Amikor a civilizáció még csak elkezdődött, az emberek törzsekké és közösségekké egyesültek. Okkal tették ezt – együtt jelentősen megnőnek a túlélési esélyek.
A társadalomból való kizárás akkoriban a biztos halált jelentette. Hiszen az embernek egyedül kell élelmet, tüzet szereznie, menedéket keresnie és számos veszéllyel és betegséggel megküzdenie kell.
Ezért él a magánytól való félelem a túlélési ösztön szintjén. A társadalom és a civilizáció fejlődésével kevesebb veszély fenyegetett, az élet egyszerűbbé vált, de a félelem nem tűnt el, csak előítéletté módosult.
Most is nézik
A Pszichológiai Támogatás pszichológusai részletesebben beszéltek a magánytól való félelem okairól, arról, hogyan hatott rá a háború, és hogyan lehet egyedül megbirkózni ezzel a bénító érzéssel.
Félelem a magánytól a háború alatt: miért merül fel
Korunk egyik legfeltűnőbb sztereotípiája, hogy egy magányos embert nem lehet sikeresnek vagy boldognak tekinteni.
Még ha senki sem mondott ilyesmit neked, akkor is nyomást érezhetsz. Hiszen a tömegkultúra legtöbb alkotása az ilyen emberek iránti szimpátiára épül.
Boldogtalannak, elszakadtnak mutatják őket filmekben, tévésorozatokban, könyvekben, és egy ilyen élet tragédiáját a dalok dicsőítik. Az egyedüllét azonban nem jelenti azt, hogy magányosnak érzi magát. Sokak számára az ilyen élet választás és komfortzóna.
Ezt a félelmet azonban nemcsak sztereotípiák, hanem traumatikus körülmények is kiválthatják.
Békeidőben sokan könnyen egyedül élhetnének, és nem éreznének kényelmetlenséget. De egy teljes körű háború fokozta a veszélyérzetet, és ezáltal szorongást váltott ki.
Elválasztotta kedves emberektől, és sokakat megfosztott attól a lehetőségtől, hogy közel lehessenek szeretteikhez. És egy ilyen drasztikus változás a megszokott életében és környezetében súlyos stressz, amely nem múlik el nyom nélkül.
Emiatt félhetsz elaludni egy üres lakásban, kimenni a szabadba, és még a napi rutinodat is folytatni. Ez a félelem a pszichológusok szerint egyszerűen megbénító.
Hogyan kezeljük a magánytól való félelmet
A háború sok emberben félelmet kelthet a magánytól, kortól és nemtől függetlenül. Például idősebb emberek között, akiknek a gyerekei verekednek; akik külföldre mentek; aki maga védi Ukrajnát; akik túlélték a megszállást.
A félelem azonban meglehetősen pusztító érzelem. Természetesen ez egy normális reakció egy lehetséges fenyegetésre, és védelmet nyújt, de fontos, hogy ne hagyja, hogy ez irányítsa az életét. Az irányítás átvételéhez kövesse a szakértők tanácsát.
-
Elemezze félelmét – racionális?
Számos félelemnek semmi köze az életet vagy egészséget fenyegető valós veszélyhez.
Adj őszinte választ – miért félsz a magánytól? Amikor megtalálja a félelem valódi forrását, próbáljon meg egyedül vagy szakember segítségével dolgozni vele.
-
Használjon kéznél lévő önsegítő eszközöket
Azok, akik túlélték a megszállást, félhetnek egyedül elaludni, vagy állandóan az a félelem kísérti őket, hogy valaki behatol a házba.
Ha nem a klinikai esetekről, azaz az autofóbiáról beszélünk – a magánytól és önmagától való kóros félelem, próbáljon megbirkózni a rendelkezésre álló eszközökkel.
- Ha most egy idegen városban vagy országban tartózkodik, ismerje meg szomszédait, a baristát az otthonához közeli kávézóban, az eladót a legközelebbi üzletben, ez segít megteremteni az ismerős és biztonságos tér érzését.
- Ha lehetséges, cserélje ki a zárat egy biztonságosabbra, vagy hagyja égve a lámpát.
- Vásároljon valamit önvédelemre – pszichológiai szinten ettől magabiztosabb lesz egy üres lakásban.
- Ha nem tud egyedül elaludni, egy kisállat vagy egy filmnézés lefekvés előtt csökkentheti a félelemérzetet.
-
Keressen külső támogatást
Keress egy embert, egy barátot, akit bármikor felhívhatsz, amikor elhatalmasodik rajtad a félelem a magánytól.
Feltétlenül kérdezze meg, hogy jó lenne-e abban, hogy ebben a formában segítsen Önnek megbirkózni ezzel az állapottal. És ne feledje, hogy normális, ha segítségre van szüksége.
-
A csend és az önfelfedezés napjai
Ha szeretné megtanulni, hogy jól érezze magát egyedül önmagával, próbáljon meg napos csendet bevezetni. Először is tölts egy órát csendben, és figyeld meg magad. Aztán fél nap, egy nap, a következő szint – egy nyaralás barátok és szerettek nélkül.
Fokozatosan ez a gyakorlat megtanít arra, hogy egyedül legyél, értéket találj magadban, és csökkentsd a magánytól való félelmet.
Egyes esetekben a magánytól való félelem mélyebb traumákkal és rögeszmés gondolatokkal jár. Ebben az esetben szakképzett pszichológus segítségére van szükség.
Az önmagaddal való együttlét képessége egyébként még egy párkapcsolatban is segíthet. Elmondtuk, hogy ez hogyan segíti a kapcsolatot.
Ne maradjon le a legérdekesebb dolgokról, iratkozzon fel oldalunkra
A Vikonnak is van egy menő és menő.
Iratkozz fel! Fontos információkat, exkluzív anyagokat és érdekes anyagokat teszünk közzé az Ön számára.
