Az elmúlt években a világjárvány miatt, amelyen keresztül kellett mennünk, minden irányból bombáztak bennünket többé-kevésbé kifinomult orvosi kifejezésekkel. Sokan közülünk már ismerik az olyan fogalmakat, mint: radiográfia, MRI, MRI angiográfia, kisállat szkennelés, számítógépes tomográf. Bár ezek mind képalkotó vizsgálatok, nem azonosak. Mindegyik kiemeli a szervezet egy adott területének jellemzőit. Annak érdekében, hogy a lehető legtisztább képet kapjunk arról, hogy mi történik ezzel a szervezettel, szükséges, hogy az összes ilyen területről származó információkat megerősítsék.
Hasonlattal élve elmondható, hogy a VAR Egyesület által kezdeményezett CELLULAR projekten keresztül a nemzedékek „sejtjeiből” összeállított „szervezet” „röntgenfelvétele” volt a célja. y és z (20-35 évesek) a mai romániai összefüggésben találhatók. Ennek a „radiográfiának” a képe pontos, és a jászvásári és bukaresti fiatalok egy csoportjára utal, akik az általam említett generációk képviselői. A VAR által javasolt kutatás tehát szigorúan elemzi ezt a két csoportot, szükségleteik, egzisztenciális problémáik és érdeklődési körük szempontjából.
A kutatás aktív megfigyelőjeként a végrehajtó csoporttal közösen elemeztem néhány, a csoport kiválasztását érintő irányt. Folyamatos csapatmunka folyt a teljes projekt folyamatának minél pontosabb tárgyiasítására.
A kutatás szakaszai különböző szinteken zajlottak:
- Dokumentáció
- Tárgyak, történetek és implicit célcsoport kiválasztása
- Alkotó műhelyfoglalkozások lebonyolítása
- A főszereplők által átadott anyagok elemzése a workshopokat követően
- Két szakasz és forgatókönyv készítése (Iași és Bukarest)
- Két, jászvásári és bukaresti profi színészekkel készült előadás színrevitele, amelyek az y és a z generáció sajátosságait tükrözik
A kutatás a „work in progress” típusú, és a színházi előadások után is folytatódik, követve a közvélemény benyomásait, szemtanúi a jászvásári és bukaresti kulturális eseményeknek.
Kezdettől fogva bizonyos szigort követtek a résztvevők kiválasztásával kapcsolatban, nem csak az életkor kritériuma szerint. Eltávolodott az általuk „adományozott” tárgyakat kísérő történetek hitelességétől, koherenciájától. Ezen szempontok mellett követték az alanyok motivációját és elérhetőségét, hogy folyamatosan részt vegyenek ebben a projektben, annak fejlesztése során. Ezért nem elég, hogy az „adományozott” tárgy érdekes, vagy a története izgalmas, hanem a mérleg olyan feltételrendszer felé billent, amelyet a jelölteknek teljesíteniük kellett. Az „adományozott” tárgyak csak ürügyek voltak a jövőre nézve. Olyan szimbólumokat képviseltek, amelyek túlnyomórészt szomorú történeteket rejtettek a személyes élet kényes pillanataihoz (szeretettektől való elválás, depresszív vagy melankolikus állapotok, balesetek, keresztút pillanatai). Kis mértékben optimista és magabiztos hangvétel jellemezte a történeteket. Már létrejött egy csoportprofil…
A két jászvásári és bukaresti csoport megalakulása után megkezdődtek a projekten belüli szakembergárda által koordinált kreatív munkamenetek. Kezdettől fogva észrevehető volt a két csoport cselekvési és dinamikus különbsége, amely az egyes csoportok azonosított igényei szerint eltérő megközelítést eredményezett. Ha a bukaresti csoport nagyon érzékeny és aktív volt, akkor a jászvásári csoportot a lassúság és az önvizsgálat jellemezte.
Ezen sajátosságok azonosításával a továbbiakban javasolt tevékenységek összhangba kerültek az egyes csoportok igényeivel. Az extrovertált csoport olyan élményekben részesült, amelyek művészi kifejezési kihívásokkal jártak, olyan tevékenységek alapján, amelyek hozzájárultak a csoport kohéziójához, a főszereplők lehetőséget kaptak arra, hogy csapatként cselekedjenek, figyelmesek legyenek saját és mások igényeire. A testiségre, vers- és szerepre, improvizációra, rajzra, fotózásra, filmre és kollázsra épülő drámaterápiás technikákat alkalmaztak. Az introvertált csoportnak olyan érzékszervi tapasztalatai voltak, amelyek egyéni meditációt és önvizsgálatot igényeltek. Az y és z generáció „sejtjei” már a differenciálódás első szakaszán mentek keresztül.
Érdekes volt megfigyelni, hogy a kreatív műhelyek előrehaladtával hogyan azonosítottunk hasonló igényeket a két csoportban. A Maslow-piramisban megfogalmazott szükségletek szemszögéből elemezve mindkét csoportban az első két (fiziológiai és biztonsági) szinten lévő szükségletek kielégítőnek tűntek. Úgy tűnik, hogy e generációk egyéneket érdekli egy olyan élet, amely a személyes növekedés tapasztalatait kínálja számukra, az anyagi felhalmozódás pedig másodlagos.
A harmadik, a társadalmi szinten a legjelentősebb szükségletnek bizonyult, amely a szeretet és az összetartozás szükségletét foglalja magában. Ez magában foglalja az érzelmi romantikus és baráti kapcsolatokat, de az interperszonális kapcsolatokat is, a társaikkal és többé-kevésbé kiterjedt csoportokkal való kapcsolatokat. A magány jelensége mindkét csoportban nyilvánvaló volt.
Azt vitatták, hogy az online szocializáció a magány elleni küzdelem alternatívája, és hogy ebben a tekintetben társadalmi nyomás nehezedik. Mindazonáltal mesterségesnek tekintik, amely valójában nem tesz mást, mint eltávolítja az egyént emberi természetétől, aki végül saját személyének hamis oldalait tárja fel abból a vágyból, hogy megfeleljen a potenciális vita/kapcsolat elvárásainak. partnerek. A biztonság elmélyítése a társadalom által megkívánt „maszkok” hozzáadásával történik. Minél jobban érzi magát az egyén tehernek ezeknek a „maszkoknak” a viselése miatt, annál hitelesebbé és társadalmilag láthatatlanabbá válik. Ugyanannak a személynek látványos, de hamis arculatai jönnek létre, akik fokozatosan eljuthatnak olyan érzelmi problémákhoz, amelyek kisebb-nagyobb mértékben megváltoztatják mentális egészségüket. Ebbe az ördögi körbe kerülve és a valóság elviselése érdekében az egyén biztonságos áldozattá válhat bármilyen függőséggel (alkohol, dohány, szerencsejáték, szex, pszichoaktív szerek) szemben. A saját függőségeik foglyai, akiknek szubsztrátuma a félelemmel és szomorúsággal kapcsolatos érzelmek, elérhetik a depresszió és a szorongás kóros küszöbét.
A „Kötődéselmélet” szemszögéből és a két csoportba tartozó felnőttek körében azonosított kötődési típusokat elemezve a legtöbbjük elkerülő, elfoglalt vagy szervezetlen bizonytalan kötődést mutat.
A történeteikből, a velük folytatott interakciókból és a rögzített anyagokból azonosítottuk a kora gyermekkorban előforduló fő okok közül néhányat: elhanyagolás, fizikai és érzelmi bántalmazás, korai elszakadás az elsődleges kötődési alakoktól. Megjegyzendő, hogy ezeket a generációkat a külföldre dolgozni vándorló szülők tömeges elvándorlása jellemezte, ez a téma mind a bukaresti, mind a jászvásári csoportban megtalálható. Tehát egy bizonytalan kötődési bázissal jellemezhető csoportban a bizalmon alapuló kapcsolatok kialakítása csak utópia. A kivételek csak megerősíthetik a szabályt. Ebben az összefüggésben természetes következményként jelenik meg a magány érzésének megjelenése. Ez abból fakad, hogy képtelenség tartós és minőségi kötődési kötelékeket kialakítani másokkal, és nincs meg a bizalomra épülő „belül beépített világmodell”. A tartós párkapcsolatok nagyon ritkák a két csoportban, és a családalapítás és a gyermekvállalás gondolata nem tűnik prioritásnak.
