A csomagok átvételekor és kicsomagolásakor különböző csomagolási maradványok halmozódnak fel, többek között buborékfóliák. Még ha egyszer már használták is, általában még mindig jó állapotban van, és újra felhasználható. Nincs ötlete, hogy mit kezdjen vele? Nemcsak otthon, hanem a kertben is hasznos – télen szilárd gátat képez a hideg ellen, ugyanakkor elriasztja a kártevőket, amelyek ellen eddig úgy tűnt, hogy nincs kiút.
A buborékfólia hasznos a tél előtt
Minden online rendelésnél ki kell csomagolni a csomagokat, amelyek a megrendelt cikkek mellett különböző csomagolóanyagokkal is tele vannak. Törékeny kütyük, lakberendezési tárgyak, dekorációs kiegészítők, üvegáruk vagy konyhai eszközök vásárlása esetén a kiskereskedők további védőanyaggal látják el a termékeket. Ez általában buborékfólia, amely kiválóan elnyeli a szállítás közbeni ütéseket, és megakadályozza, hogy a törékeny tárgyak egymáshoz dörzsölődjenek és ütközzenek.
Mit tegyünk a nagy mennyiségű megmaradt fóliával? Újra lehet-e használni az egyszer használatos csomagolóanyagot? Az ilyen fólia általában kiváló állapotban van, és a műanyag szemetesbe dobni egyszerűen pazarlás lenne – hiszen az anyag többszörösen felhasználható.
A buborékfólia jól fog jönni ezen a télen, mind otthon, mind a kertben. Íme, egyszerű tippek arra vonatkozóan, hogyan használhatja okosan, hogy megvédje a télre érzékeny növényeket mind a hidegtől, mind pedig egy bizonyos észrevétlen, de nagyon káros hívatlan vendégtől.
- A buborékfólia első felhasználási területe a kertben természetesen a növények fagy elleni védelme. A fólia a buborékos szerkezetnek és a benne visszatartott légbuborékoknak köszönhetően hőszigetelő réteget képez, ha a szár, a főhajtások köré tekerjük, vagy előre megfeszített fémhálóval töltjük meg. Ez segít az olyan növényeknek, mint a hortenziák, magnóliák, rododendronok vagy például a fiatal, újonnan ültetett rózsabokrok könnyebben elviselik a magas fokú fagyokat.
- A műanyag fóliák másik felhasználási területe a kártevők, például a hernyókelleni védekezés, amelyek alagutakat és fészkeket építve károsíthatják a növények gyökérzetét, megrághatják a hagymákat, gumókat, rizómákat és tönkretehetik a kérget. Ahelyett, hogy a zöldségeskert egy részét hálóval kerítenénk el, vagy áttört kerítéssel vennénk körül, jobb, ha egy dupla buborékfóliasávot feszítünk ki az oszlopok fölé . Szeretné, ha a rágcsáló békén hagyná a kerti növényeket? Az újrahasznosított fólialapokat laposan is kiterítheti azon növények köré, amelyeket a kártevő leginkább megtámad.
Buborékfólia használata a lakásban
A buborékfólia fontos tulajdonsága, hogy az anyag kiválóan védi a tárgyakat a nedvességtől. Ez az egyik oka annak, hogy a bútorok és lakberendezési tárgyak védelmére használják például a pincében vagy garázsban történő hosszú távú tárolás során, ahol azok ki vannak téve a nedvesség negatív hatásainak. De az újrahasznosított buborékfólia, például a vásárlásból származó, házilag készített ablaktömítésként is használható .
Ha úgy érzi, hogy az ablakokon keresztül hideg jön be, és a szobája hidegnek tűnik, még akkor is, ha a radiátorok le vannak kapcsolva, akkor valószínű, hogy a régi ablakai nem légmentesen zárnak, és további szigetelőrétegre lenne szükségük a hidegebb időjáráshoz . Az internetfelhasználók szerint a vízüvegre ragasztott buborékfólia (ehhez használjon szórófejes flakont) gyors módja az ablakok szigetelésének. A buborékfólia oldalát az ablaküveghez nyomva hoz létre egy hővédő réteget – az előzetesen ráhordott víz állítólag ragasztóként hat.
Inkább nem kockáztatná meg a víz használatát, mert attól tart, hogy fekete penész képződik a tömítéseken, amíg a fólia az ablakon van? Ez valóban kockázatos, ezért biztonságosabb, ha a fóliát több helyen kétoldalas ragasztószalaggal ragasztja fel, vagy közvetlenül az üveggyöngyre ragasztja. Az ablakok védelme után maradtak apró fóliadarabok? Használja fel őket az erkélyen lévő virágcserepek vagy a bent, a hideg ablakpárkányon álló, szivárgó ablak mellettivirágcserepek becsomagolására, hogy a téli hidegnek ne sikerüljön behatolnia és kárt tenni bennük.
