A tüdő a légzési folyamat részét képező szervek, amelyek rendkívül fontos szerepet töltenek be az emberi szervezetben, a keringő vér oxigénnel való feltöltésében és a szén-dioxid eltávolításában.
Ez a tüdőben végbemenő gázcsere elengedhetetlen a túléléshez, hiszen biztosítja a szervezet összes sejtjének, szövetének és szervének optimális oxigénellátását.
A tüdőben bekövetkező bármilyen szerkezeti vagy funkcionális változás veszélyezteti a teljes légzési folyamat zavartalan fejlődését, ezért a tüdőpatológiát a lehető legkorábban fel kell ismerni, és nagy szigorral kell kezelni, hogy ne destabilizálja a légzést.
A tüdő szintjén előforduló gyakori változást a magányos tüdőcsomó vagy a többszörös tüdőcsomók jelentik. Ezek kis képződmények, amelyek a tüdő interstitiumában helyezkednek el, és egészséges tüdőszövet veszi körül őket
A tüdőcsomók igen gyakori, radiológiai úton, legtöbbször véletlenül felfedezett tüdőszerkezeti elváltozások, amelyek alapos további vizsgálatot igényelnek természetük (jó- vagy rosszindulatú) és a kialakulásához vezető ok megállapítása érdekében. A legtöbb esetben a tüdő csomói jóindulatúak, és különböző fertőzések vagy betegségek következményei, amelyek a tüdőszövet gyulladását okozzák.
A tüdőcsomók osztályozása
A számok tekintetében:
► Egyetlen tüdőcsomó: az egyetlen vagy magányos tüdőcsomó kis, 3 cm-nél kisebb elváltozás, amely a tüdő parenchyma szintjén helyezkedik el; a leggyakrabban előforduló forma; minél kisebb átmérőjük, annál nagyobb a jóindulatúság valószínűsége.
► Több tüdőcsomó: két vagy több tüdőcsomó száma; elhelyezkedhetnek az egyik vagy mindkét tüdőben.
A szerkezetet tekintve:
► Szilárd szerkezetű tüdőcsomók: a leggyakoribb szerkezeti forma; a tüdőcsomók szilárd, homogén szerkezetűek, szabálytalanságok nélkül; a leggyakoribb radiológiai szempont.
► Félig szilárd szerkezetű tüdőcsomók: ezek a csomók kombinált szerkezetűek; inhomogén részeik és homogén területeik egyaránt vannak.
► Meszesedéssel járó tüdőcsomók: a pulmonalis góc radiológiailag azonosított meszesedett területeket mutat;
A tüdőcsomók okai
Szakértői tanulmányok idővel számos információt gyűjtöttek össze a tüdőcsomók okairól; számos patológiát társítottak ezekkel a tüdőszerkezeti változásokkal, mint például:
– Bakteriális fertőzések: mycobacteriosis atipikus baktériumokkal, nocardiosis;
– Mycobacterium tuberculosis fertőzés – tuberkulózis;
– Különféle gombás fertőzések: hisztoplazmózis, blastomikózis, cryptococconeosis;
– SARS-COV2 fertőzés;
– Akut tüdőgyulladás;
– Hydatid ciszta;
– Tüdőtályog;
– Rheumatoid polyarthritis;
– Wegener granulomatosis;
– Szarkoidózis;
– Arteriovenosus malformációk;
– Bronchogén ciszta;
– Tüdőinfarktus;
– Kerek atelektázia
– Jóindulatú daganatképződmények: lipoma, fibroma, blastoma, neurofibroma;
– Rosszindulatú daganatképződmények: primitív tüdőrák, metasztázisok, limfóma, szarkóma.
Tüdőcsomók szimptomatológiája
A pulmonalis csomók leggyakrabban kis strukturális tüdőképződmények, amelyek nem okoznak klinikai tüneteket; emiatt a legtöbb esetben véletlenül fedezik fel egy rutin radiológiai vizsgálat során, vagy más patológia diagnosztikai folyamatában.
