A lengyel éghajlati viszonyok között a téli hideg csaló lehet – még a rezisztensnek tartott fajtáknak is átgondolt védelemre van szükségük ahhoz, hogy tavasszal újra javában lehessenek. Az Állami Növény-egészségügyi és Vetőmag-felügyeleti Szolgálat által a közelmúltban végzett szántóföldi elemzések ezt igazolják hogy az olyan fajták kifejlett bokroi, mint a Solaris vagy a rizling, képesek túlélni a -24 °C-os hőmérséklet-csökkenést, kedvező körülmények között pedig -26 °C-ig. Esetükben elég egy viszonylag egyszerű védekezési forma: egy földkupac a törzs tövében és egy talajtakaró réteg, amely hatékonyan szigeteli a gyökereket, biztonságos szinten tartja hőmérsékletüket és minimalizálja a fagyveszélyt.
Egészen más a helyzet a fiatal ültetvények esetében. A bokor életének első három éve az a kritikus időszak, amikor a növény a leginkább érzékeny a fagykárokra. Ezalatt a megfelelő védekezés hiánya nemcsak részleges fagyott hajtások, hanem akár a növény teljes elvesztését is eredményezheti. Még egy kis erős fagyos epizód is, amely csak csekély stressz egy érett bokor számára, drámai következményekkel járhat egy fiatal palánta számára.
Az oltott szőlő is különös figyelmet igényel. A törzs tövében található jellegzetes megvastagodás, amely az alany és a nemes fajta találkozási pontja, a kritikus pontja – igazi „Achilles-sarok”. Ennek a zónának a károsodása szinte mindig a növény teljes elvesztéséhez vezet, függetlenül a hajtások vagy levelek további állapotától. Ezért a fiatal és oltott bokrok esetében a 20-30 cm magas halom nem csupán ajánlás, hanem szükséges gyakorlat.. Emellett érdemes megjegyezni, hogy a vastagabb talajtakaró vagy komposztréteg megvédi az érzékeny helyeket az alacsony hőmérséklettől, de stabilizálja a talaj nedvességét és korlátozza a hőingadozásokat, amelyek a téli nyugalmi időszakban megterhelhetik a növényt.
Ősszel a szőlő elkezdenek felkészülni a téli nyugalomra. Emiatt októberben és novemberben Különösen fontos a könnyű és homokos talajon növekvő növények öntözése, mert gyorsan elveszítik a nedvességet, és gyökereik kiszáradásához vezethetnek.. A stabil talajnedvesség fenntartása támogatja a szőlő szénhidrát-anyagcseréjét – ennek eredményeként a szőlő több energiát halmoz fel cukrok és keményítők formájában, amelyek növelik az alacsony hőmérsékletekkel szembeni ellenállásukat. Az ősszel jól öntözött növények optimális állapotban telelnek át, tavasszal pedig gyorsabban regenerálódnak, és teljes erővel kezdik az új szezont.
Ugyanakkor nem feledkezhet meg a bokor körüli tér rendbetételéről sem. A gyomok, a lehullott levelek és a szerves törmelék eltávolításával csökkentjük a kórokozók kialakulásának kockázatát, amelyek nedves körülmények között a hajtásokat és a gyökereket is megtámadhatják.. Ebben a szakaszban érdemes megfontolni egy kéregből, komposztból vagy száraz levelekből készült talajtakaró réteg lerakását is, amely természetes szigetelést biztosít – stabilizálja a talaj hőmérsékletét és fenntartja a nedvességet a gyökérzónában, korlátozva a hőingadozásokat, amelyek károsíthatják az érzékeny szöveteket.
Ősszel távolítsuk el a hajtások vékony, még nem fásodott végeit is. A hosszabb hajtások lerövidíthetők, hogy a későbbiekben könnyebben lefedhessük őket agrotextíliával vagy domborulattal.. A friss vágási sebeket kertészeti pasztával kell védeni, ami korlátozza a kórokozók bejutását, és jelentősen csökkenti a gombás fertőzések kockázatát a következő hónapokban.
