Bár egy újszülöttnek ugyanazok az emberi jogai, mint egy felnőttnek, születése után azonnal esélye sincs ezek gyakorlására. Egy kisgyerek nem tud gondoskodni magáról, és ésszerű döntéseket hozni például a ruházatáról vagy az étkezéséről szülői segítség nélkül. Ebből is következik a döntési felelősség eltérő megoszlása, illetve az, hogy a szülőknek és a gyerekeknek eltérő kötelezettségei és jogai vannak a családban. Ahogy a tudás és készségek fokozatosan felhalmozódnak, a különböző életkorú és fejlettségű testvérek eltérő felelősséggel és jogokkal rendelkeznek.
A szülő első feladata, hogy megpróbálja megóvni gyermeke életét. Ennek érdekében meg kell védenie a veszélytől és a károktól, és kielégítenie kell alapvető szükségleteit, úgymint megfelelő élelem, pihenés és tisztaság. Emellett a mentális fejlődéséről is gondoskodnia kell. Ez magában foglalja a gyermek érzelmi üzeneteinek megértését és megválaszolását, viselkedésének szabályozását, tanítását és játékát. A szülőnek felelősséggel kell vállalnia a szerepét.
Más szóval, a gyakorlatban a szülőnek képesnek kell lennie arra, hogy megbirkózzon a gyermeke gondozásával, és ha szükséges, a szükségleteit a sajátjai elé helyezze, még akkor is, ha ő maga szeretne aludni., de a gyereknek ételre vagy egyéb ellátásra van szüksége. Viszont a szülőhöz kötődik, és megtanulja, hogyan védje meg magát, óvja saját testét, hogyan élje meg és kezelje érzelmeit, és hogyan vegyen részt a játékban a szüleivel és más emberekkel.
A baba már játékkorában olyan képet alkot a világról, amelyet megérthetünk, ha elvégezzük a következő mondatokban leírt gyakorlatot. Képzeld el, hogy egy teljesen új világban vagy, ahol az ötméteres lények olyan nyelven beszélnek, amelyet nem értesz. Nem ismered a körülötted lévő tárgyakat sem – az egyetlen dolog, amit ismersz, az egy-két lény hangja és mozgása. Felvesznek és a karjukba vesznek, majd visszatesznek, bepólyálnak, és időnként lepecsételnek. Nem ismersz szavakat, de amikor sírsz, megetetnek, átbújnak vagy elaltatnak.
Fokozatosan kezded felismerni a körülötted lévő lények arcát, és rájössz, hogy ugyanahhoz a fajhoz tartozol. Elkezdi felismerni a tárgyakat is, különösen, ha a szájával fedezte fel őket. Körülbelül hat hónap elteltével kezded felismerni, hogy a lények ajkán kiszűrődő hangok szavak és jelentenek valamit, és elkezded megismételni őket. Körülbelül 12 hónapos edzés után már önállóan is tud rövid szavakat mondani, de folyamatosan találkozik olyan dolgokkal és tárgyakkal, amelyeket korábban nem látott és nem ért.
Harmadik születésnapjára megtanulja, hogy a beszéd segítségével kifejezheti saját gondolatait, közvetítheti érzelmeit és kérdéseket tehet fel. Néha azonban nehezen fogadod el, hogy nem mindig azt kapod, amit szeretnél. Ettől sírsz, és úgy érzed, hogy fel fogsz robbanni. Néha a düh érzése olyan erős, hogy sikoltozhat és megüthet másokat. Azt sem tudod megjósolni, mi fog történni, ha magasra mássz és elesel, vagy ha kimész játszani az úton.
A fenti gyakorlat célja, hogy bemutassa, mit lehet és mit nem lehet elvárni egy kisgyermektől. A szülők legfontosabb feladata az első hat hónapban, hogy a gyermek ne várjon túl sokat az emberi érintkezésre, a kényelemre, az étkezésre vagy egyéb alapvető szükségletek kielégítésére. Mindig védeni kell, mert nem tudja megvédeni magát az eleséstől, például amikor megtanul felborulni a pelenkázóasztalon.