Amikor a tüdő csomói megnövekednek és nagyobb területet foglalnak el az egészséges tüdőszövetben, olyan tüneteket okozhatnak, mint:
– száraz vagy produktív, krónikus köhögés;
– nehézlégzés (levegőhiány, különösen terhelés közben)
– fájdalom a mellkas területén;
– köptetés vércsíkokkal;
– megmagyarázhatatlan fogyás – rosszindulatú daganat patológiájában;
– túlzott fáradtság.
Ha a fent említett tünetek közül egyet vagy többet tapasztal, további vizsgálatokat kell végezni. A tüdőrák olyan betegség, amelyet minél gyorsabban diagnosztizálnak, annál nagyobb a terápiás siker és a túlélés esélye. Ezen okok miatt ne hagyja figyelmen kívül a légúti tüneteket, mert ezek súlyos betegségek jelei lehetnek, amelyek azonnali kezelést igényelnek.
A tüdőcsomók kimutatásának módjai
Jelenleg számos paraklinikai vizsgálat végezhető a tüdőcsomók azonosítására. -ban a legmagasabb színvonalon végezhet radiológiai és képalkotó vizsgálatokat, mert a kórházban a legkorszerűbb berendezések állnak rendelkezésre, amelyek célja, hogy a páciens fokozott kényelmet biztosítson a beavatkozás során, az orvos pedig minőségi képeket, amelyek lehetővé teszik a betegség diagnosztizálását. különféle betegségek.
· Tüdőröntgen
Jelenleg ez a fő képalkotó módszer, amellyel a tüdőcsomókat azonosítják, legtöbbször véletlenül. A tüdőradiográfia lehetővé teszi a legalább 10 mm átmérőjű csomók tárgyiasítását, és lehetővé teszi a tüdőben elhelyezkedő pulmonalis csomó és az extrapulmonalis hely megkülönböztetését. Ezenkívül a tüdőröntgen információt nyújt a csomó számáról, alakjáról, méretéről, elhelyezkedéséről, méretéről és szerkezetéről. Sőt, meghatározott radiológiai kritériumok alapján az orvos különbséget tud tenni a jóindulatú tüdőcsomó és a rosszindulatú struktúra között.
A tüdőcsomó kivizsgálásában és nyomon követésében segítséget nyújt egy korábbi röntgenfelvétel, amely lehetővé teszi a góc mai radiológiai megjelenésének összehasonlítását a korábbi megjelenésével. Ily módon megállapítható a csomók növekedési üteme, ami egy fontos paraméter, amelyet figyelembe kell venni a jóindulatú és a rosszindulatú csomók megkülönböztetésének folyamatában. A rákos csomók mérete 1-6 hónap alatt megduplázódik, míg a jóindulatú csomók lassabban növekednek.
· Komputertomográfia
A tüdőröntgen segítségével azonosított gócokat később komputertomográfia segítségével értékeljük. Ez a vizsgálat jelenleg kötelező, mert képes felmérni a góc rosszindulatúságának mértékét. A tüdőröntgentől eltérően a komputertomográfia lehetővé teszi a góc bővebb leírását, és pontosabb információkkal támogatja a diagnózist.
A hagyományos tüdőröntgentől eltérően a CT-vizsgálat legalább 3 mm átmérőjű csomókat képes azonosítani, ami jelentősen növeli a csomók láthatóságának esélyét; a CT-vizsgálaton keresztül a tüdőcsomó pontos elhelyezkedése, felépítése, a mellkasi adenopátiák fennállása, a rák és a fertőzés közötti különbségtétel is értékelhető.