A szőlő borításának legjobb ideje az közvetlenül a levelek lehullása után, amikor a hőmérséklet körülbelül -2 °C és -4 °C közé esik — ekkor a bokrok nyugalmi állapotba kerülnek, és kevésbé érzékenyek a mechanikai sérülésekre. Ebben az időszakban nyugodtan elkezdheti a halom kialakítását és a védelem beépítését – a túl korai cselekvés megzavarhatja a természetes akklimatizációs ciklust, és az utólagos burkolat kevésbé hatékony. A szőlő megfelelő védelmére télen a következőket is használhatjuk:
- talaj- vagy komposzthalom (20-30 cm magas) a törzs körül: védi a növény alapját, vagyis az oltást, és az alsó rügyeket, amelyek a bokor tavaszi regenerációjáért felelősek. A komposzt vagy a jól kialakított földréteg ezenkívül stabilizálja a talaj nedvességét és támogatja a mikrobiális életet a gyökérzónában, ami azt jelenti, hogy a szőlő sikeresen átvészeli a téli nyugalmi időszakot. Könnyű és homokos talajokon a halom szigetelő funkciót is ellát, védi a gyökérrendszert a gyors lehűléstől és a túlzott hőmérséklet-ingadozásoktól;
- téli agrotextília fiatalabb vagy érzékeny növények számára: a fiatal szőlő és a kevésbé ellenálló fajták esetében az agrotextília hatékony fagyvédelmet jelent. A funkcionalitás megőrzése érdekében az anyagnak nem szabad szorosan illeszkednie a hajtásokhoz. A legjobb egy könnyű keretet karikákkal vagy lécekkel építeni, aminek köszönhetően a nem szőtt anyag laza „kabátot” hoz létre a bokor körül. A nedvesség kockázatának csökkentése érdekében azonban hagyjon réseket a burkolat alján. Ez a megoldás megvédi a növényt a téli penészedés ellen, és megakadályozza a hajtások „leforrázását”;
- szalma- vagy kókuszszőnyeg: ha támaszokra rögzítjük, akkor szigetelő réteget kapunk, amely megvédi a bokrot az alacsony hőmérséklettől és a széltől. Természetes szerkezetüknek köszönhetően a szőnyegek visszatartják a levegőt a növény felületén, ezzel is növelve a hőszigetelést;
- lucfenyő ágak kiegészítő szigetelésként: A szőnyeg vagy agrotextília tetejére érdemes lucfenyő ágakat helyezni. Természetes „paplanként” működnek, megtartják a havat, amely kiegészítő légpárnaként működik, ugyanakkor véd a szél és a hideg ellen. A lucfenyő elnyeli a szélenergia egy részét, így stabil és biztonságos mikroklímazónát hoz létre a bokor körül;
- képernyő északi oldalról: azokon a helyeken, ahol hideg északi szél uralkodik, hatékony megoldás egy egyszerű képernyő elhelyezése. Ez lehet egy könnyű háló vagy vékony deszkák, amelyeket arra az oldalra helyeznek, ahonnan a leghidegebb szél fúj. A képernyő csökkenti a növények lehűlését, megvédi hajtásaikat és oltásukat a fagyos széllökések közvetlen kitettségétől.
Téli olvadáskor tartsa kissé nyitva az anyag oldalát. Ez lehetővé teszi a friss levegő bejutását és csökkenti a páratartalmat a burkolat belsejében. Ha a burkolatot hó terheli, akkor azt eltávolítjuk, mert a nedves szösz károsíthatja a szerkezetet, összetörheti a hajtásokat, deformációt okozva.
Tavasszal szakaszosan eltávolítjuk a takarót, általában akkor, amikor a fagy alábbhagy, de a talaj még hűvös. Az első lépés a burkolat oldalainak felnyitása, majd a tető eltávolítása, végül az agrotextília eltávolítása. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a rügyek fokozatosan megkeményedjenek – a hirtelen expozíció egy meleg, napsütéses napon serkentheti a nedvkeringést, és a növényeket később fagykárnak teheti ki.
