Liyana Pandelieva dühös bejegyzést írt azzal kapcsolatban, hogy a Fekete-tenger natív partvidékének vize erősen szennyezett.

Íme, amit a híres újságíró állít:

Azt javaslom, írjunk nekrológot a bolgár turizmusról, és közöljük, hogy minden nap alatti ország alkalmas turisták számára, amíg nem Bulgária.

Nem, az augusztus közepén zajló aljas antireklámban nincs semmi véletlen. A Szófiai Egyetem furcsa tanulmányának nincs érintkezési pontja az „aktív felhasználókkal”, de egy biológiában nulla kompetenciával rendelkező személy beszélt minden tévében, és olyan módon, hogy szándékosan megtagadta az emberektől, hogy a Fekete-tengerünket válasszák. „40-szer a normát meghaladó szennyezés!” Ó, emberek, a víz tisztának tűnik számotokra, de láthatatlanul ijesztő, megöl!

Már minden gyűlölködő beszél az évenkénti súlyos enterobetegségekről, a rüh rejtett formáiról, a hajhullásban szenvedő nőkről, a zsugorodott sörényű férfiakról… dolgokról, a gyerekekről, akik megvesszenek és közvetlenül az ünnepek után kórházba kerülnek. És Görögországban… És Törökországban…

Egyébként ennek a „hírnek” köszönhetően a következő hónapokban az üdülési pénz teljes visszatérítésére irányuló kérelmek folyamai özönlenek majd a külföldi turistáktól a helyi szállásadókhoz és utazásszervezőkhöz, akik elolvasták ezt az augusztusi hírt. Orvosi vizsgálatot kérnek az országukban kialakult enteroprobléma miatt, közvetlenül a szünet után, hogy üzletelnek.

Tényleg boldog valaki? Vagy ZLOradva?

Hazánkban ebben a szezonban minden azzal kezdődött, hogy két döglött tehén füljelző nélkül, és riporterek csuklódzkodó kérdései voltak, hogy a felrobbant ukrán kahovkai gátról hozták-e el őket, folytatódott a tévés találgatások arról, hogy mikor borítják be partjainkat ukrán méreg, és zökkenőmentesen ömlött egy tíznapos halom hullámba az összes médián.

A kockán forgó dráma azzal folytatódott, hogy rámutatott mindenféle problémára, amely valahol felmerülhet – némelyik valóban valós és komoly, mások pedig gondosan kiszívták az ujjakat.

A valós statisztikák hiánya hazánkban az egyik objektív oka annak, hogy aki Bulgáriában bármit le akar köpni, az könnyen tegye meg – elvégre nincs információ.

Ha az üdülőhelyeken és a Fekete-tengeren minden enterális megbetegedés okához kötődik a diagnózis felállítása, akkor kiderülhet, hogy az esetek 90%-ában a tengerparton elfogyasztott étel, vagy a szabadban kiállított árusító bódék túlnyomó része miatt. amelyek garantáltan kenneljei a bélproblémáknak.

Tisztában vagyunk-e azzal, hogy az állítólagos brutális ürülékkiöntés esetén ez megváltoztatja a víz színét, szagát és a vízterület összképét?

Tudjuk, hogy eddig egyetlen hasbajom sem tört ki, és az ilyesmit nem lehet titkolni, hiszen ma már minden 20 beteges óvoda nemzeti történet, és a gyerekek nagymamáival készült interjúkat is tartalmaz.

És hadd mondjam el a következőket: Életem legrosszabb ételmérgezését egy Frankfurt központjában található elit étterem biosalátájának köszönhetem. Hogy mennyire fáj és üvölt, ha méreggel mérgezik, az nem fogja megérteni, aki nem tapasztalta.

Az intenzív osztályon ébredtem fel, és azt mondták, hogy a rendkívül egészséges szív és vese miatt élek. Nem sokkal a mérgezésem után a szóban forgó német toxincsírák miatt körülbelül 60 ember halt meg Európában. Hallottad vagy olvastad valahol, hogy Németországba csak házias ételekkel szabad utazni?

Amíg egyébként a bélgyilkos forrásának nemzetközi nyomozása folyt, a mezőgazdasági termékeink exportját leállították, és találjátok ki, mi volt a médiánk címe!

Ez volt a második mérgezésem. Az első egy elit japán étteremben volt Los Angelesben. Ez volt az a fajta, amitől azt hittem, hogy meg fogok halni néhány osztrigától.

A Dominikai Köztársaságban azt ígérték, búvárkodok hihetetlen korallok között. Helló! Szerinted vak vagyok? Jártam a Brit Virgin-szigeteken, sznorkeleztem Thaiföldön, és amit mutatsz, az egy víz alatti homokozó, néhány nyomorult hallal! De a hirdetés valószínűleg felülmúlja a Vörös-tenger hirdetését! És nem – nincsenek olyan cikkek, amelyek hazudnának koralljaik nagyszerűségéről.

Azt hiszem, gyűlölködően gonoszak vagyunk magunkkal szemben. Igen, a világon legalább száz helyen szebb, tisztább, rendezettebb, mindennél jobban! És bárhol is van, remek ÁRON.

Hazánkban nem a tenger vize, nem is a homok a probléma, hanem mi magunk – mindenekelőtt az, hogy hogyan viselkedünk egymással, és ez kihat mindenre, amit tapasztalunk. Ha nem szeretjük a szolgáltatást, az azért van, mert saját mentalitású emberek dolgoznak ott.

Kíváncsi vagyok, lesz-e örömvihar, ha máról holnapra lezárjuk a Fekete-tengert. Én nem – nem megy – koszos a homok, koszos a víz, nagyok a hullámok, esernyőért és napágyért fizetni kell, csaló módon mérik az ételt, nincs hely parkolni, rossz a szolgáltatás…

Törökországban minden évben bélproblémák törnek ki az all-inclusive üdülőhelyeken, de ez soha nem válik újdonsággá.

Ausztriában minden évben lefejeznek embereket a síterepeken, mert ittasan vezetnek a fényszórók fényében a zárt lejtőkön, és nekiütköznek a ratrak kötelének. És ezért nem számol be senki a hírekben.

A népszerű óceáni üdülőhelyeken minden évben megesznek valakit vagy súlyosan megsebesítenek valakit a cápák, de erről egy mondatban beszámolnak, ha egyáltalán, és senki sem keresi meg a cápa rokonait, hogy megkérdezze tőlük, miért esznek embereket.

Ma azt olvastam a török ​​médiában, hogy csak az elmúlt 30 napban heti 75 000 angol repül a Heathrow repülőtérről török ​​üdülőhelyekre. A szegény török ​​média, aki egyetlen trükköt sem ismer, ezreket utasíthat vissza egyetlen tudósító csapással.

Kövesse a legfrissebb híreket a BLITZ-en és a Telegramon. Csatlakozz a csatornához itt