Sok ember számára automatikus és látszólag általános szokás, hogy lefekvés előtt becsukja a szekrényajtót . Ez a mindennapi cselekedet azonban pszichológiai jelentőséggel bírhat.
A vizuálisan rendezett környezetre való törekvéstől kezdve a tudatalatti félelmek csillapításának szükségességéig ez a viselkedés többet elárul lelkiállapotunkról.
A szekrényajtók becsukása a rend és a szervezettség iránti preferenciánkat tükrözheti. A vizuálisan rendezetlen tér hozzájárul a nyugalom és a stabilitás érzéséhez, különösen lefekvés előtt, amikor agyunk igyekszik kikapcsolni a napi ingereket. Ez a cselekedet különösen gyakori lehet azoknál az embereknél, akik jól érzik magukat a strukturált, káoszmentes környezetben.
Egyes esetekben a gyakorlat irracionális félelmekhez vagy gyermekkori emlékekhez kapcsolódik. A szekrény belsejében lévő sötétség és a lehetőség, hogy „valami” kijön belőle, bár nem valóságos, bizonytalanságérzetet kelthet . Ez a viselkedés gyermekkori élményekhez köthető, ahol az ismeretlentől való félelem jobban elterjedt volt. Felnőtteknél az ajtók bezárása egyfajta módja lehet e visszamaradt érzelmek enyhítésének.
A cselekmény pszichológiai megközelítésből
Pszichológiai megközelítésből nézve az ajtók bezárása rituáléként is működhet, hogy megerősítse a biztonságérzetet egy olyan kiszolgáltatott időszakban, mint az alvás. Ezáltal megszűnik a vizuális bizonytalanság, és olyan ellenőrzött környezetet teremt, amely megnyugvást nyújt, lehetővé téve a mélyebb, pihentetőbb alvást.
Egyeseknél ez a szokás egy szélesebb körű éjszakai rutin része. A párnák megigazításához vagy a világítás lekapcsolásához hasonlóan a szekrényajtók bezárása is szimbolikus cselekedetté válik, amely a nap végét jelzi. Ennek a rituálénak az ismétlése pszichológiai horgonyként működhet, amely felkészíti az agyat a pihenésre, megkönnyítve az ébrenlét és az alvás közötti átmenetet.
Ha a szekrényajtók bezárásának szükségessége elkerülhetetlenné válik, vagy ha ez nem történik meg, erős szorongást vált ki, akkor ez az enyhe kényszerbetegség (OCD ) jellemzőivel hozható összefüggésbe. Bár ez a viselkedés nem feltétlenül utal klinikai problémára, de jelezheti a túlzott kontroll iránti törekvést vagy a stressz kezelésének egyik módját.
Végül, ez a szokás egy ablak a pszichológiánkba. Míg sokak számára egyszerűen esztétikai preferencia, mások számára megküzdési mechanizmus vagy mélyebb érzelmek tükröződése lehet. A rutinunk ezen apró részleteinek megfigyelése segíthet jobban megérteni önmagunkat, és bizonyos esetekben azonosítani azokat a területeket, ahol elménk nagyobb egyensúlyra törekszik.
Végül, ez a szokás egy ablak a pszichológiánkba. Míg sokak számára ez egyszerűen csak esztétikai preferencia, mások számára lehet egy megküzdési mechanizmus vagy mélyebb érzelmek tükörképe. A rutinunk ezen apró részleteinek megfigyelése segíthet jobban megérteni önmagunkat, és bizonyos esetekben azonosítani azokat a területeket, ahol elménk nagyobb egyensúlyra törekszik.