Mindannyian olyan okosak és korrektek leszünk, amikor felnőünk, és elkezdjük ugyanazokat a tanácsokat adni gyermekeinknek, mint anyáink. Igaz, fiatalkorunkban nyugodtan figyelmen kívül hagytuk őket.
- 1. mondat „Vedd fel a kalapod!”
- 2. mondat „Spóroljon pénzt minden fizetéséből!”
- 3. mondat: „Az állatok nem játék, hanem felelősség!”
- 4. mondat „Az iskola nagyon fontos!”
- 5. mondat „Ami most tragikusnak tűnik, holnap vicces lesz”
- 6. mondat „Egy napon meg fogod érteni, hogy ő nem a barátod!”
A mondat: „Anyáéknak mindig igaza van!” megőrjíti a gyerekét? Ne haragudj rá, jobb emlékezni arra, hogyan reagáltál ugyanazokra a szavakra az ő korában.
Bizonyára a szüleid borzasztóan unalmas típusoknak tűntek, akik nem csináltak mást, csak olvastak az erkölcsöt.
Íme a leggyakoribb szülői kifejezések, amelyeket mindannyian csak hosszú idő után ismertünk meg.
1. mondat „Vedd fel a kalapod!”
És nem csak ő, hanem hosszabb szoknya, vastagabb harisnya, időjárásnak megfelelő cipő is. Bizonyára van raktáron egy-két sztorid arról, hogy amikor elhagytad a házat, titokban levetted anyádról a rohadt kalapodat és a kesztyűdet.
És nem csak az a lényeg, hogy fiatalon minden helyzetben a legjobban akarjon kinézni, hanem az is, hogy a gyerekeink valóban melegebbek, mint mi. Az életkor előrehaladtával a vérkeringés már nem olyan jó, ezért kezdünk megfagyni. És felvettük a kalapot, amiről anya olyan kitartóan beszélt.
2. mondat „Spóroljon pénzt minden fizetéséből!”
Ja persze! Rengeteg kísértés van a környéken, és a fiataloknak még mindig kevés tapasztalatuk van a pénzkezelésben, ezért nem tudják, hogyan kell azt egyenletesen elosztani, nemhogy „későbbre” tegyen félre.
Csak az életkor előrehaladtával kezdjük el ésszerűbben költeni pénzügyeinket, amikor nemcsak önmagunkért, hanem családunkért is felelősség terheli.
3. mondat: „Az állatok nem játék, hanem felelősség!”
Még a legkomolyabb gyerek is, aki kapott egy hőn áhított kiskutyát vagy cicát, biztosan elfelejti legalább egyszer megetetni vagy elvinni sétálni. A gyerekek a háziállatokat inkább bolyhos játéknak tekintik, mint élőlénynek.
Az évek során jön az a felismerés, hogy „felelősek vagyunk azokért, akiket megszelídítettünk”. Ebben pedig jelentős szerepe van annak a pénznek, amelyet a háziállatok gondozására kell fordítani.
4. mondat „Az iskola nagyon fontos!”
Mindig süket fülekre találtunk azokra a szavakra, amelyeket magunknak kell tanulnunk, nem pedig szüleinknek vagy tanárainknak. És nem azért, mert hülyék voltak. Gyakran nem volt motivációnk „rágcsálni a tudomány gránitját”, akárcsak gyermekeink.
Sokkal később jött a felismerés, hogy a fizikára szükség lehet az életben, és hogy a bizonyítványon szerzett osztályzatok befolyásolják a további sikereket vagy kudarcokat.
5. mondat „Ami most tragikusnak tűnik, holnap vicces lesz”
Az első élmények a szerelem miatt, a barátság sikertelen élménye, a mindenki előtt szétrobbanó szoknya. Ezek a dolgok nemcsak fontosnak, hanem globálisnak is tűntek!
És talán rettenetesen megsértett az anyja, aki azt mondta, hogy ez „hülyeség”. Aztán kiderült, hogy ez igaz. És most emlékszel erre a szerencsétlen szoknyára, amely a varrástól repesett a nevetéstől!
6. mondat „Egy napon meg fogod érteni, hogy ő nem a barátod!”
Nem számít, hogyan gondolkodnak a gyerekek, a szülők még mindig jobban ítélik meg az embereket. És ha azt mondják, hogy „ez a fiú nem illik hozzád”, és „ez a lány nem alkalmas barátnőnek”, akkor a szavaik gyakran tartalmaznak racionális elemet.
De ki hallgatja ezeket a szavakat? Nincs egyetlen gyerek sem, aki megszakítaná a baráti kapcsolatot, mert „anya mondta”. Aztán keservesen megbánja hiszékenységét.
Valószínűleg ez a válogatás kicsit mulatott, és elgondolkodtatott. Vagy felmész anyukádhoz, és azt mondod neki: „Anya, akkor igazad volt!” Hidd el: nagyon fog örülni!
