A csirke egyértelműen a legnépszerűbb hús a világon. Gyerekek és felnőttek egyaránt szeretik, és sokféleképpen elkészíthetjük. Ennek a húsnak nagy előnye a hozzáférhetősége, az enyhe íze és a beszerzési ára. A csirkehús ugyanis garantáltan sokkal olcsóbb, mint a marha-, sertés- vagy borjúhús. Ennek ellenére óvakodni kell ennek az egyedülálló állatnak bizonyos részeitől.
A csirkehús nagyon népszerű az egész világon
Ez a hústípus nagyon gazdag tápanyagokban és ásványi anyagokban, amelyek nagyon fontosak a szervezet egészsége szempontjából. Nem számít, hogy főzzük, sütjük, grillezzük vagy sütjük a húst. Mindenesetre sokféleképpen fogyaszthatja, levesekbe és főzelékekbe is elkészítheti. Sajnos nemrégiben kiderült, hogy a csirke nem minden része alkalmas a fogyasztásra.
A csirke mely részeit nem szabad megenni?
Egy nemrégiben készült kínai tanulmány szerint kiderült, hogy a csirke nem minden része ideális az emberi szervezet egészsége szempontjából. Számos szakács és szakértő is összefogta tudását és tapasztalatait. Ennek eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy egyes részeknek azonnal a kukába kell kerülniük. Mindenekelőtt a nagyon népszerű bőrt kell megbocsátani, amely sok zsírt tartalmaz, és sok baktériumot is tartalmazhat.
A szakértők azt is tanácsolják, hogy ne együk meg a tüdőt, amelyet hazánkban nem nagyon használnak. Még a magas hőmérséklet sem tudja eltávolítani az összes parazitát a csirke ezen részéből. Ezek az elfogyasztáskor bekerülhetnek az emberi szervezetbe, és sok problémát okozhatnak. És a fejet sem szabad felhasználni (még húsleveshez sem), mert sok káros méreganyagot halmoz fel, amit az állat élete során megeszik.
Okok a csirke fogyasztására
Másrészt a csirkét sem szabad kihagyni az étrendből. Nem csak a családi költségvetést kíméli meg más húsokhoz képest. A csirke nagy mennyiségű fehérjét tartalmaz. Ezek a fehérjék segítenek az izomépítésben. A hús alacsony kalóriatartalmú, így mindenféle diétához ideális. Gyomorproblémák vagy egyéb egészségügyi panaszok esetén is fogyaszthatja.
Mikor és hogyan kezdték el tulajdonképpen a csirkéket tenyészteni?
A csirkék háziasítása, vagyis a vadon élő madárnak az ember közelében vagy közvetlenül vele együtt élni képes háziasított madárrá való átalakulása körülbelül i. e. 7000-10000-re tehető. A tyúktenyésztés legkorábbi bizonyítékai Délkelet-Ázsiából, pontosabban a mai Thaiföld, Vietnam és Dél-Kína területéről származnak. A tyúkokat egy vad őstől háziasították, amely valószínűleg a vörös dzsungelmadár (Gallus gallus) volt.
Fokozatosan a tyúktartás elterjedt Indiában, a Közel-Keleten, majd Egyiptomban és Görögországban. Az ókori Egyiptomban és Görögországban a csirkéket tojásuk és húsuk miatt, valamint rituális és harci célokra (kakasviadalok) becsülték. A kereskedelmi útvonalak fejlődésével és a birodalmak terjeszkedésével a tyúktartás elterjedt Európában, Afrikában és végül Amerikában, miután az európaiak felfedezték.
Érdekes, hogy egyes kultúrákban a csirkéket inkább rituális célokra vagy sportcélokra, például kakasviadalra háziasították, mint tojás- vagy hústermelésre. Mindazonáltal ma a csirke az emberi gazdaságban az egyik legelterjedtebb és legfontosabb állat, főként azért, mert nagy mennyiségű élelmiszert képes előállítani.