Kheopsz fáraó piramisa, amely az egyiptomi főváros, Kairó közelében található, és 140 méter magas, joggal tekinthető a világ legmagasabb piramisának.
De a legmagasabb még mindig nem jelenti a legnagyobbat. Rekordmagassága ellenére nem a legterjedelmesebb – ez a cím a mexikói Cholula nagy piramisához tartozik. Ez a 66 méteres magasságú építmény 450 × 450 méter alapterületű (a Cheops mérete 230 × 230).
A nagy piramis Cholula de Rivadavia modern városában A mexikói Puebla államban található, körülbelül 100 kilométerre a főváros – Mexikó város – repülőterétől. A Kr.e. 3. és 8. század között épült. Vallási célokra használták, és gyakran áldoztak ott. Az építtető törzs neve nem ismert; a 12. század után egymás után a toltékok és aztékok használták.
Az ősi indiai Cholula város piramistát több évszázadon át építették, és egy tollas istenségnek szentelték – akit később az aztékok Quetzalcoatlnak neveztek el. Valóban lényegesen alacsonyabb, mint a Kheopsz-piramis, de térfogata majdnem kétszer akkora – 4,45 millió köbméter a 2,5 millióval szemben. A szerkezet belsejében több száz különböző alagút készül. Akár 100 ezer ember élt a piramis körül, mert Cholula városa az egyik legnagyobb volt az egész ókori világban.
Hogyan került a piramis a föld alá?
A XII. században, amikor a toltékok a piramis közelében telepedtek le, a vallásos jelentés csak a tetején lévő templomban maradt fenn, a piramis alsó része földrétegek alatt rejtőzött. A tudósok egyelőre csak találgatják, mi vezetett ilyen helyzethez. Talán az építmény fokozatosan eltűnt a föld alatt, mert már senki sem használta. Van olyan változat is, hogy a piramis alsó része földrétegek alá süllyedt egy természeti katasztrófa, például árvíz vagy vulkánkitörés során. Lehetséges, hogy a helyi lakosok maguk borították be a piramist földdel, hogy elrejtik a betolakodók elől.
Ha az utóbbi hipotézis igaz, akkor Cholula népe jól járt. 1519 októberében a híres spanyol konkvisztádor, Hernán Cortés elfoglalta a várost. A kisebb piramisok közül sokat kifosztottak. Cholula meghódítása után a spanyolok elkezdték saját templomaikat építeni. Az egyiket, a Nuestra Señora de los Remedios-t, közvetlenül a Nagy Piramis tetején állították fel. De a hódítóknak fogalmuk sem volt arról, hogy mi rejlik főtemplomuk alatt.
De a piramis nem maradt sokáig rejtve. 1535-ben Toribio de Benavente Motolinia pap („motolinia” az azték nyelven „szegény”) vette észre kőrészeit. A csúcson található keresztény templom miatt azonban a piramis sokáig érintetlen maradt. De a 19. század elején Alexander von Humboldt német felfedező régészeti ásatásokat kezdett. A szerkezetet „a piramisok közül a legnagyobb, legrégebbi és legfigyelemreméltóbbnak” minősítette.
Az 1970-es évekig a kutatóknak sikerült feltáró alagutakat ásniuk, összesen 8 kilométer hosszúságban. Felfedezték, hogy az építkezéshez agyagtéglákat használtak, amelyek a mexikói éghajlatnak megfelelően ellenállóak voltak. A piramis mélyén egy mesterséges barlangot fedeztek fel, amelyet az aztékok talán az alvilág bejáratának tekintettek. Egy látogatás során a régészeknek sikerült találniuk egy festményt, amely egy rovarhoz hasonlót ábrázol. Geoffrey McCafferty régész szerint az ókori művész egy átalakuló pillangót festhetett. A piramisban felfedeztek egy helyet, ahol gipszbevont emberi koponyák találhatók.
A Cholula piramis jelenleg népszerű turistalátványosság. Ugyanakkor a régészek sok érdekes tényt remélnek megtudni. Tudva, hogy áldozatok történtek a piramisban, ahol sok embert lemészároltak, egyértelműen brutális és véres története van.
