Miért húzódik el a háború, és hogyan alkalmazkodhatnak a veteránok a civil élethez?

Egy teljes körű háború új problémákat szült, amelyekkel az ukrán társadalomnak még hosszú évekig együtt kell élnie. Hiszen a hadműveletek nemcsak a testünknek, hanem a lelkünknek is fájnak. Ez az oka annak, hogy sok katona számára a fizikai háború vége nem lesz teljes győzelem.

Miért néha a katonák csak a fronton érzik a szabadságot, míg a civil élet csapdává, pszichoterapeutává és az ukrán fegyveres erők katonává válhat Artem Osipyan a Channel 24-nek adott interjújában.

Miért húzódik el a háború?

Maga Artem Osipyan mintegy hét hónapig önkéntes volt a háborúban, majd fáradtság miatt hazatért. Megjegyzi, hogy önkéntesként nem kapott megfelelő támogatást, bért, szociális garanciát. De néhány hónap múlva a férfi csatlakozott az ukrán fegyveres erőkhöz, és folytatta a harcot.

Most is nézik

Maga a katona is megjegyzi, hogy számára a háború olyan lett, mint egy kábítószer. Hasznos lehet hátul, folytatja munkáját és segíti az embereket a szakterületén. Azonban minden alkalommal, amikor az elejére vonzza.

Minden alkalommal, amikor túlél egy lövöldözést, az egy „drog”. Hihetetlenül éles életérzéked van. Ha elpusztítasz egy ellenséget, vagy akár hozzájárulsz hozzá, az nagyon erős. Ehhez semmiféle munkahelyi siker nem hasonlítható. Erőteljes, és úgy érzi, ez a lehető legfontosabb dolog jelenleg.

– Ezt az érzéskomplexumot drognak neveztem, mert olyan szenzációktól válik függővé, amelyeket csak háborúban lehet megszerezni.

Artem Osipyan pszichoterapeutaként most már tudja, miért nem érti a katonaság a polgári élet problémáit.

— A front utáni értékcsökkenés valószínűleg az én neologizmusom. A front után az ember teljesen másként érzékeli a „probléma” fogalmát” – mondja a férfi, és elmagyarázza: amikor a civilek sietnek és ingerültek, a katona emlékszik, hogyan sietett a fronton, hogy elkerülje az ágyúzást.

Így a polgári élet jelenségei és problémái nem olyan élénkek, mint a háborús események.

Ez az értékvesztés a két világ – a polgári és a katonai – összehasonlításának hátterében adódik.

Ezért azok a katonák, akik sokáig a fronton vannak, már nem látják normálisnak az életet a hátországban, mint a katonai tapasztalatok előtt.

A katonaság alkalmazkodása a sorok mögötti élethez

Artem Osipyan azt mondja, hogy általában több lépésre van szükség ahhoz, hogy a veteránokat a civil élethez igazítsák. Gyakran az első lépés egy katonai egységben kezdődhet, amikor a szolgálat a végéhez közeledik, és már nem katona, hanem veterán.

– Ebben a szakaszban már gondolkodnia kell a jövőjén. Mivel szeretnél foglalkozni a civil életben? Ezek lehetnek elvont tervek, vagy pontosabbak.

A következő szakasz a hazatérés, ami több lépésben zajlik.

  • Stabilizáció: Ilyenkor meg kell pihennie magát, át kell gondolnia a tervek megvalósítását, és olyan bürokratikus kérdésekkel kell foglalkoznia, mint a VLK, MSEC átadása és a juttatások igénylése.
  • Önellátó: testi és lelki egyaránt. Ne feledje és meg kell értenie, hogy egy pszichoterapeutával könnyebb lesz visszatérni a civil életbe.
  • Önmegvalósítás: a hadsereg egy teljesen más életforma, amit aztán nehéz beilleszteni a civil létbe. Ezért szánjon időt arra, hogy új vállalkozásban találja magát, vagy visszatérjen korábbi munkahelyére.
  • Arról sem érdemes megfeledkezni barátoknem vett részt a háborúban. Ez is segíteni fog.

Nehéz lépés minden katona vagy katona számára, hogy visszatérjen a civil életbe egy olyan időszakban, amikor a testvérek még mindig harcolnak és tovább halnak.

Mindez bűntudatot válthat ki, amiért „nem vagy velük”. Ez nem egyszerű. Nagyon nehéz” – mondja Artem Osipyan.

Nagy a kockázata annak is, hogy az embernek a saját lelkiismeretével kell tárgyalnia. Ez különösen azokban a pillanatokban történik meg, amikor a legerősebb háborús tapasztalataid voltak, és az otthoni rutinfeladatok már nem okoznak örömet.

– Hiszen a háborúban mindig ott van a testvériség és a hősiesség érzése. Emiatt különösen sok civil, különösen a férfi érzi magát bűnösnek vagy alsóbbrendűnek, mert ma már minden attól pezseg, hogy az igazi hely a háborúban van – mondja egy pszichoterapeuta és katona.

Másik anyagunkban megírtuk, hogyan készítsünk egyet a katonaság számára azoknak, akik otthon várják őket.

Iratkozzon fel oldalunkra, és kövesse a legfrissebb híreket!

admin/ author of the article
Loading...
Kirsche