A római katolikus egyházban ünnep és egyben parancsolt ünnep, amelyet templomokban vagy temetőkben szentmisével celebrálnak. A temetők tömeges látogatásaihoz kapcsolódik, gyertyát gyújtani, megemlékezni az elhunytról, és imádkozni üdvösségükért és feltámadásukért.
Régebben több európai közösségben tavasszal emlékeztek meg az elhunytak ünnepeiről. Kapcsolódott a madarak érkezéséhez, a természet ébredéséhez és annak gondolatához az elhunyt lelkei ebben az időszakban térnek vissza az élők közé.
Az ünnep története Mindenszentek a 4. századra nyúlnak vissza, hiszen a keleti egyházban már ekkor ünnepelték mindazok emlékét, akik életüket adták a hitért. A nyugati egyházban a Mindenszentek megemlékezése a 7. század elejére, konkrétan 609-re nyúlik vissza, amikor IV. Bonifác pápa. több mártír csontjait a római Pantheonba szállíttatta. Ugyanakkor ezt az eredetileg pogány istenek templomát a mindig Szűz Máriának és minden szentnek szentelte. Eredetileg mindenszentek napját május 13-án ünnepelték. Azoknak kellett szentelni, akik munkájukkal örök boldogságot értek el, és akikre a hívek figyelme a lelkek üdvösségéért való imádkozásra irányul. III. Gergely pápa úgy döntött, hogy a dátumot november első napjára módosítja. (731-741), amikor a Szent Bazilikában. Péter, amelyet I. Konstantin első keresztény császár épített, ünnepélyesen felszentelte a kápolnát minden szent tiszteletére. A katolikus egyház azonban ezen a napon azokra is emlékezik, akiket hivatalosan nem nyilvánítottak szentnek.
Az ünnepre Mindenszentek minden év november második napján folytatódik Lelkek – népies nevén Dušičky. Az emlékművet Odilo cluny-i szent apát vezette be 998-ban. A cluny-i szerzetesek hatására a 11. század folyamán nagymértékben bővült. A katolikus egyház évszázadok óta mindkét napot összekapcsolta nemcsak egy személy halálával, hanem feltámadásának reményével is.
Szlovákia területén a szocialista időszakban a rezsim igyekezett lehetőség szerint felszámolni a Mindenszentek vallási dimenzióját. Például az 1970-es és 1980-as években a civil ügyekkel foglalkozó csoportok emlékünnepségeket szerveztek, amelyeken az elhunytra emlékeztek. Gyászzenéből, szavalatokból, temetési beszédekből álltak, esetenként meg is nevezték az elhunytat, aki év közben halt meg az adott faluban, városban. Ezeket a szertartásokat rendszerint újonnan épült siralomházakban tartották.
A protestáns egyházak nem ismerik el a szentek kultuszát, azaz még csak nem is Mindenszentek napja, de az elhunytak emlékműve szerepel az egyházi kalendáriumokban. Számukra az egyik legfontosabb ünnep a reformáció napjaként ismert október 31. A templomi szertartások keretében az elhunytakra is emlékeznek, felolvasják az adott plébánián elhunytak előző évi névsorát.
A hagyományos szokások szempontjából a protestáns egyházak nagyon sokáig kerülték a gyertyagyújtást a sírokon, ezt kifejezetten katolikus szokásnak tartották, míg ezeket az elképzeléseket és a gyertyagyújtás mellőzését környezetükben olykor a 90-es évekig követték. a 20. század.
