A talajtakarás fő célja a talaj védelme a nedvesség gyors elpárolgásától. A levágott fű egyfajta burkolóanyagként való felhasználásának megvannak az előnyei.
A talajminőség javulásának első jelei már a nyár közepén láthatók, amikor az alsó rétegek elkorhadtak.
A maximális eredményt egy év múlva érik el, mert a rothadt szerves anyagok telítik a talajt a növények teljes növekedéséhez szükséges összetevőkkel.
A meleg talaj vonzza a férgeket, amelyek a fűmaradványokat könnyen emészthető elemekké dolgozzák fel.
A talaj buja és laza lesz, kényelmes feltételeket biztosítva a termesztett növények gyökereinek fejlődéséhez. A benne szaporodó baktériumok javítják a talaj összetételét, táplálóvá teszik azt élettevékenységük során.
A talajtakaró réteg megakadályozza a talajkéreg kialakulását, ami kiküszöböli a gyakori lazítást, amely a gyökérrendszer levegőjéhez szükséges. Megvédi a növényeket a talajtól is, amely öntözéskor szétszóródik, és a paradicsom szárán és lombozatán landol, foltosodást és késői fertőzést okozva.
A füves réteg beborítja a medrek felületét és tompítja a vízáramlás intenzitását. A fitosporin-oldattal történő kezeléssel kombinálva kiváló eredmény érhető el: a paradicsom erős és ellenáll a betegségeknek.
A fű lebomlása során kényelmes környezet jön létre a Bacillus széna fejlődéséhez, amely nyomasztóan hat a gomba mikroflórájára.
A zöldséggondozás folyamatában lévő emberek energiát takaríthatnak meg azzal, hogy megszabadulnak a gyomlálástól.
Egy vastag fűréteg megvédi a termesztett növényeket a gyomoktól, amelyek nem tudnak áttörni egy ilyen akadályon. Nem lesz elegendő fényük a megfelelő növekedéshez. A kényes gyökerek pedig nem gyógyulnak meg a gyomok kihúzása által okozott véletlen károkból.
A mulcsozott ágyásokban a paradicsom nedvességet és tápanyagokat kap a fejlődéshez és a bőséges terméshez. A szárított fű könnyebbé válik, és elkezdi visszaverni a napsugarakat, ami megakadályozza a talaj túlmelegedését. A réteg levegőssége optimális szellőzést és rendszeres légcserét biztosít.
Éjszaka a talajtakarás nem engedi lehűlni a talajt, és kellemes hőmérsékletet tart fenn.
Ez különösen fontos a nyílt terepen ültetett paradicsom esetében. Javasoljuk, hogy a teljes termőidényben 10 cm-es rétegmagasságot tartsunk fenn.
A talajtakarás segít növelni a terméshozamot, a termőidő 3 héttel meghosszabbodik, ami fontos a középső zóna lakói számára.
Ez a folyamat a termosztát hatásától függ, mivel a hőmérséklet-változások arra kényszerítik a paradicsomot, hogy minden erőfeszítést a meglévő gyümölcsök érlelésére fordítson, megakadályozva ezzel az új petefészkek kialakulását.
A fű lebomlása során etilén szabadul fel, ami elősegíti a gyümölcsök fokozott érését és javítja eltarthatóságukat.
A mulcsozott ágyások esztétikája is vonzó, amelyek – különösen eső után – kevesebb port és szennyeződést tartalmaznak.
A talajtakarásnak is megvannak a maga hátrányai. Például, ha nem megfelelően ápolják a nedvességet a talajban, az a gyökérrendszer rothadásához vezethet.
Ha sok mag van a lekaszált fűben, akkor nedves talajban ki is csíráznak, és akkor az ágyások megtelnek olyan gyomokkal, amelyeket nem lesz könnyű eltávolítani. A bomlási folyamat során keletkező hő magához vonzza a vakondokat, vakond tücsköket és más kártevőket.
Túlzott mennyiségű nitrogén szabadul fel a talajba, ami a paradicsom zöld tömegét fejleszti a termés rovására, ami további foszfor- és kálium-kijuttatást igényel.
A talajtakarás előtt az ágyásokat elő kell készíteni. Először is bőségesen kell öntözni, és ki kell húzni az összes gyomot.
A fonnyadt fű lerakásakor ne nyomja szorosan a paradicsom szárához. A talajnak tavasszal először jól fel kell melegednie, csak ezután lehet letakarni.
A nyár folyamán folyamatosan új füvet kell hozzáadni, hogy a réteg ne legyen sekély, különben a gyom áttöri.
A betakarítási időszak végén a talajtakarót sekélyen beágyazzák a talajba. Rothadáskor értékes szerves trágyává válik, amely javítja a szerkezetet, lazává és termékenysé teszi.
Ennek az anyagnak a sokszorosítása tilos.
Fotó: Pixabay