A komputertomográfia lehetővé teszi a tüdőcsomó egyes olyan sajátosságainak és jellemzőinek tárgyiasítását, amelyeket radiográfia segítségével nem lehet kiemelni. A jóindulatú csomók bizonyos képalkotó jellemzőket mutatnak, mint pl.: szélei szabályosak, jól definiáltak, mérete kicsi, 1,5 cm alatti, a meszesedések központi elhelyezkedésűek, növekedésük lassú, években. Az ellenkező póluson a rosszindulatú csomók szabálytalan határokat, inhomogén szerkezetet, nagy méreteket, 3 cm-nél nagyobb méreteket és gyors térfogatnövekedést mutatnak.
Mindezeket a sajátosságokat a számítógépes tomográfia segítségével emeljük ki; Emiatt a kivizsgálás rendkívül fontos a szoliter tüdőcsomó vagy többszörös tüdőcsomó értékelésében.
· Pozitron emissziós tomográfia (PET CT)
Ez egy modern típusú számítógépes tomográfia, amelynek célja a rosszindulatú csomók kiemelése. Erre a vizsgálatra akkor kerül sor, ha a rosszindulatúság gyanúja fennáll. Alapja a rosszindulatú sejtek fokozott metabolikus aktivitása, amelyet a képalkotás tárgyiasít; Radioaktív nyomjelzőt – glükózt – fecskendeznek be a szervezetbe, és a rákos sejtek ezt a glükózt fogják felvenni, ami később gamma-kamerával történő szkenneléskor kiemelésre kerül. Ez egy korszerű, de nem rutinszerűen elvégzett vizsgálat; tüdőrák valamely formájának gyanúja esetén javasolt.
Tüdőcsomók kezelése
Bármely tüdőcsomót, a jellemzőitől függően, havonta változó időközönként képalkotó vizsgálattal kell ellenőrizni. Némelyikük azonban már az első észleléstől kezdve sebészeti javallattal rendelkezik. A kezelőorvos határozza meg a későbbi terápiás megközelítést az etiológiától függően, amely ezeknek a struktúráknak a megjelenéséhez vezetett. A kezelési lehetőségek közé tartozik a monitorozás, a gyógyszeres kezelés és a műtét.
A tüdőcsomó ismételt röntgenfelvételekkel és számítógépes tomográfiával történő monitorozására akkor kerül sor, ha a tüdőcsomó kicsi, nem mutat rosszindulatú daganatot, és nem okoz tüneteket. A terápiás séma kialakításakor figyelembe veszik az egyes betegek tüdőrák kialakulásának személyes kockázatát is.
A gyógyszeres kezelés olyan esetekre vonatkozik, amikor a tüdőcsomókat fertőzések vagy gyulladásos betegségek okozzák; ezekben a helyzetekben antibiotikumokat, gombaellenes szereket és a tüdőcsomók megjelenéséhez vezető alapbetegség terápiáját adják be.
A sebészeti kezelést olyan esetekre szánják, amikor a tüdőcsomók nagyok, tüneteket okoznak, rosszindulatúak vagy nagyon gyorsan nőnek. Ezekben a helyzetekben a sebészi kimetszés a tüdő kóros struktúrájának teljes eltávolításával a fő cél. Video-asszisztált vagy robot-asszisztált mellkasi műtéttel végezhető.
Összefoglalva, a tüdőcsomók nagyon gyakran felfedezett képződmények, legtöbbször véletlenül a tüdőszövetben; alapos vizsgálatuk szükséges a hely etiológiájának megállapításához. Kicsi korukban tünetmentesek, térfogatuk növekedésével pedig olyan tüneteket okozhatnak, mint a köhögés vagy a nehézlégzés. Felismerésük és hosszú távú monitorozásuk elengedhetetlen a légzőrendszer megfelelő működéséhez. Rosszindulatú daganatok esetén a terápiás megközelítés a műtéti kivágás.
Bibliográfia:
Dr. Liviu Mugurel Bosînceanu, mellkassebészeti alaporvos, Băneasa Memorial Hospital
