A terapeuták és pszichológusok szerint a katarzis az erős érzelmek külső megnyilvánulása, amely megkönnyebbülést hoz az egyén számára. Ezt a kifejezést először Josef Breuer, a „pszichoanalízis atyjának”, Sigmund Freudnak a munkatársa használta a pszichológiában. Josef Breuer hipnózist alkalmazott páciensein, hogy segítsen nekik „előhozni” a rejtett traumás érzelmeket, hogy megszabadítsa őket a hisztériától. Freud később a katarzis fogalmát használta, és úgy vélte, hogy az ember csak akkor tud meggyógyulni, ha tudatosítja a mély, öntudatlan érzelmeket és gondolatokat.
Több:
Példák a katarzisra
Fizikai gyakorlatok
A fizikai aktivitásról kimutatták, hogy javítja a hangulatot és csökkenti a szorongást. Sok embernek a sport révén sikerül elemeznie érzelmeit, ami megkönnyebbüléshez vezet, és segít leküzdeni a traumatikus eseményeket.
Művészet
Több:
A művészet tisztító hatással van azokra az emberekre, akik élvezik, és felismerik magukat egyes művekben. Megnézhetsz egy szomorú filmet egy magányos gyermekről, és elgondolkodhatsz a szüleiddel vagy gyermekeiddel fennálló kapcsolaton és kapcsolatokon.
Tapasztalt veszteség
A személyes veszteség a katarzis erőteljes katalizátora. A veszteség más jellegű is lehet – egy szeretett személy halála, válás, munkahely, pénz, barát elvesztése. Az ilyen életfordulatok olyan érzéseket ébresztenek, amelyek a kétségbeesés mélységébe sodorják az embert, hálával töltik el, vagy arra késztetik, hogy újragondolja életét. Hasonló érzést élünk át egy temetésen. Ilyen esetekben a szomorúság a legjobb kiút.
Írás
Több:
A terápiás módszerek közé tartozik az írás – a napló vezetése. Ily módon az ember könnyebben vizualizálja és elemzi saját érzéseit, ami segít neki megbirkózni egy nehéz helyzettel.
Az ókori Görögországban
A „katarzis” fogalmát a pszichológiában a múlt század óta használják, de a szó eredete az ókorból származik. A „katarzist” először Arisztotelész görög filozófus használta „Poétika” című művében, ie 330 körül. A szó az egyik egyszerű válasz arra a kérdésre, hogy a görögök miért szeretnek színházba járni.
A kifejezés a görög katharsis szóból származik, ami „megtisztulást, megtisztulást” jelent. Arisztotelész ezzel a szóval jellemezte a közönség érzelmi reakcióit a darabra. Arisztotelész úgy gondolta, hogy a közönség olyan érzelmek felszabadulását tapasztalja meg, mint a félelem és az együttérzés, ahogy a darab cselekménye kibontakozik. Ez az érzelmi felszabadulás a lélektisztulás egyik formája.
Az ókori görög filozófus úgy vélte, hogy a katarzis a színházi élmény elengedhetetlen része, mivel lehetővé teszi a közönség számára, hogy azonosuljon a szereplőkkel, átélje érzelmeit és jobban megértse az emberi állapot sajátosságait. Arisztotelész szerint ez az érzelmi felszabadulás jótékony hatással van az emberekre, mert segít megtapasztalni a megértés érzését, bár érzelmi felfordulás eredményeként.
Több:
Sok teoretikus és filmes a korszakok során használta a katarzis fogalmát. Még ma is úgy gondolják, hogy a nézőknek érzelmileg kell meghatódniuk ahhoz, hogy megértsék a történetet és a benne szereplő szereplőket.
