A szentjánosbogarak meggyújtása az udvarlás csodálatos formája. A repülő fények hímek, akik nőstényeket keresnek. Nekik is ragyogniuk kell, hogy sötétedés után az udvarlók megtalálják őket – és még jobban ragyognak, mint ők. És bár már júniusban elkezdődnek szerelmi jelekkel, gyakran egészen szeptemberig folytatódnak. Augusztus az utolsó hónap, amikor megbízhatóan láthatod őket…
Ragyogok, tehát vagyok
A szentjánosbogarak élő izzók – a saját testükben ellenőrzött módon végrehajtott kémiai reakciónak köszönhetően világítanak. Az anyatermészet egy luciferin nevű anyaggal látta el őket, amelyet sejtjeikben tárolva hordoznak. Amikor ragyogni akarnak, egy luciferáz nevű enzim lebontja, és kibocsátja a felszabaduló energiát. Irigyelhetjük teljesítményüket, hő formájában a bevitt energia legfeljebb 10%-a távozik. És annak érdekében, hogy a fény tisztán látható legyen, ezt az alkímiát a test áttetsző bőre alatt található sejtekben hajtják végre.
Az egész család, amelyhez tartozik: a szentjánosbogarak (Lampyridae) a nevét a ragyogó képességéről kapta. Ennek a családnak a képviselői a világ minden táján szétszóródtak. Mindegyik ragyoghat, néhány trópusi faj nagyon intenzíven, arany, piros vagy kék.
A világítótoronyhoz
Szentjánosbogarak nőstényei megelégszenek sárgás vagy zöldes fénnyel. Amikor azonban készen állnak és megfelelő hangulatban vannak a párzáshoz, nagyon intenzíven világítanak. Hogy az udvarlók messziről lássák őket. A szentjánosbogarak szeretnek sűrű növénygubancban élni, ezért igyekeznek a legmagasabb helyre felkapaszkodni, hogy a levelek ne árnyékolják őket túlságosan. Aztán jelzőfényként világít a távolba. A férfi még mindig nem érkezett meg? Vannak, akik elkezdik mozgatni a feneküket, enyhén pislogva a fényt, és ezáltal még sürgetőbbé teszik a jelzést. Ha azonban túl közel kerülsz hozzájuk, megriadnak és elmennek. Egyszerűen leállítja a világító sejtek oxigénellátását, és a bennük lezajló reakció azonnal leáll.
Amikor megérkezik a kívánt hím, a szentjánosbogár is abbahagyja a ragyogást, a szerelmi aktus a lámpa kialudásával történik. Hiszen a világítás energiát igényel, és nem tanácsos elpazarolni. A nőstények is szeretik a magánéletet, nem csillognak, és nem vonzzák össze az udvarlókat. Nyilván azért, mert amikor a pár kialszik, és egy másik nőstény világít látótávolságon belül, a zavart hím képes elhagyni párját, és újra a fény után repülni.
Amikor az éjszaka varázsa elillan
Forrás: Youtube
Napközben a szentjánosbogarak meglehetősen nem feltűnőek. A nálunk előforduló fajok színe a hímeknél barnás és fekete, fedői enyhén barázdáltak, teste lágyan pelyhes. A fej a melllemez alatt van elrejtve, ami megvédi a bogarakat a felülről érkező csillogástól, amely zavarhatja őket a nőstények keresése során. Velük ellentétben a röpképtelen nőstényeknek nincs szárnyuk vagy szárnyuk.
Tagolt testük tejfehér vagy sárgás. Nőknél a világító sejtek két hasi szegmensen helyezkednek el, és a benyomást tovább erősítik a test más részein lévő oldalsó fénymezők. A hímek megelégszenek az egyik hasi szegmens megvilágításával. Viszont nappal persze ki van kapcsolva a lámpájuk, így nem ismeri fel szerinte. Ezért alaposan nézze meg őket a fotókon, és tudja, ha a kert egy benőtt zugában felfedezi őket, nem kártevők, hanem segítői.
A kifejlett szentjánosbogarak feladata a párkeresés, a párzás és az utódok születése. Miután teljesítették, hamarosan meghalnak. Lárváik azonban sokáig élnek. Ragadozóak és még kis csigákkal is táplálkoznak – bár én sokszor nagyobb lehetek, mint a lárvák, nem tudnak kiszabadulni az állkapcsukból. Ezért főleg nedvesebb helyeken élnek, ahol a legmagasabb a különböző típusú puhatestűek koncentrációja. És ott a nőstények is tojásokat raknak, amelyek feltűnően villoghatnak. Még a lárvák is rendelkeznek már világos sejtekkel, és finoman izzanak – a szentjánosbogarak képesek ragyogni, röviden, a bölcsőtől kezdve.
Réteink és ligeteink szentjánosbogarak
Három szentjánosbogár-faj él hazánkban. A legelterjedtebb a kis szentjánosbogár (Phausis, syn. Lamprohiza splendidula), amely az alföldeken, a hegylábokban, sőt a hegyi völgyekben is megtalálható.
Ritkább a nagyon hasonló, melegkedvelő szentjánosbogár (Lampyris noctiluca) – a hím 1 cm körüli, a nőstény 2 cm-re megnő. Fénye sárgás, ellentétben a kis szentjánosbogár zöldes fényével.
A harmadik, ritka faj szintén a termofil rövidszárnyú szentjánosbogár (Phosphaenus hemipterus). Mindannyian a nedvesebb, buja növényzettel rendelkező helyeket kedvelik. A meleg nyár jót tesz nekik, de nem találnak bőven megfelelő költőhelyet. Még az erős mesterséges világítás sem segít rajtuk.
A hím szentjánosbogarak jól ismerik nőstényeik jelét, egyedi fényes spektrumukat, és nem repülnek más faj nőstényei után. A nőstény szentjánosbogarak azonban mindenhez vonzódnak, ami ragyog. Ezért egyesek hiába próbálnak párosodni nagyobb rokonaikkal is.
Ráadásul a nőstény szentjánosbogarak kevésbé igényesek, és ha sokáig nem is látogatja őket senki, a feneküket sem mozdítják meg. Nem kell próbálkozniuk – míg a nagy szentjánosbogárban 1:1 a hímek és a nőstények aránya, addig a kis szentjánosbogárban egy nőstényhez öt hím jut. Szóval a végén mindig érkezik valaki…
kapcsolódó cikkek
Forrás: Receptář magazin