A pterygiumÚgy is ismert mint „a szörfös szeme” vagy „külső függöny” egy megemelkedett, rózsaszín, húsos, háromszög alakú massza a szem kötőhártyáján. Ez a képződés nem onkológiai eredetű.
A pterygium kialakulásának fő oka és kockázata a hosszú távú UV-sugárzásnak való kitettség. Az állapot általában olyan embereknél fordul elő, akik sok időt töltenek a szabadban. Többek között ezért is javasolják a szemészek a napszemüveg napi viselését, évszaktól függetlenül.
Egy másik tényező, amely növeli a pterygium kialakulásának kockázatát a szárazság az elülső szemfelszínen az úgynevezett száraz szem szindróma. A betegek életkora is növelheti a rendellenesség kialakulásának kockázatát, csakúgy, mint a környezet, amelyben élnek. Az állapot leggyakrabban melegebb és szelesebb éghajlaton, valamint erősen poros területeken élő embereknél fordul elő.
A pterygium szó a görög szavakból származik pteryxjelentése „szárny” és pterygium, jelentése „uszony”. A név annak a furcsa megjelenésének köszönhető.
A pterygium a bulbar conjunctiva egy degenerált részének szárnyalakú vagy háromszög alakú fibrovaszkuláris subepiteliális növekedése, amely a limbuson keresztül a szaruhártya felé halad. A Baumann membránon keresztül jut be, és behatol a stroma elülső részeibe.
Általában a szem pterygiuma egy fejből és egy testből áll. A fejet a szaruhártyára helyezik, és az elülső részében kalapot vagy sapkát alakítanak ki (az angol „cap” szóból). A sapka egy sasszerű vaszkuláris zóna, amely a pterygium növekedési zónájában található. A test ezzel szemben a széles része, amely a bulbáris kötőhártyán ül.
A szörfösszem fő tünete a rózsaszín, húsos szövet növekedése a kötőhártyán. A kötőhártya a vizuális analizátor fontos szerkezeti egysége. Ez egy vékony, sima, átlátszó és fényes nyálkahártya, amely a szem fehér részét – a sclerát – borítja. Befedi a szemhéjak hátsó részét, átkerül a bura elülső felületére, és eléri a szaruhártyát.
Általában a pterygium az orrhoz közelebb eső oldalon képződik – orrban, a szemhéjhasadék területén, és a szem pupillája felé nő. Csak az egyik vagy mindkét szemet érintheti.
Az állapot általános szimptomatológiája nem jellemző. Egyes esetekben a betegek szeme vörös, duzzadt és irritált lehet. Lehetséges viszketés és por vagy idegen test érzése is a szemben. A pterygium masszív növekedése esetén a látás csökkenhet vagy homályossá válhat, de ez ritkán figyelhető meg.
Úgy tűnik, a betegség megdöbbenti a betegeket, mivel rosszindulatú daganattal társítják. A pterygium azonban nem vezet súlyos rendellenességekhez, és a legtöbb esetben nem igényel specifikus terápiát.
A betegség kezelése hangsúlyos, kellemetlen érzést okozó tünetek esetén, valamint a normál látást befolyásoló esetekben szükséges. A tünetek enyhítésére helyi gyógyszereket alkalmaznak szemcseppek vagy kenőcsök formájában. Súlyosabb látáskárosodás esetén műtéti beavatkozás javasolt.
Az operatív megközelítés az egyetlen, amellyel a pterygium eltávolítható. Ezt a sebészeti manipulációt szakember – szemész – végzi. A pterygiumot célszerű eltávolítani, mielőtt az áthaladna a szaruhártyán, mivel hegképződés lehetséges. Egyes esetekben kozmetikai okokból is eltávolítható, de ez nem mindig ajánlott.
Ha a pterygium mérete kicsi, fájdalommentes és nem okoz látásproblémákat, akkor ajánlott az ultraibolya sugarak ellen jó védelmet nyújtó sapka és napszemüveg viselése. A „Mask” típusú napszemüveg a legalkalmasabb, mivel minden oldalról védi a szemet. Ennek a védelemnek a segítségével a pterygium növekedése leáll.
Általában a legjobb kezelés a megelőzés. Viselése napszemüveg erősen ajánlott a napsütéses órákban. Ily módon megelőzhető a pterygium megjelenése, valamint az ultraibolya sugárzás által érintett egyéb szemészeti rendellenességek.
Egyes betegeknél a pseudopterygium állapota van, amely gyakran összetéveszthető a pterygiummal. Ennek a két állapotnak nagyon hasonló klinikai megjelenése van. A pseudopterygium a kötőhártyából származó sáv, amely a szaruhártya sérült területére kerül át. Ez a rendellenesség kémiai égési sérülések, trauma, szaruhártyafekélyek – leggyakrabban marginális, marginális uveitis és mások – eredményeként fordulhat elő.
Referenciák:
