Az instabilitáshoz vezető sérülések immobilizációt igényelnek, ami csökkenti a további károsodások valószínűségét, védi a lágyszöveteket, miközben enyhíti a fájdalmat és felgyorsítja a gyógyulást.
Az instabilitás ez lehet a csontok (törés), az ízületek (diszlokáció) vagy a lágy szövetek, például az izmok (feszülés) közvetlen sérülésének, vagy a szalagok – a szalagos apparátus – épségének károsodásának a következménye.
A busz ill a sín egy merev támaszték, amely különféle anyagokból készül, és védelemre, alátámasztásra vagy rögzítésre szolgál.
A sín könnyen eltávolítható, lehetővé téve a sérülés helyének rendszeres ellenőrzését, valamint a rehabilitációs folyamat könnyebb elindítását.
Javallatok a sínezés szélesek, de a leggyakoribbak az immobilizálás, a pozicionálás vagy a támogatás, a fájdalom tüneteinek enyhítése. Alkalmazhatók gyenge és sorvadt izmok kezelésére is, kontraktúrák és deformitások megelőzésére és korrekciójára, a mozgási tartomány helyreállítására vagy fenntartására, és nem utolsósorban a duzzanat szabályozására – amihez a gipszkötés gyakran komplikációkhoz vezet, és kettős kezelést igényel. vagy többszörös változás, a duzzanat méretétől függően, ami az immobilizációt is veszélyezteti.
Az akut törések, ficamok, húzódások vagy idegsérülések ideiglenes stabilizálása a további kivizsgálás vagy végleges műtéti kezelés előtt szintén a sínfelhelyezés indikációja.
Immobilizálás a feltételezett rejtett törés, például a vállhártya törése is lehetővé teszi a traumás szövetek pontosabb megőrzését a pontos ok megállapítása előtt.
Gyakran a sínek és általában az immobilizálás használható perifériás neuropátia esetén, amely végtagvédelmet igényel.
Különböző típusok érvényesek sínek, a patológia szerint. Általában statikus, statikusan progresszív sínekre osztják őket – a vonóerő rugalmatlan, és dinamikus, ha a vonóerő rugalmas.
Perifériás idegkárosodás esetén, amikor azok helyreállíthatók – a rehabilitációs folyamat késése előfordulhat, ha a végtag (kar) lóg. Az izmok túlfeszültek, így a sínezés lehetővé teszi az ilyen típusú elváltozások lehetőségének megelőzését.
Általános szabály, hogy a végtag vagy annak egy része nem lóghat – a feszültség – nemcsak az izmok, hanem magának az idegfonatnak is megakadályozza a gyógyulást.
A sínek különösen alkalmasak gyermekek, valamint mentális betegségekben vagy demencia megnyilvánulásaiban szenvedő betegek számára.
Lehet boltból is vásárolni, de ezek a legtöbb esetben nem teszik lehetővé a testreszabást, így nem lesznek olyan működőképesek, mint amilyeneket a végtagra készít a szakember.
Nagy jelentősége van a sín hogy kényelmes legyen és lehetővé tegye az enyhe nyújtást. Abban az esetben, ha a markolat jelentősen meglazul, valamint ha a beteg panaszkodik, hogy ez megnyomja őt – szerkezetátalakításra van szükség.
A sín elkészítése után jó, ha a beteg egy ideig a rendelőben marad, hogy felmérje, elég kényelmes-e.
A páciens ezért figyeli, hogy előfordul-e a szövet nyomása, lüktetése, valamint, hogy a végtag hidegebbé válik-e, vagy akár sápadt, kék színű lesz-e a viselése során. Ilyen esetekben újra felül kell vizsgálni.
Egyes sérüléseknél a viselési idő sín fokozatosan növekszik, és 2-3 nap múlva már lehet próbálni a sínnel aludni.
A páciensnek tisztában kell lennie azzal, hogy a legfontosabb, hogy a sín ne legyen laza, ne mozduljon el, hanem az is nem feszes.
A préselés különösen diabetes mellitusban lehet rendkívül kockázatos, mert a bőr és az alatta lévő szövetek nem nedvesednek kellően, csökken az érzékenység, így a nekrotikus elváltozások megjelenését sem érzékelheti a beteg.
A sínezés szövődményei a következők rekesz szindróma leggyakrabban hólyagok képződésével, majd nekrotikus elváltozások megjelenésével, ha nem észlelik időben.
Ischaemia, hősérülés, ödéma, fertőzés is előfordulhat – de mindez a nem megfelelően előkészített és elhelyezett sínek következménye. Helytelen elhelyezés esetén a végtag helyzetétől függően ízületi merevség, megváltozott mozgásterjedelem, erőcsökkenés, érzékenység, neurológiai károsodás is előfordulhat.
Referenciák:
1. Sínezés, Fiziopédia;
2. Splinting, Országos Orvostudományi Könyvtár
