Tudja, hogy őshonos fajaink közül melyek ideálisak egy gyönyörű sövény kialakításához?

Közönséges tiszafa

Magas, örökzöld fa vagy cserje, amelyet a kelta kultúrában az örök élet és a harcosok fájaként tiszteltek.

Egy 2-17 m magas elágazó cserje vagy fa még idősebb is lehet
1000 év. Március-áprilisban virágzik, termése élénkpiros, csésze alakú herezacskós magbogyó, mely a növény egyetlen nem mérgező része. Ez azonban már nem vonatkozik a magra – a gyümölcs elméletileg fogyasztható, de a magot nem szabad rágni, ideális, ha fogyasztás előtt eltávolítjuk. Egyes országokban alkoholos italt készítenek a herezacskóból.

A közönséges tiszafa elsősorban Közép- és Észak-Európában nő, Kelet-Európában azonban teljesen hiányzik. A tiszafa legnagyobb európai termőhelye a Harmanecká tisina természetvédelmi terület Besztercebánya és Turčianske Teplice között. Más tűlevelűekkel ellentétben törzse nem tartalmaz gyantát. A fát vékony évgyűrűk jellemzik, nagyon lassan növekszik. Sokáig él, irodalmi források 1000, egyesek 2000 évet is írnak! Vörös magja nehéz, erős, kemény, tartós és nagyon rugalmas. A középkorban íjak készítésére használták. Jelenleg a művészi asztalosiparban használják.

A tiszafa szerény növény, amely napra, félárnyékra és árnyékra is alkalmas. Vízáteresztő talajt igényel, és jól bírja a szárazságot. Sövény esetén 1 m-enként 2-3 növényt ültetünk. Teljesen fagyálló -27 °C-ig. Erkélyen vagy teraszon edényben is nagyon jól áll. Kompakt formájának köszönhetően vágható, bármilyen vágást – akár idősebb fában is – kiválóan tűri, és megbízhatóan rügyez akár sűrűn is. Idősebb fában történő beavatkozás után javasoljuk a növény jó trágyázását. Tavasszal vágjuk le a hosszú hajtásokat úgy, hogy azok ne nyúljanak túl a kívánt jövőbeni formán, július vége felé pedig minden oldalról finoman levághatjuk, hogy sűrűsödjön.

Fenyő rombusz

Őshonos fa Szlovákia területén.

Bokros növekedésű tűlevelű fa, főgyökér nélkül. 1-2 méter magasra növekszik, és főként a felső erdővonal feletti hegyvidéki területeken, illetve alsóbb fekvésű lápokon vagy magaslatokon fordul elő. A hegyi fenyő egy cserje vagy fa, melynek törzse dőlt, és a végén kiálló ágak; levelek – a tűk 5-8 mm hosszúak, egyszerre ketten nőnek, 3-9 év múlva esnek. Virágai egylakiak, hím aranysárga tojásdad tüskék, nőstény sötétvörös. Gyümölcsei tobozok, fiatalon felállók, a harmadik évben érés után lelógnak.

Szubalpin stádiumban nő különféle aljzatokon; külön rombuszlépést hoz létre. A növény neve már azt mondja, hogy a rombusz olyan magas hegyvidéki területeken terem, mint az Alpok, Dél- és Észak-Tirol, valamint Felső-Bajorország, nálunk a Kárpátok. A fa nem igényes a talaj tápanyagaira, de igényes a könnyű és elegendő csapadékra. Főleg az erdő felső szélén nő.

Dísznövényként termesztik parkokban és kertekben. Ez egy kevésbé veszélyeztetett faj (LR). Régebben a szarvasmarha- és juhlegeltetés miatt sok helyen tönkrement a növényzet. Az ültetés jelenleg a lavinák megelőzéseként történik. Az erdeifenyővel ellentétben rövidebb, sötétebb és keményebb tűk és kisebb tobozok vannak. A fenyő sűrű, tömör formája csippeléssel tartható fenn. Ez egy egyszerű és hatékony módszer. A vágásra alkalmas időszak nagyon rövid. Ez általában május végén történik, amikor az ágakat levágják a kívánt hosszúságra, vagy mielőtt az új tűk elérik a végső méretüket.

Lucfenyő

A közönséges luc vidékeinken hagyományos szimbolikájú fa, a karácsonyra emlékeztet.

A lucfenyő a legelterjedtebb tűlevelű fa Szlovákiában. 50-70 m magasra nő, és összesen 200-300 évig él. Kúpos koronája van. Gyökerei sekélyen nőnek a talajban, törzse általában 1-1,5 m átmérőjű, gyengén rögzül a talajban. Szögletes és hegyes sötétzöld tűi vannak
(körülbelül 1-1,5 cm hosszúak), amelyek az egész ágat benőnek, és 7 évig tartanak
9 évig. Jellegzetes kúpjai először felfelé nőnek, majd a szél általi beporzást követően kezdenek lefelé hajolni. Virágzik áprilistól májusig. Az egészséges lucfenyők úgy védekeznek a lycophagus ellen, hogy gyantát öntenek ki a fa sérült területeiről, ami elzárja a rovart és elpusztítja azt.

A fa puha, könnyen feldolgozható, rugalmas, egyenletesen hasított, iparilag használható. A lucfenyők a legelterjedtebb örökzöld tűlevelűink közé tartoznak, amelyek főként a hegyekben nőnek. Formájuk, gyönyörű tűlevelük évekig érdekes „dísz”, maga az ápolás pedig problémamentes. A lucfenyőket homokos-agyagos, enyhén nedves, savas pH-jú talajra ültetik. Ültetéskor ügyelni kell arra, hogy viszonylag nagy gyökérrendszerrel rendelkezzenek, amely sok helyet igényel. Érzékenyek a porra és a szennyezett levegőre. Napos helyet igényelnek, de egyes fajok határozottan az árnyékot részesítik előnyben. A fagyot is jól tűrik.

A legfontosabb gondozás a vágás. Évente legfeljebb háromszor végezhető – kora tavasszal, késő tavasszal és késő nyáron. A lucfenyők elsősorban magányos fákként vagy laza csoportokban alkalmazzák. Nagyon jól kombinálhatók lombhullató fajokkal, például nyírfákkal vagy juharokkal. A világosszürke vagy zöld különböző árnyalataiban lévő lucfenyők nagyon természetesnek tűnnek, és a kertek nyílt tájba való átültetésére szolgálnak, ültethetjük őket .

Szöveg: MSc. Dominik Lukáč

Fotó: ISIFA/Shutterstock

Forrás: Magazine Tvorivé bývanie