A workshopok során létrejött egy olyan mátrix, amely a biztonságos kötődés elérésének alapelvein és feltételein alapult: biztonságos környezet és tér kialakítása és lehatárolása, a workshopok lebonyolításának kiszámítható struktúrája, jól meghatározott időpont, tolerancia, tisztelet és elfogadás a főszereplők minden hiteles megnyilvánulásával szemben, cselekedeteik megítélése vagy kritizálása nélkül, a szabály szerint: „nincs baj”. Ez megteremtette a „feltétel nélküli elfogadás” érzését, amelyre mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy felfedezhesse és kifejezhesse magát.
A jászvásári csoportban kiemelkedő volt annak tudata, hogy szeretni kell, meghallgatni, megérteni és elfogadni kell. Ha lefordítanám ezt az igényt, azt mondanám: „Szabadan kell kifejeznem nemi identitásomat, korlátozás és megítélés nélkül, olyannak kell lennem, amilyen vagyok, és ahogyan kifejezem magam, feltéve, hogy megfelelő környezetem van, amelyben tegye, és ne ellenséges.”
A múlt szokásaitól, előítéleteitől, hagyományaitól való elszakadás vágya és a modern, technológián alapuló életszemlélet mindkét csoportban megfigyelhető. A mesterséges intelligenciától való félelem nem bizonyult riasztó mértékűnek, éppen ellenkezőleg, érdekes kihívásként fogadják e generációk jövőképében. Fontosnak tartják, hogy tudjunk alkalmazkodni az új helyzetekhez, és készen álljunk arra, hogy bármikor szembenézzünk a változással. Bár a jelen törékenynek bizonyult a világjárvány utáni, határháborús és pénzügyi válsággal összefüggésben, az élet legértékesebb pillanatának tekintik. Sokan a jelenben és az „itt és most”-ban való lehorgonyzást hangsúlyozzák, még akkor is, amikor a múlt kiméráival küzdenek.
Az önismeret iránti vágy arra készteti a két csoport tagjait, hogy az anyagi javak felhalmozódásánál többre értékeljék a személyes élményeket. Mivel senki nem tanítja meg, hogyan legyél önmagad, a megoldás az, hogy kísérletezz, keress információkat, dokumentáld magad, és napról napra építsd fel magadból a legjobb verziót. Mindkét csoportban megjelent az énközpontúság.
A projekt teljes időtartama alatt lezajlott kísérleti folyamat megfigyelőjeként megállapíthatom, hogy bár a két jászvásári és bukaresti csoport ugyanahhoz a generációhoz tartozik, szükségleteik hasonlóak, de kifejezésük módja eltérő. Ezenkívül a megoldási stratégiák ugyanazon típusú probléma esetén eltérőek.
Még ha a „röntgen” törést is mutat, valós a remény, hogy a javítócellák összehegesztik. Ahhoz, hogy a gyógyulás esélyei növekedjenek, támogatásra, toleráns társadalomra és minden egyén bátorságára van szükségünk ahhoz, hogy elérjük Maslow piramisának 4. szintjét, amihez a tisztelet, az elismerés és az önbecsülés szükséges.
A CELULAR a VAR Kulturális Egyesület művészeti törekvése, amelyet partnerségben valósítanak meg
Teatru FiX, Teatrul Bulandra, tranzit.ro/Iași, FITPTI, Teatrul din Stejar.
A projekt a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságának társfinanszírozásával és a Butan Gas támogatásával valósult meg.
Médiapartnerek: Radio Romania Cultural, VIVA FM, Days and Nights, IQads, Bukarest FM,
Pozitív Románia, B-Critic, Cultura Magazin.