A gyermek megtanul sokféle ételt enni, de még nem tudja racionálisan eldönteni, hogy mit egyen. Ma már felismeri az otthon egy részét és a környezete veszélyeit, de állandó védelmet és gondoskodást igényel egy szülő vagy más felnőtt részéről. Előfordulhat, hogy egy iskoláskorú gyermek már tudja, hogyan kell megmondani az időt, de előfordulhat, hogy szülői segítség nélkül nem tudja meghatározni, mikor kell hazamennie.
Egy iskoláskorú gyermek ismerős körülmények között és helyzetekben tudhatja, hogyan védheti meg magát (például kerékpárral az iskolába), de szülői segítségre van szüksége annak eldöntéséhez, hogy kerékpározhat-e a belvárosban. Ezzel szemben egy tinédzser függetlennek és hozzáértőnek tűnhet, de még mindig sok segítségre van szüksége a szüleitől, hogy gondoskodjanak egészségükről és biztonságukról, különösen, ha dohányzással, alkohollal vagy szexszel kapcsolatos kérdésekről van szó.
Egy gyermek számára a szülők és a velük való interakció jelentik a fejlődés első és legfontosabb környezetét. Az első gyermek érkezésével a szülőnek vagy szülőknek el kell gondolkodnia és meg kell tanulnia, hogyan gondoskodjon róla, és mit várnak el tőle, ahogy nő. A gyermekek jogairól, szabadságjogairól és kötelességeiről érdemes már kiskorában elkezdeni beszélni. A szülőknek szabályokat kell alkotniuk – mit lehet tenni és mit nem. Egy fejlődő és felnövekvő gyermeknek nincs meg az a tudása és készsége, hogy saját élete ura legyen, és szerencsére normális körülmények között nem is kell.
A gyermek életének első évének második felében a szülőknek kell vezető szerepet vállalniuk, és szabályokat kell alkotniuk arról, hogy a gyermek mit tehet és mit nem. A legfontosabbak a gyermek védelméhez és életének megőrzéséhez szükséges szabályok. Ezek a veszélyes dolgokkal kapcsolatos szabályok (éles tárgyakkal való játék, kimenés az útra, mászás a magasba, egyedül tartózkodás vagy túl késői tartózkodás a városban stb.), az élet alapvető szükségletei (változatos táplálkozás, megfelelő öltözet) stb.) és elfogadhatatlan viselkedés (nem bánthat másokat, nem veheti el a játékaikat stb.).
A második legfontosabb szabály a családi élet megkönnyítése. Ide tartoznak a viselkedési szabályok (magatartási szabályok az étkezőasztalnál, hogyan beszéljünk otthon és otthon kívül stb.) és az általános otthoni szabályok (hol hagyjuk a dolgokat, gondoskodjunk a takarításról stb.).
A harmadik típus a rugalmas szabályok. Például, bár hétköznap nem szabad későn lefeküdni, munkaszüneti napokon megengedhető. A szülői irányítás és az általa meghatározott szabályok megkönnyítik a gyerekek életét, mert folytonosságot teremtenek a családban és a rutin érzését. A gyerekek biztonságérzete is nő, ha tudják, hogy bizonyos dolgok tilosak, mások pedig ugyanúgy, egy időben történnek.
Főleg kisgyermekkorban fontos a szülői irányítás a gyermek belső biztonságérzetének kialakulásához, hiszen fantáziája mindenféle fenyegetést kitalál. Fontos, hogy a gyerek érezze és tudja, hogy a szülők törődnek vele, képesek megvédeni őt minden kinti szörnyetegtől és gazembertől.
***
Részlet Kaija Puura finn gyermekpszichiáter „Hogyan neveljük a világ legboldogabb gyermekeit” című könyvéből, aki osztja a skandináv megközelítést a gyermekneveléssel kapcsolatos néhány legfontosabb kérdésben.
