot adnak, amikor szomjasak, de ez a tudományban és a természetben gyökerező jelenség. Míg a fák nem adnak ki hangokat ugyanúgy, mint az emberek vagy az állatok, szorongásaikat finom jelek és folyamatok sorozatán keresztül közlik. A természeti világnak ez az érdekes aspektusa rávilágít a Föld összes élőlényének összekapcsolódására.
Amikor egy fa szomjas, bonyolult események láncolatát indítja el, hogy megbirkózzon a vízhiánnyal. Ennek egyik legszembetűnőbb mechanizmusa az illékony szerves vegyületek (VOC) légkörbe kerülése. Ezek a vegyületek, köztük az izoprén és a terpének, a fenyő- és fenyőfák jellegzetes aromáinak kialakításában játszott szerepükről ismertek. A vízstressz során azonban a fák növelik VOC-kibocsátásukat, ami aromás reakciót eredményez, amelyet az emberek „illatként” érzékelhetnek.
Bár ezek a VOC-ok nem tekinthetők hagyományos „hangoknak”, a szaglásunk észlelheti őket, ami arra utal, hogy a fák valóban küldenek jeleket, ha szomjasak. Úgy gondolják, hogy ez a VOC-kibocsátás figyelmeztetésül szolgál a szomszédos fáknak, tájékoztatva őket a vízhiányról, és potenciálisan arra készteti őket, hogy tegyenek olyan védekezési intézkedéseket, mint például a sztómáik (kis levélnyílások) bezárása a nedvesség megőrzése érdekében.
A fák szomjúságjelzésének másik érdekes aspektusa a szárazságra adott válasza. Egyes kutatók azt találták, hogy amikor a fák kiszáradnak, „ultrahangos recsegést” generálnak törzsükben. Ezek a hangok túl magasak ahhoz, hogy az emberi fül hallja őket, de speciális berendezéssel rögzíthetők és elemezhetők. Úgy gondolják, hogy ezeket az akusztikus jeleket a levegőbuborékok felrobbanása generálja a xilémben, amely a víz és a tápanyagok fába szállításáért felelős szövet.
Ezenkívül a fák gyökerei létfontosságú szerepet játszanak vízszükségleteik kommunikálásában. Amikor egy fa vízhiányt érzékel, a gyökerei specifikus váladékokat bocsáthatnak ki, amelyek befolyásolhatják a talaj mikrobióma összetételét. Ez viszont hatással lehet a közeli fákra és a növényzetre, és a kémiai jelek komplex hálózatát hozhatja létre a föld alatt.
Bár a fák nem adnak ki a hagyományos értelemben vett hangot, amikor szomjasak, különféle kémiai és fizikai jeleket használnak, hogy közöljék vízterhelésüket a szomszédos fákkal és a környezettel. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy a természeti világ milyen figyelemre méltó módon kapcsolódik egymáshoz, és rávilágít ökoszisztémáink megértésének és védelmének fontosságára, hogy biztosítsuk e figyelemre méltó szervezetek egészségét és hosszú élettartamát.
