Minden szülő tudja, hogy gyermeket nevelni nem könnyű feladat. A szülői normák az idők során változtak, és bár anyáink gondoskodtak arról, hogy jóllakottak és rendesek legyünk, mi nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy megtanítsuk gyermekeinket a személyes határok felállítására. Ma azokról a dolgokról fogunk beszélni, amelyeket ne mondjunk a kisgyermekeknek, és mivel helyettesítsük ezeket a kifejezéseket.
1. NE tanítsuk meg gyermekeinket engedelmességre, hanem arra, hogy nemet mondjunk és nemet fogadjunk el válaszként
Tudni, hogyan és mikor kell nemet mondani, nagyon fontos készség. Gyerekkorban ezzel a képességgel megvédhetjük kedvenc játékainkat más gyerekektől, felnőttkorban pedig személyes határaink megőrzését segíti elő. Fontos, hogy tudatja gyermekével, hogy megtagadhatja valami olyasmit, amit nem szeret, de tudatában kell lennie annak, hogy mások is megtehetik ugyanezt.
2. NEM a tehetség a fontos a siker eléréséhez, hanem a kemény munka és a kitartás
Ahogy mondani szokták, mindig a kitartás nyeri a versenyt. Szinte bárki megtanulhat rajzolni, énekelni vagy táncolni, ha kellően kitartó és hajlandó kellő időt szánni rá. Természetesen vannak, akik jobban járnak az egzakt tudományokban, míg mások a nyelveket vagy az irodalmat preferálják, de szinte bármit megtanulhat anélkül, hogy speciális tehetsége lenne.
3. NE kerüljék el a nehézségeket, hanem tanulják meg kezelni a kudarcot
Természetesen nem akarjuk, hogy gyermekeink megismételjék a miénket. De mindenki követ el hibákat, ez normális.Jobb, ha hagyja, hogy a gyerek maga döntsön, és tanuljon a hibáiból. A cél ne a kudarc elkerülése legyen, hanem a szóban forgó kudarc nyugodt elfogadása. Tudatosan hagyhatja őket hibázni, hogy megtanulják, hogyan kell kecsesen kezelni a kudarcot.
4. NE mondjuk nekik, hogy a nagy gyerekek nem sírnak, hanem segítsünk nekik megbirkózni érzelmeikkel
A sírás a stresszoldás egyik módja, és mind a gyermekek, mind a felnőttek számára fontos. Amikor egy baba sír, sok szülő rosszul érzi magát, mert azt gondolja, hogy valamit rosszul csinál. Ez egy szülői inger, amely erős érzelmi választ vált ki. Fontos, hogy ne elfojtsa érzelmeit, hanem megtapasztalja azokat – ez felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt értékes élmény. Abban a generációban nőttünk fel, amely azt mondja, hogy „a fiúk nem sírnak”, és a gyerekek mindig jól viselkednek, hogy elkerüljék a büntetést. Az igazság az, hogy ez sok haragot és depressziós problémát okozott a felnőtteknél. Miért kiabálunk a gyerekekkel egy hosszú nap utáni érzelmi kitörésért, amikor fáradtak? Teljesen nevetséges a gyerekeket magasabb szintű érzelmi kontroll alá helyezni, mint a felnőtteket.
5. NE legyenek barátok minden társukkal, csak azokkal, akikkel barátkozni szeretnének
Biztos megtörténhetett veled, amikor táborba küldöd a gyerekeidet, vagy egyszerűen csak kimész a játszótérre, hogy valami olyasmit mondasz, hogy „barátkozz”. De valamiért elfelejthetjük kimondani, hogy nem minden gyerek kedves, és nem érdemli meg a barátságot. Egyes gyerekek nem akarnak barátkozni a gyerekeinkkel, és ez is normális. Nagyon jó, ha a gyerekek barátkoznak, de nem kell barátkozni mindenkivel, aki körülvesz.
6. NE tanítsuk meg nekik, hogy a felnőttek mindent tudnak, és mindig igazuk van
A gyerekek mindig millió kérdést tesznek fel, és némelyikük olyan nehéz lehet, hogy egyszerűen nem tudjuk, hogyan válaszoljunk rájuk. És néhány dolgot egyszerűen nem tudunk, mint például, hogy hány csillag van az égen, milyen a hőmérséklet a Marson és sok más dolog. Itt az a helyes, hogy „találjuk ki együtt”, nem pedig „mert én tudom a legjobban”.
